Fesztiválhangulat és új trendek az elvarázsolt kastélyban – Szentesi egy estére beauty bloggerré avanzsált

–

Most ez egy olyan hét, hogy szupermenő eseményekre mászkálok, és elmesélem nektek, milyen volt. 

Fene a jó dolgomat, mi? Dolgozni meg ki fog, ugye? Pedig valakinek ezt is meg kell csinálni. 

És az ember se egy Porschéra, se egy trendeket bemutató rendezvényre nem mond nemet. (Valaki talán igen, de az nem én vagyok.)

Szóval meghívott a DM egy bloggereknek tartott beauty-workshopra, nekem meg rándult egyet az arcizmom, hogy „biztos itt is csillámpónikon kell majd lovagolni”. Amikor azt mondják, hogy blogger, akkor valószínűleg nemcsak én, hanem egy csomó más ember is egyből negatív kontextusba helyezi magában ezt a kifejezést. Arra gondol, hogy a blogger nem csinál semmit, viszont ott van minden fancy eseményen, kap ajándékokat, és semmi más dolga nincs, mint hogy utána írogasson róla. Pedig a bloggerek rendesen átírták a divat- és reklámipart, sőt, én is bloggerként kezdtem anno. (A Rúzs és Tükör nevű blogom évekig futott, ezt elolvasta egy magazintulajdonos, aki munkát ajánlott, a többi pedig már a történelem…)

Persze vannak olyan bloggerek is, akik nem csinálnak semmit, mint ahogyan írókból, újságírókból is akadnak rosszak, de egy jó blogger, aki tesztel, véleményt ír, gyakorlatilag felér egy újságíróval.

A divat- és szépségszakma évek óta kiemelten kezeli a bloggereket, és az én-kontent a média fősodrában is határozott utat tört magának. Úgy tűnik, az emberek kíváncsiak mások életére, ezért tud sikeres és érdekes maradni ez a vonal.

De maradjunk az éjszakai szépségműhelynél

Először azt hittem, valami fullos, ottalvós, szülinapi zsúrba csöppentem. Volt ott minden, nyalókák, lufik, fémes csillogású spagettifüggöny, világító jégkockák az alkoholmentes italban, és minden kis sarokban csivitelő emberek. Én meg berongyoltam a fesztiválszettemben, kalapban, bakancsban, ahogy kell, és egyből azt hittem, újra a Szigeten vagyok, csak itt nem árulnak alkoholt, és a zenei programok helyett rúzsokról, illatokról meg krémekről beszélgetünk. Még egy kis füzetet is kaptam, amibe a különböző márkák képviselői pecsételtek. (Mondom én, hogy Sziget-feszt, ott is osztogatnak útlevelet.)

Ezzel a lendülettel egyből stenkbe kerültem, kértem egy cukormentes uborkás limonádét, amibe pirosan világító jégkockákat kaptam (ezen hosszú pillanatokig tátottam a számat), és bevetettem magam az elvarázsolt kastélynak berendezett Brody House-ba.

(Amúgy atomjó hely, tökéletes adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy valódi elvarázsolt kastélyként funkcionáljon.)

Az egyik szobában halloweeni sminket gyártottak a Rimmel sminkesei – kaptam is tőlük egy erre a célra felhasználható készletet, majd kimegyek mindenszentekkor Novákhoz, és jól megijesztgetem vele. Egy másik szobában pedig, amiben ezüstös fényű spagettifüggöny lógott… na, oda végül nem tudtam belépni, pedig ahogy bekukucskáltam, érzékeltem a mozgolódást, de sem ajtó, sem ablak nem volt, hiába jártam körbe. (Mondom, hogy elvarázsolt kastélyba kerültem.)

A Durex trükkösebb volt, egyből a folyosóra települt, és ők voltak a legjobb arcok. Pedig mindenki azt hiszi, ciki megállni az óvszereknél, és csak rihegve-röhögve beszélgetünk erről a témáról, pedig a legtöbb ember azért (jó esetben) űzi a szexet ilyen-olyan formában. Úgyhogy ők cukorkákkal és nyalókákkal pakolták fel a standjukat, majd hozzám vágtak egy neszesszernyi kotont, én meg azzal búcsúztam tőlük: köszi, ez elég lesz az elkövetkezendő öt évre. 

Az épület háromszintes, és ahogy vonultam volna felfelé, egyszer csak lentről megszólított egy régi ismerős, és elkalauzolt inkább az alsó részre. Ott a Neutrogena rendezkedett be egy hálószobában, és pizsamás lányok vártak alvómaszkban. Előbb türkiz koktéllal kínáltak (amiben nagyon helyesen nem volt alkohol), majd eszmét cseréltünk a rossz reklámfogásokról és a hiteles véleményvezérségről. Végül azt mondták: „tovább is van, mondjam még?”, ugyanis a mellettük lévő szobában egy jógamester készült épp órát tartani.

A Yogi tea bio alapanyagokból és szuperillatos fűszerekből készül, amiket a kedves tulajdonoshölgy egyből meg is mutatott, miközben próbált tesztelni, hogy melyiket ismerem fel. Na, mit gondoltok, én, mint nagy indiai konyha-fan be tudtam-e azonosítani a világ legfantasztikusabb csodáit? Hát persze hogy be! Már az illatuk alapján. Annyira szeretem őket, hogy éjjel-nappal tudnék bennük fetrengeni. Nálam odahaza minden héten készül indiai. (Jut eszembe, hétvégére jövök nektek egy dal makhani-recepttel, majd figyeljétek az oldalt!)

Aztán felnyargaltam az emeletre, elhaladtam egy rózsalugas mellett (Csipkerózsika, vigyázz!), ahol a Biobaza megdobott egy rózsaillatú testkrémmel (ez a kedvenc illatom, rózsás a parfüm is, amit használok, és a kencéim is.) Egyébként a rózsa a nőiség szimbóluma. Egyszer azt olvastam, hogy akit taszít ez az illat, annak van valamilyen megoldatlan problémája van a női oldallal (de ez már annyira spirituális, hogy inkább majd egy másik cikkben fejtem ki, ha szeretnétek.) 

A fenti részlegen L'oréal és Maybelline rúzsok sorakoztak. Nem hazudok, ilyet még nem láttam, az új L' oréal rúzs csoki illatú és ízű. Fú, de finom… Csak az a probléma vele, hogy lenyalogatom a számról.

Ezen a szinten voltak a legtöbben, gondolom azért, mert elég népszerű márkák. Itt már találkoztam ismerősökkel is. 

Amikor visszatértem az elvarázsolt kastély kiindulópontjához, addigra lehullott az ezüstös spagettifüggöny, és kinyílt mögötte egy  fotósarok, ahol természetesen mit csináltam?

Ezt:

A masina dizájnerével és gazdájával hosszan csevegtünk a művészeti gimis élményeinkről (képzős volt a srác), ő pedig elmondta, hogyan ábrándult ki a szakmából a kétezres években, aztán hogyan talált vissza hozzá. 

Ahogy kifelé igyekeztem, az egyik nagyon kedves, ott dolgozó lány megállított egy közös fotóra. Annyira jól esett.

Na, szóval ilyen az, amikor egy kicsit blogger vagyok, és olyan dolgokkal foglalkozom, amik kizökkentenek a sokszor idegesítő, időnként pedig kegyetlen valóságból.

Ilyen is kell.

Szentesi Éva

 A képek a szerző tulajdonában vannak