„Minden ember képes, csak mindenki másképp” – Lengyel Zsófi, a SzuperWMN Higgy magadban! kategóriagyőztese
Rovattámogatás
Nem is kerülhetett volna jobb helyre az Erste támogatásával frissen megszületett SzuperWMN Higgy magadban! díja, és nem is jöhetett volna jobbkor! Épp a cikk megjelenésének napján nyílik meg ugyanis – kétéves megfeszített önkéntes munka után – Lengyel Zsófi szerelemprojektjének akadálymentesített székhelye Székesfehérváron. A Mindenki Képes Egyesület alapítója, a látássérült 32 éves Zsófi előtt egyszerűen nem léteznek akadályok, mindegyiket lerombolja, ahogy azt a sztereotípiát is, hogy aki fogyatékkal él, az nem képes bizonyos dolgokra. Saját példájával is bebizonyítja: dehogynem! Csak másképp! Both Gabi írása.
–
Az elsők között az első!
A SzuperWMN hétéves történetében először hirdettük meg az Erste támogatásának köszönhetően a 35 év alatti pályakezdő vagy vállalkozása, esetleg karrierváltása elején járó nőknek a Higgy magadban! különdíjunkat. Rengeteg jelölést kaptunk tőletek, nagyon aktívak voltatok az egész folyamatban, és elképesztően sok értékes női utat ismerhettünk meg általatok, amiért hálásak vagyunk!
A ti jelöléseitek, valamint a szerkesztőség szavazása alapján tizenkét bátor és értékes nő került be a döntőbe: ITT, és ITT érdemes végignézni a díjátadó gála beszámolóját és képes összefoglalóját. De már a három másik kategóriagyőztesünket is bemutattuk, Soma Mamagésát ITT, Dudás Erikát ITT, Fialla Mariannát pedig ITT.
Lengyel Zsófi látássérültként munkahelyein, Székesfehérvár Önkormányzatánál és a Veszprémi Petőfi Színháznál, de a magánéletében is a fogyatékkal élők társadalmi elfogadásán dolgozik. Zsófi vakvezető kutyájával, Mokkával közlekedik, az általa alapított Mindenki Képes Egyesület célja pedig az, hogy a fogyatékkal élőknek feledhetetlen élményeket nyújtson.
„Azért mert nem látok, még lehetnek vágyaim!”
„Nagyon sok díjat kaptam már eddigi életemben: voltam az ország jó tanulója, jó sportolója, ahogy a fővárosé is, kaptam látássérülteknek szóló Aranybot-díjat, Aranyharang-díjat, kettőt is, és megannyi kupát, érmet összegyűjtöttem a válogatott parasporttal az évek alatt.
Amikor megkaptam ezeket a díjakat, nagyon örültem, de valahogy sodort az élet tovább, kiraktam a polcra, ott állt, büszke voltam, ám
valamiért a SzuperWMN Higgy magadban! díja olyan nekem, mintha a korona lenne az összes többi tetején.
Mintha valaki kicsit megpördített volna, és azt mondta volna nekem: »Kisanyám, nézzél csak körül, hogy te mennyi mindent elértél már, és mennyi mindent leraktál az asztalra!«” – így kezdte Zsófi a beszélgetésünket.
Erős kezdet minden szempontból!
Kifejezetten fontos és erőt adó díj számára, hiszen jobban rávilágított az eddigi eredményeire.
„Elég nehéz évek vannak mögöttem mind a karrierben, mind pedig a magánéletben. Sajnos én egy bántalmazott nő is vagyok – folytatja Zsófi. – Ugyan a Mindenki Képes Egyesület elindulásához a legjobbkor jött ez a díj, de én mégis inkább ahhoz kaptam bátorságot általa, hogy a bántalmazás és a bántalmazott nők lelki-érzelmi nehézségét oldjam magamban és másokban.”
A legjobb helyre és a legjobbkor érkezett a díj
„Már be is kereteztettem az oklevelet, és március kilencedikén a Mindenki Képes Egyesület közösségi tér irodájában ki is lesz rakva a díjjal együtt. Az elmúlt két évem arról szólt, hogy ebből a pici önkormányzati irodából fogyatékkal élők számára akadálymentes közösségi teret és egy irodát hozzak létre.”
Egy százalék látás, ezer százalék élet
Állandó romlásban van Zsófi látása, gyengénlátónak született, most már az aliglátó és a vakság határán van, amit egy átlagember lát, az száz százalék, ő ennek az egyetlenegy százalékát láthatja csupán.
Már csak a fények és árnyak jutnak el hozzá.
„Én azért kaptam ezt a kihívást és ezt az élethelyzetet, hogy legyen valami fék bennem, ami visszafog, mert ha ez nem lenne, akkor már talán elrepültem volna egy motorral. Ez az, ami visszatart, hogy ne faljam annyira az életet, és ne vállaljak mindent, ami kaland vagy veszélyes” – mondja Zsófi.
„Minden ember képes, csak mindenki másképp. Ez az életem mottója, erre hoztam létre az egyesületet, ezen szeretnék tovább dolgozni és megmutatni a sorstársaimnak. Én is képes vagyok motorozni, csak utasként. Én is képes vagyok, csak másként, mint a többi ember. Ezt fogjuk majd bebizonyítani a többségi társadalomnak, illetve a fogyatékkal élőknek is, hogy képesek lehetünk, csak esélyt kell rá adni.”
A muszájból meríti az erőt. Az élmények viszik előre, hogy minél több dolgot kipróbálhasson, minél több helyre eljuthasson, minél inkább színesíthesse azt, ami élményként érheti, ez is a Mindenki Képes Egyesület mottója: „Élményt mindenkinek!”
Támogató családi háttér nélkül nem megy
„Nehéz lehet engem szülőként elengedni, de gyerekként is mindenben támogattak, egy ilyen anyatigris mellett, aki az én édesanyám, csak szerencsém lehetett. Hatalmas lehetőség, hála, örök tisztelet és szeretet a családomnak, mert nem lehetnék az, aki vagyok, ha nem ilyen támogató családban nőttem volna fel” – mondja Zsófi.
„Életem legnagyobb álma valósul meg épp aznap, amikor ezt a cikket olvassátok…”
Kedves Zsófi! Azt kívánjuk neked az olvasók és az egész szerkesztőség nevében, hogy mutasd meg a világnak és a sorstársaidnak azt a rengeteg kincset, ami még benned van, és ugye, nem kell mondanunk, hogy Higgy magadban!
Képek: Chripkó Lili / WMN
