Lakásfelújítás: a feladat, aminek külön bugyor van a kénköves pokolban – és a pénztárcában is
A szoba közepén ülök, nemhogy a kezem, de még a szemöldököm is glettes. A telefon a vállam és a fülem közé szorítva, miközben pánikszerűen hívogatom azokat a barátaimat, akik minimálisan is konyítanak a lakásfelújításhoz, és akik előtt merem vállalni a bénázásom. Hát igen, ez egy olyan sztori, ami csak utólag lesz vicces, de akkor nagyon. Olyan jó flow-ba kerültem gányolás közben ugyanis, hogy nem vettem észre, hogy a glett helyett aljzatkiegyenlítőt kentem a falra – ha nem próbáltad még ki, ne fáradj, elmondom a tapasztalatom: a huplis beton irdatlan tempóban köt. Hogy miért nem vettem észre, hogy más a színe és az állaga? Hogy miért nem néztem meg, mi van a zacskóra írva? Hogy miért nem bíztam szakemberre ezt a feladatot? Mit is mondhatnék? Ilyen az, amikor a szűkös anyagi keret tettvággyal, sietséggel és némi figyelemzavarral társul. Takács Dalma írása.
–
Már az első pillanattól kezdve látszott, hogy nem egyszerű móka ez a felújítósdi. A kreatív és terápiás műhelyünk egyik fürdőjét szerettem volna szobává alakítani, de mivel az év 50 hetében bérlők vannak nálunk, limitáltak voltak a lehetőségeim. A karácsony és újév közti időszak ideálisnak bizonyult, és a szakember is bíztatóan nyilatkozott: december 20-án kezdünk, január 5-re pedig meg is nyílhat az új tér – a 2,5 hétre 320 ezer forintos ajánlatot kaptam, plusz majd az anyagköltség – ebben egyedül a glett és a festés nincs benne, de azt úgyis meg tudjuk csinálni mi magunk is.
Ha egy olyan ember olvassa ezt a cikket, aki otthonosan mozog az építőipar világában, vagy legalábbis részt vett már pár felújításban, valószínűleg már most látja azt a 15 sebet, amiből vérzik a történet. Persze, utólag én is okos vagyok, de elsőbálozóként egyáltalán nem volt evidencia az, amit a tapasztaltabb rókák „járulékos fejfájásnak" neveznek.
Lelkesen, tele tettvággyal vágtam bele a projektbe, és külön motivációt jelentett, hogy én is kivehetem a részem a folyamatból. Hisz az elmúlt években reneszánszát éli a DIY, aminek a szele engem is meglegyintett: a baráti körömből többen kezdtek saját kezűleg felújításba, az egyik barátnőm asztalokat készít, egy másik egy komplett vályogházat húzott fel, hát naná, hogy elhittem nekik, hogy én is sokkal több dologban vagyok kompetens, mint elsőre gondoltam volna.
Ha pedig ezzel pénzt is spórolhatok, és a kapitalizmusnak is beinthetek, még jobb. Hát elő a melósruhával, és indulhat a móka – gondoltam –, megfeledkezve a tényről, hogy az egyenletbe ünnepi menetrend, és több száz éves, rejtett hibákkal rendelkező ház is kerül. Hogy mit jelentenek ezek együtt? Nos, többek között váratlan költségeket. Sokat. És bár nem szívesen nyitogatom nyilvánosan a pénztárcámat, innentől mégis transzparenssé teszem a kiadások listáját, hátha más is okul a hibáimból.
Úgy repültek a 10 ezrek, mintha százforintosok lennének
Tehát a tervek szerint karácsony előtt elindult a munka, a fürdőszoba szétbombázása tényleg csak két napot vett igénybe. A vízvezeték-szerelést egy barátom csinálta volna, viszont mivel ő lebetegedett, kénytelen voltam szakit hívni, aki az eredeti ár kétszereséért vállalta a dugaljozást és a csövek biztosítását.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép forrása: Getty Images/triocean
Glow
Glow