Homérosztól kezdve Fodor Ákosig mindenki rajongott érte, a meditációs appokban ugyanúgy helye van, mint a tetoválószalonok mintái között. De vajon mi teszi ennyire vonzóvá és szimbolikussá a tengert?
Az éghajlat változik, a természet pedig reagál. Kérdés, mi lesz ennek a további következménye.
„Hogy rohan az idő – mondják. Kivéve akkor, ha lombikozol.” Krajnyik Cintia vallomása veszteségről, fájdalomról, talpra állásról.
Leülsz a tengerpartra, rendelsz egy mezét, és belekóstolsz a történelembe… Domi összefoglalta, mi mindent érdemes látni, kipróbálni Cipruson.
„Azt éreztem, hogy hosszú idő után először otthon van bennem a lelkem, jól vagyok, megnyugodtam, és hihetetlenül jól érzem magam a bőrömben” – Jocó bácsinak nem csupán egy gyerekkori álma teljesült, hanem önmagához is visszatért.
„A tengert nézni: terápia. A tenger látványa lehetetlenné teszi, hogy kicsinyesek legyünk, hogy mindennapi, csip-csup gondok elvonják a figyelmünket a nagy egésztől, az életünktől. Attól a felismeréstől, hogy élni jó.” Ha csak képzeletben is, de utazzunk most a tengerhez!
„Oly sokan vannak, akik azt feltételezik, hogy a görög falvakban két magunkfajta csudabogár számkivetetté, gúny tárgyává válik – ám az igazság az, hogy nagyvárosokban élve sokkal kegyetlenebb kirekesztéssel találkoztam, mint itt, ahol mindenki lehet bárki, amíg segítjük, szeretjük, támogatjuk egymást.” Történetek egy helyről, ahol még valódi közösség van.
A gyerekkori álmok azért vannak, hogy felnőttként beteljesítsük őket!
Kifogást mindig lehet találni, de ha az ember komolyan gondolja, hogy egy tengerparti házikóban szeretne élni, nem kell gazdagnak lennie ahhoz, hogy valóra váltsa.
A WMN hátizsákos világutazója elárulja, hogy ő, aki ezerfelé csavargott már, hova menne még a legszívesebben.