Karáth Emil ideje nagy részét búvárként tölti, szabadidejében pedig a magyar gyerekeket, kamaszokat és szüleiket vezeti Tanzánia, a Vörös-tenger, Costa Rica vagy Mozambik partjaira, hogy a víz alatt korallóvodákat vagy mangroveerdőket ültessenek.
A cápák óriási veszélyben vannak, ehhez képest mi rettegünk tőlünk. Tény, hogy az óceánok felmelegedésével hozzá kell szoknunk a gyakoribb találkozásokhoz.
Adnál fel képeslapot a tengerfenékről? Ellátogatnál egy víz alatti múzeumba? Nem lehetetlen…
Homérosztól kezdve Fodor Ákosig mindenki rajongott érte, a meditációs appokban ugyanúgy helye van, mint a tetoválószalonok mintái között. De vajon mi teszi ennyire vonzóvá és szimbolikussá a tengert?
Az éghajlat változik, a természet pedig reagál. Kérdés, mi lesz ennek a további következménye.
„Hogy rohan az idő – mondják. Kivéve akkor, ha lombikozol.” Krajnyik Cintia vallomása veszteségről, fájdalomról, talpra állásról.
Leülsz a tengerpartra, rendelsz egy mezét, és belekóstolsz a történelembe… Domi összefoglalta, mi mindent érdemes látni, kipróbálni Cipruson.
„Azt éreztem, hogy hosszú idő után először otthon van bennem a lelkem, jól vagyok, megnyugodtam, és hihetetlenül jól érzem magam a bőrömben” – Jocó bácsinak nem csupán egy gyerekkori álma teljesült, hanem önmagához is visszatért.
„A tengert nézni: terápia. A tenger látványa lehetetlenné teszi, hogy kicsinyesek legyünk, hogy mindennapi, csip-csup gondok elvonják a figyelmünket a nagy egésztől, az életünktől. Attól a felismeréstől, hogy élni jó.” Ha csak képzeletben is, de utazzunk most a tengerhez!
„Oly sokan vannak, akik azt feltételezik, hogy a görög falvakban két magunkfajta csudabogár számkivetetté, gúny tárgyává válik – ám az igazság az, hogy nagyvárosokban élve sokkal kegyetlenebb kirekesztéssel találkoztam, mint itt, ahol mindenki lehet bárki, amíg segítjük, szeretjük, támogatjuk egymást.” Történetek egy helyről, ahol még valódi közösség van.