Hagyd csak, a vendégem vagy! – amikor a pénz a megfelelési kényszer eszközévé válik

–

Szombat este van, hónap vége, te egy szórakozóhely pultjánál állsz. Mielőtt kérnél, hátraszólsz a többieknek: valaki valamit? Megszokásból kérdezted, a válasz felkészületlenül ér: mind a hét barátod bemondja a kedvenc italát, az egyszerű söröktől kezve a fenszibb koktélokig. Nagyot nyelsz, mosolyogsz egyet, a kártyád szó nélkül a terminálhoz érinted. A következő kört ők állják, persze, de lehetséges, hogy épp azt a hatjegyű összeget fizetted ki az imént, amiből a következő pár napot szeretted volna kihúzni.

A szituáció persze tetszés szerint behelyettesíthető. Hasonló érzelmi töltete lehet annak, amikor bár alig jössz ki a pénzedből, mégis lelkesen kölcsönadsz egy rokonnak, esetleg kezességet vállalsz a hiteléből, vagy jóval drágább ajándékot vásárolsz egy születésnapra, mint amennyi beleférne neked. Mikor kiderül, hogy a barátaid jóval kevesebbet keresnek nálad, elszégyelled magad, és te is alacsonyabb bevételt hazudsz.

Mint az utóbbiból is látszik, a financial fawning, azaz tükörfordításban a „pénzügyi alárendelődés” jelenségének csupán tünete az, hogy milyenek a költekezési szokásaink. A hátterében sokkal komplexebb folyamatok állnak, amik sokszor arról árulkodnak, milyen képet alakítottunk ki a saját értékünkről, szerethetőségünkről.

A fogalmat – amit eredetileg, kissé félrevezető módon „pénzügyi társfüggőségként” írtak le – a Trauma of Money pszichoedukációs programsorozat használta elsőként. Mint a szervezet nevéből az már jól sejthető, a csapat az életünk egy olyan aspektusát vizsgálja, amit, noha rengeteg tabu övez, ugyanakkor a legtöbb szorongás, konfliktus, félreértés alapját is adja: ez pedig a pénzhez való viszonyunk. Hiszen, ahogy az otthonról és a kultúránkból hozott minták mind-mind gyökeresen meghatározzák a párkapcsolati működésünket, a társas kapcsolatainkat, a karrierbeli döntéseinket, úgy hatással lesznek a financiális viselkedésünkre is – pláne, ha abban a szerethetőségünk és a biztonságunk zálogát sejtjük.

„A pénzügyi alárendelődés gyakran abban nyilvánul meg, hogy túlságosan mások kedvében akarunk járni, másokhoz akarunk alkalmazkodni, és mások szükségleteit helyezzük a sajátjaink elé – még akkor is, ha ez a jóllétünk rovására megy.

A pénzünket egyfajta »kérlek, szeress és fogadj el« alapként használhatjuk, hogy elkerüljük a konfliktusokat, valamint a kirekesztettséget vagy az elutasítást”

– ismertetik a Trauma of Money szakértői.

Miben nyilvánulhat meg az anyagi alárendelődés?

A jelenségnek számos formája lehet, de íme néhány példa, amik segíthetnek, hogy felismerd, ha te is ezzel küzdesz.

• Nem kéred meg a munkád árát. Hiába tudod, hogy mások hasonló pozícióban jobban keresnek, vagy hogy a munkád valóban többet ér annál, mint amennyi a számládon landol, mégsem kérsz fizetésemelést. De vajon a főnöködnek szeretnél ezzel kedvezni? Vagy a kollégáiddal szemben éreznéd magad kellemetlenül egy magasabb fizetéssel? Esetleg a saját tudásod értékeled le, mondván, a te tudásod nem ér annyit?
• Drága ajándékokra költesz, és túl nagyvonalú vagy. Ó, azok az ünnepi időszakok! Ó, a karácsony, a születésnapok! Ha nem lenne elég, hogy már eleve túlköltekezted magad, még a vacsora végén is kijelented, hogy te állod a cechhet. Természetesen mind a 12 főre. Ismerős?
• Visszautasítod a pénzt. Kézzel-lábbal ellenkezel, mikor a nagymamád – akinek a szemében örökké 10 éves vagy – az ünnepekkor szeretne egy tízezrest csúsztatni a markodba. (Pedig jól tudod, ez neki a fontosabb.) Másik példa: megkeresnek egy jó üzleti lehetőséggel, és amikor többet ajánlanak mint az általad elképzelt összeg, zavarba jössz. Hogy milyen érzés munkál benned közben? Amellett, hogy esetleg leértékeled, mennyi jár neked, talán szerénynek is szeretnél tűnni, mert az anyagi haszonszerzést egyfajta kapzsisághoz kötöd.
• Munkamániás vagy. Itt egy kicsit közvetettebben jelenik meg a pénzügyi alkalmazkodás, mint a többi példánál, ám a szakemberek szerint az is idetartozik, mikor megfelelési vágyból kifolyólag képtelen vagy tartani a határaidat a munkahelyeddel és a munkaadóddal szemben.
• Átvállalod mások anyagi terheit. Kezesség vállalása mások hitelében, kölcsönadás – amikor valójában neked sincs pénzed. Ezek a szívességek nemcsak biztos anyagi hátteret, de óriási bizalmat is feltételeznek – te viszont lehet, hogy ezek nélkül is igent mondasz rájuk, gondolván: mégis milyen ember az, aki nem segíti egy bajba jutott barátját. Eközben különösen nagy szorongást okozhat, hogy a kockázat átvállalásával saját pénzügyi stabilitásod is veszélyezteted.
• Többet vállalsz, hogy másnak kedvezz. Jellemzően párkapcsolatokban merül fel az a dinamika, amikor az egyik fél több és kimerítőbb munkát vállal annak érdekében, hogy társa kényelmesebb életet élhessen, drágább hobbikat űzhessen, vagy olyan területen dolgozhasson, ami örömöt okoz számára, viszont nem jövedelmező. Hosszú távon azonban a teljes párkapcsolati dinamikát felrúgja, ha az anyagi felelősség kizárólag az egyik fél vállán nyugszik.

De miért csináljuk ezt?

A felsoroltak alapján már sejthető: a pénzügyileg alárendelődő viselkedés általában nem a semmiből jön, hátterében sokszor gyerekkorban gyökerező rossz minták állhatnak. A szakértők szerint ez egy tanult viselkedés, aminek magyarázata általában a családban vagy a kulturális kontextusban keresendő. Ha ugyanis egy kisgyerek azt tapasztalta meg, hogy a pénz egyben szeretetnyelv is, és aki jobban áll anyagilag, annak kötelessége segíteni, vagy adott esetben ő maga szerencsés másokhoz képest, és kialakult egyfajta privilégium-bűntudat – az könnyen megnyilvánulhat aztán megfelelési vágyban, mondja el Saundra Davis, a Sage Financial Solutions alapítója. Pláne ha az anyagi javak megosztása a törődés, az elfogadás, a szeretet elnyerésével is társul.

„Érdekes módon bár úgy tűnhet, hogy mások igényeit próbálod kielégíteni, valójában a saját szükségleteid kielégítésére törekszel – például azért, hogy szeretve és elfogadva érezd magad”

– teszi hozzá a szakember.

Pénzügyi alkalmazkodás vagy nagylelkűség?

Persze sokszor még saját magunk számára sem egyértelmű, hogy az adakozási késztetés pontosan miből fakad: őszinte nagylelkűségből vagy megfelelési kényszerből. Ha ezt szeretnénk kideríteni, érdemes önreflexiót gyakorolni és megvizsgálni, milyen érzéseket kelt bennünk a viselkedésünk.

„Ha egy döntésed után megbánást, szégyent vagy haragot érzel, az pénzügyi alárendelődésre utalhat. De ha örömet, hálaérzetet vagy szeretetet érzel, akkor egyszerűen csak nagylelkű voltál”

– magyarázza Coambs, hozzátéve: azt is fontos időnként felülvizsgálnunk, hogy az adott kapcsolatban milyen dinamikák uralkodnak, kölcsönös-e a nagylelkűség. Ha ugyanis azt tapasztaljuk, hogy csak mi adakozunk, segítünk állandóan, a másik fél pedig ezt nem viszonozza, érdemes elgondolkodnunk a viszony természetét.

Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy a financiális alárendelődés nemcsak a pénzügyeidre, hanem a mentális és érzelmi jóllétedre is negatív hatással lehet.

Hiszen míg a másik hálája és öröme adott pillanatban talán megadja a hőn keresett szeretet és elfogadás érzését, az adósság, a hóvégi szűkölés, a saját vágyak háttérbe szorítása hosszú távon szorongást, kognitív disszonanciát okozhat.

Arról nem is beszélve, hogy a kapcsolatnak sem tesz jót. Davis szerint, ha folyamatosan kihúzzuk a bajból a szeretteinket, a párunkat, azzal lehet, hogy épp az önállósodásukat akadályozzuk meg.

Hogyan állíts fel határokat?

Coambs szerint az egészséges párkapcsolat ismérve, hogy mindkét fél tiszteletben tartja a másik pénzügyi igényeit és vágyait, ugyanakkor nem áldozzák fel a sajátjaikat. Éppen ezért, ha úgy érzed, felborul köztetek az egyensúly, érdemes megvizsgálni, hogy milyen pénzügyi szokások okoznak stresszt vagy szorongást, és nyitott-e a párod az ezekről való nyílt diskurzusra.

Lehetséges, hogy a helyzetek összevetésekor felfedezhetünk egyfajta mintát is – ha ez történne, érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy vajon miért épp azzal az emberrel kerülünk újra és újra hasonló helyzetbe, mennyire érezzük biztonságosnak a kapcsolódást, és miért merül fel bennünk a kompenzálás vágya.

Ha ezeket végiggondoljuk és racionalizáljuk, ugyanakkor megértjük, hogy szerethetőségünk nem az anyagi nagylelkűségünkön múlik, az az első lépése lehet annak, hogy felhúzzuk a pénzügyi határainkat.

És bár ez leírva tán egyszerűnek hangzik, a mögöttes késztetések felfejtése sokszor hosszú és komplex folyamat, ami akár terápiás segítséget is igényelhet.

Ugyanakkor a Trauma of Money szerint első lépésként érdemes önegyüttérzést gyakorolnunk – ha tudatosítjuk, hogy a szeretteink nem az anyagi körülményeink, hanem saját szerethetőségünk miatt vannak mellettünk, valamint hogy jogunk van a pénzhez, amit megkerestünk, már fontos lépést tettünk egy kevésbé alárendelődő attitűd irányába.

Takács Dalma