„Nem figyeltem eléggé az otthonomra, pedig háziasszonyként voltam ismert” – Martha Stewart, a nagy túlélő

–

Független feminista ikon vagy a klasszikus nőkép megtestesítője?

„Háziasszonypornó” a legmagasabb szinteken – a róla készült dokumentumfilmben ez a jelző is elhangzik vele kapcsolatban és nehéz lenne vitatkozni ezzel elnézve a leveles tésztában sütött egész hálaadási pulykát, a saját kezűleg készített karácsonyi dekorációt, a cukrászok által is megirigyelt tortákat vagy az arborétumhoz hasonlatos kertjét.

„A rendezett otthon a boldog otthon” – vallja Martha Stewart. Azt az eszmét képviselte a nők előtt, hogy a háztartás vezetése hatalmas dolog is lehet, az emberek számára pedig nyitva áll a lehetőség, hogy olyan otthont teremtsenek, amilyenre vágynak – függetlenül attól, hogy milyenek az anyagi lehetőségeik. 

Martha alakja – aki egyébként igazi prototípusa a self-made womannek – azért is izgalmas, mert úgy épített brandet és lett önerejéből milliárdos, hogy közben a klasszikus női szerepekben való kiteljesedést emelte magasabb szintre.

„Az emberek azért támadnak, mert háztartásbeli vagyok, de mit is csinálok valójában? Valami olyasmit, amit oly sokáig elnyomtak. Olyan vagyok, mint egy modern feminista” – mondta egy interjúban, amit a róla szóló dokumentumfilmben idéztek. 

Való igaz, hogy Martha Stewart sosem elégedett meg a tökéletesnél kevesebbel, mindent, amit csinál, az arra való törekvéssel teszi. Nem ismer pardont: szigorral viseltetik azok iránt, akik hozzá hasonlóan nem mindent a lehető legnagyobb precizitással végeznek (és leginkább úgy, ahogy azt ő elképzeli) – ez látszik a másokkal folytatott interakcióiból és mozdulatából a róla szóló, Martha című dokumentumfilmben.

És persze az is több mint beszédes, hogy a már megjelent alkotásnak is éppen ő maga a legélesebb kritikusa. Az R. J. Cutler által készített filmről – aminek aktív részese, történetmesélője – többek közt azt mondta, hogy „túlzottan unalmas”, a kameraképek nem elég előnyösek, és a benne használt zene is kifogásolható. (A klasszikus zenei részletek helyett inkább barátjától, Snoop Doggtól hallott volna szívesen rapbetéteket – az ugyanis a 83 éves üzletasszony, író és televíziós személyiség elmondása szerint jobban tükrözte volna egyéni stílusát.)

Épp ez, az általa képviselt tökéletesség – legyen szó az ünnepi asztal dekorációjáról, a kertművelésről vagy a tortasütésről – az, ami miatt a világ egyik része mindig is példaképnek tekintette, míg a másikban óriási szorongásokat keltett az általa képviselt makulátlan háziasszony és háztartás képével.

„Azzal rágalmaztak, hogy maximalista vagyok. Kritizáltak, hogy olyan életstílust próbálok kialakítani, ami elérhetetlen – pedig egyáltalán nem így volt. Amit valójában próbáltam tenni, az a nevelés volt.”

De ne szaladjunk még ennyire előre!

A bevándorlók gyermeke, aki beteljesíti az amerikai álmot

Martha Stewart – eredeti nevén Martha Helen Kostyra – egy hatgyerekes lengyel bevándorló családba született, másodikként a sorban. Szülei, Edward Kostyra és Martha Ruszkowski, egyszerű életet éltek, sokszor szűkölködtek. Martha már gyerekkorában elsajátította édesanyjától a házimunka, a főzés és a varrás, édesapjától pedig a kertészkedés alapjait. De utóbbitól örökölte megszállott és olykor kíméletlen maximalizmusát is.

Ezek a családjában szerzett élmények pedig nemcsak a munkához való hozzáállását alapozták meg, hanem arra is jelentős hatással voltak, ahogyan magáról az esztétikus otthonról, illetve az otthonteremtésről gondolkodott.

„A szüleim munkamorálja és a szépség iránti érzékük mélyen befolyásolta a pályámat. Megtanítottak arra, hogy mindenben meglássam a lehetőséget” – emlékezett vissza egy interjúban. 

Mivel a család nem dúskált az anyagi javakban, már tizenévesen dolgozni kezdett, méghozzá modellként – 15 évesen már az Unilever tévés reklámjában is szerepelt, de később divatmodellkedett többek közt a Chanelnek is –, hogy anyagilag támogassa a szüleit, és finanszírozni tudja a saját tanulmányait.

„Hogyan lehettem volna igazán jó anya, ha nem neveltek annak?”

Főiskolás volt, amikor egy csoporttársa bemutatta későbbi férjének, Andrew Stewart joghallgatónak, aki Martha sokszor gonoszkodó és olykor kegyetlen apjával ellentétben kedves volt, vicces és figyelmes. Martha rögtön beleszeretett. „Izgalmas volt találkozni egy kifinomult fiatalemberrel, akinek volt American Express kártyája, ami akkoriban nagyon nagy dolog volt” – mondja a dokumentumfilmben.

A jómódú családból származó férfi megkérte Martha kezét, aki az apja rosszallása ellenére (az eljegyzés hírére felpofozta a lányát) igent mondott.

Az esküvő után öt hónapos nászútra indultak Európába, az utazás pedig felnyitotta Martha szemét.

A vendéglátás és a gasztronómia egészen más távlatait ismerhette meg Európában. Az utazás felébresztette benne a konyha és a felfedezés szeretetét – ezek az élmények pedig nagy hatással voltak rá, és későbbi karrierjére is. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy ezzel szeretné tölteni az életét.

19 éves volt ekkor, és nem akart hazatérni Európából. Szinte belebetegedett annak gondolatába is, hogy vissza kellett térnie a szürke amerikai hétköznapokba. 

Nem sokkal később megszületett a lánya, Alexis, Martha azonban nehezen alkalmazkodott az anyaszerephez, és bár gondoskodott a lányáról, de nem dédelgette. Mindig rideg volt, sosem volt jó az érzelmek kifejezésében – akárcsak az édesanyja.

„Nem volt túl sok szeretet a házunkban. A gyakorlatias hozzáállás volt a mindennapos. Hogyan lehettem volna igazán jó anya, ha nem neveltek annak?” – mondta a filmben.

Így született a mindenki által ismert Martha

Martha mindig is nagyon ambiciózus volt, az apósa révén pedig bekerült a Wall Streetre, ahol brókerként kezdett dolgozni – egy olyan közegben, amiről minden elmondható volt, csak az nem, hogy jó lett volna a nők számára.

Abban az időben nem dolgoztak nők a tőzsdén – még női mosdó sem volt –, így Martha úttörőnek számított. Megállíthatatlan volt. Intelligenciájával, simulékonyságával és tökéletes, határozott megjelenésével, az ügyfelei imádták.

Nagyon jól keresett, ám a munka nem volt könnyű, kezdett benne kiégni, egy sikertelen üzlet miatt pedig végül otthagyta a Wall Streetet. És New Yorkot is.

Westportban találták meg Martha álmai házát, a Turkey Hill Road romját, amit saját kezűleg kezdett aprólékosan felújítani.

Azt mondja, ha nem lett volna az a ház, most nem lenne az, akit emberek milliói ismernek: Martha Stewart, a háziasszony.

Nagy feltűnést keltett a szomszédságában, hogy baromfikat tartott, konyhakertet hozott létre. Az ott töltött napok döbbentették rá, mennyire szereti a házvezetést, a házimunkát. És miután a férjét előléptették, és a ház is elkészült, elkezdett pompás vacsorákat adni. Ezek hatására merült fel benne, hogy indít egy vendéglátóipari vállalkozást.

Felismerte a saját életének piacképességét

Martha a vállalkozásában mindent kézzel készített. Volt, hogy 200 püspökkenyeret sütött egy rendezvényre. Minden házi készítésű volt, és ínycsiklandó, ami kikerült a keze közül, és olyan látványos tálalási technikákat talált ki, amiktől mindenki szó szerint elalélt – terített asztalai műalkotásnak is beillettek volna.

Nem véletlenül: Martha az ételek és gyümölcsök csodás prezentációját a képzőművészetből, a nagy holland mesterek műveiből inspirálódva hozta létre.

A híre hamar terjedni kezdett, egyre nagyobb megrendeléseket kapott, a vendéglátóipari és rendezvényszervező vállalkozásából pedig 1 millió dolláros üzlet lett – és a Martha Stewart cég kezdete.

Nem sokkal később felkérték első könyve megírására, amiben színes fotókkal illusztrált ételek és ötletek voltak a vendégfogadásra. Az Entertaining 1982-ben jelent meg, egy vízió volt, amiből információt és inspirációt lehetett meríteni úgy, hogy elmondása szerint hazatérve egy felszolgáló is el tudja készíteni ugyanazt, mint Martha barátai a fényűző kúriáikban.

A könyvével megpróbálta megmutatni a nőknek, hogyan tudnak szépséget és kifinomultságot csempészni az otthonukba. És az emberek vették is, mint a cukrot.

Sikerének kulcsa szerinte a hitelességben rejlett. Az emberek tudták, hogy bizonyos tekintetben ő is hozzájuk hasonló – ő takarítja a saját otthonát, ő főz, ő neveli a saját gyerekét.

Martha felismerte a saját életének piacképességét, a személyesség pedig sokat adott az olvasóknak.

Míg azonban az élete kívülről tökéletesnek tűnt, a házassága végnapjait élte. „Akkoriban nem figyeltem eléggé az otthonomra, pedig háziasszonyként voltam ismert. Ez nem volt elég egy házassághoz” – mondta a New York Timesnak.

Férje hűtlensége miatt – bár Martha sem volt a hűség mintaképe („de Andy arról nem tudott”) – 27 év után elváltak.

Egy barát elmondása szerint Marthának sosem volt igazi öröme a házasságában és a gyereknevelésben, a válása azonban – ami épp az esküvői könyvének népszerűsítése közben zajlott – megviselte. Martha nem ismerte előtte a kudarcot, a házassága vége viszont egyértelmű kudarc volt. Az imázsán viszont nem csorbított, az amerikai nők szemében továbbra is ő maradt a tökéletesség királynője. 

Egyre feljebb és feljebb…

Martha a válása után még jobban belevetette magát a munkába. Egyre ismertebbé vált, sok figyelmet kapott: intelligens volt, vicces és kameraképes is. További könyvekre szerződtették, egyre többet szerepeltették a tévében, magazinokba írt cikkeket, majd leszerződött a Kmart tömegpiaci termékeket árusító üzletlánccal. Felismerte ugyanis: az, hogy az embernek nincs sok pénze, még nem jelenti azt, hogy nincs ízlése. Így aki addig nem is hallott Martháról, a boltok polcairól elkezdte megismerni.

Mivel rengeteg mondanivalója volt, ám annál kevesebb könyvre szóló szerződése, saját magazint indított. A Martha Stewart Livingnek nemcsak az ötletgazdája volt, hanem a főszerkesztője is. A lap szinte minden címlapján ő szerepelt, és az egyik legsikeresebb induló magazinná vált.

1993-ban pedig a magazinra alapozva útjára indult a Martha Stewart Living tévéshow is. Az emberek pedig imádták nézni a fehér, privilegizált helyzetben lévő nőt, akinek sokkal több pénze volt, mint nekik. Innen már csak egy ugrás volt a saját nevével fémjelzett, és az ő imázsa köré épített médiabirodalom, a Martha Stewart Living Omnimedia elindítása, amit tőzsdére is vitt. A részvényeit több mint egymilliárd dollárra értékelték, és a New York-i tőzsde igazgatótanácsának tagjává választották.

Az viszont, hogy a márkája a saját arcán és a hitelességén alapult, vékony jégnek bizonyult. És mindez kártyavárként dőlt össze, miután megvádolták bennfentes tőzsdei kereskedelemmel, csalással és az igazságszolgáltatás akadályoztatásával.

Fentről lehet igazán nagyot zuhanni

Az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (SEC) szerint Martha Stewart 45 673 dolláros veszteséget kerülhetett el azzal, hogy 2001. december 27-én eladta az összes, 3928 darab ImClone Systems-részvényét, miután bizalmas információt kapott Peter Bacanovic brókertől. 

Marthát bíróság elé rendelték, vádat emeltek ellene, majd 2004-ben öt hónap börtönbüntetésre ítélték.

A sajtó élvezettel élcelődött a tökéletesség királynőjének bukásán, az egész eljárás pedig természetesen hatással volt a médiavállalatára és annak tőzsdei szereplésére. Amint az esküdtszék döntött, leállították Martha részvényeinek árusítását a tőzsdén, törölték a tévéműsorait, a magazinjának hirdetői visszavonulót fújtak, ennek hatására pedig lemondott a médiavállalata igazgatói posztjáról.

Mivel a tétlenség szó szerint egy kis halál számára, a börtönben igyekezett feltalálni magát: a börtöntársaival megosztotta a kertészkedéssel kapcsolatos tudását, rabtársainak előadásokat tartott arról, hogyan lehet nőként saját vállalkozásba kezdeni, és segített az üzleti terveik megírásában is. És persze a konyhába is bevetette magát. 

A tudat, hogy innen számára nem volt lejjebb, furcsamód felszabadította. A kényszeres törekvés arra, hogy mindig tökéletesnek tűnjön, enyhülni kezdett.

Persze mindehhez hozzátartozik, hogy a többi elítélthez képest, akik a bizonytalanba, a semmibe ugrottak ki a büntetésük lejártával, az ő esetében ez nem így volt. A börtön így egy lehetőség volt számára: egy interjúban vakációként hivatkozott rá, nem véletlenül, tényleg olyan volt neki, mint egy alkotói szabadság. „Megszabadultam háromévnyi stressztől, új barátokat szereztem, új ötletek kezdtek csírázni, és mindezek által újra produktív kezdtem lenni” – mondta a dokumentumfilmben. 

Börtönből újra főműsoridőbe

Ha valamihez a média nagyon ért, az a rehabilitáció. Persze ehhez olyan személyiségre is szükség van, mint Martha, aki kellőképp elszánt.

A vele történtek a személyiségének egy új szegmensét szabadították fel: míg előtte úgy élt, hogy folyamatosan azon aggódott, mit gondolnak róla az emberek, a börtön hatására felszabadult ez alól a kényszer alól.

Persze valljuk be, nem rossz körülmények közé érkezett, nem kellett mindent a nulláról felépítenie. Ám tény, hogy az imázsa hatalmas csorbát szenvedett. A cége egyre zsugorodni kezdett. 

Bár Martha címmel elindult saját napi műsora, a show igazi bukás lett. A műsor készítői kevés teret hagytak Martha ötleteinek, így pedig az egész erőltetett volt, kevésbé önazonos. De ha valamitől, akkor a változástól sosem félt.

„Változtasd meg a kertet, ha nem tetszik. Tépj ki mindent, és kezdd elölről” – mondja a róla szóló filmben, és így is tesz. 

Talán épp azért, mert már semmi veszítenivalója nem volt, 2015-ben fejest ugrott a Comedy Central Roast of Justin Bieber című műsorába, amelynek során a sztárok egymást égetik, szégyenítik meg. Martha pedig tarolt. Senki sem gondolta volna, hogy ennyire vicces. A műsor – amiben életre szóló barátságot kötött Snoop Dogg-gal – teljesen átírta a róla kialakított képet, amely szerint a tökéletesség kissé merev képviselője lenne. A fiatalabb generációk is megismerték a nevét, és innentől kezdődött az újabb szárnyalás. 

Tavaly, 81 évesen ő lett a Sports Illustrated magazin legidősebb fürdőruhás címlaplánya, nemrég jelent meg 100. könyve, és a mai napig aktív – nemcsak a szellemi munkát, hanem a kertgondozást illetően is, amiben szerinte a boldogság igazi titka rejlik.

„Van egy mondás, amit nagyon szeretek: ha egy évig boldog akarsz lenni, házasodj meg, ha egy évtizedig boldog akarsz lenni, vegyél kutyát, és ha egész életedben boldog akarsz lenni, csinálj egy kertet.”

Filákovity Radojka