A kutya és az ember kapcsolata a folyamatos tanulásról szól, aminek még közel sincs vége
A Mit gondolnak a kutyák című Netflix-dokumentumfilmet ajánljuk
Ma az ember legjobb barátjának hívjuk őket, ám évezredekig inkább „csak” egy mindkét fél számára gyümölcsöző munkakapcsolat volt az emberek és a kutyák között. Aztán az 1800-as évek végén történt valami: az emberek elkezdtek úgy tekinteni a kutyáikra, mint a családtagjaikra, és háziállatból kiskedvenccé lettek. Azóta azt is felfedeztük, hogy a kutyák sokkal több mindenre képesek, és sokkal okosabbak, mint azt gondoltuk róluk. A tudósok évtizedek óta kutatják a viselkedésüket, működésüket, és bár még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, egyre jobban ismerjük négylábú társainkat. Róluk mesél egy csomó érdekességet a Netflix legújabb, Mit gondolnak a kutyák című dokumentumfilmje. Dián Dóri írása.
–
Vérszomjas ragadozóból öleb
Az talán senkinek sem újdonság, hogy a ma létező kutyafajták a farkas változatai, amik a természetes szelekció és evolúció útján alakultak ki. Egyes fajtáknál ez nem olyan meglepő, de például egy palotapincsit vagy egy máltai selyemkutyát elnézve mégis meghökkentő a tény, hogy a DNS-ük 99,9 százaléka megegyezik a farkasokéval.
Ugyanis húszezer évvel ezelőtt egy falka farkas ahelyett, hogy tisztes távolban maradt volna az emberektől, rájött, hogy sokkal jobban megéri nekik a közelünkben tanyázni: a hátrahagyott ételmaradékokból jóllaktak, és szépen lassan kifejlődött egy barátságosabb típus.
Dr. Brian Hare, A Duke Egyetem professzora szerint nem ismerünk sikeresebb evolúciós stratégiát a kutyákénál, akik a barátságosságuknak köszönhetik, hogy ennyire elterjedtek.
De nem csupán kedves természetükkel lopták be magukat az ember szívébe: ahogy a macskák esetében változott a nyávogás frekvenciája, úgy a kutyáknál is történtek olyan testi változások az evolúció során, amelyek miatt még vonzóbbak számunkra. A farkasokhoz képest például nekik van egy olyan izmuk, aminek köszönhetően látszódik a szemük fehérje. Az emberek kommunikációjában a szemfehérje kulcsfontosságú, ugyanis kutatások bizonyították, hogy amikor meglátjuk valakinek a szeme fehérjét, az agyunk rögtön tudja, hogy egy másik ember áll előttünk – ez az egyik fő oka annak is, hogy az újszülöttek megismerik az anyjukat.
A híresen ellenállhatatlan ártatlan kiskutyatekintet tehát nem a véletlen műve: evolúciós előnyt jelent a kutyák számára.
És van még valami, amiben hasonlítanak ránk: ahogy az embereknél az ujjlenyomat, úgy a kutyáknál az orruk lenyomata teljesen egyedi. A kutatók még most is vizsgálják, hogy ez hogyan és miért alakult így.
Segítenek, ahol tudnak
Ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál is fontos szerepet játszik a személyiségük és a problémamegoldó képességük kialakulásánál az anyai gondoskodás.
A kutatók a kutyák vizsgálata során azt találták, hogy vannak szukák, akik a kicsinyeik mellett maradnak, és olyanok is, akik inkább magukra hagyják őket. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy azokból lesznek a legjobb vakvezető kutyák, amelyekkel az anyjuk keveset foglalkozott. Ők ugyanis sokkal jobb problémamegoldó képességekkel rendelkeznek, mert már nagyon fiatal koruktól egyedül kellett megtanulniuk mindent – ez pedig kifejezetten hasznos, ha vakvezető kutyát szeretnénk képezni belőlük.
És ha már a segítő kutyáknál tartunk: a kutyákkal való évezredes együttműködés során arra is rájöttünk, hogy nagyon okos állatok, akiket lehet tanítani, és képesek elvégezni bizonyos feladatokat. A már ismert intelligencián túl, egyéb tényezők is szerepet játszanak abban, hogy melyik kutya lesz alkalmas segítő állatnak. Az egyik meghatározó tényező a személyiség: a nyugodt, türelmes ebek kiváló vakvezetőkutyák lehetnek, míg az örökmozgó, fáradhatatlan jószágok nem lennének képesek jól végezni ezt a fajta munkát.
Azonban van, amire ők a legjobbak: a kiváló nyomkeresőkutyák mind „hiperaktívak”, és az ilyen típusú feladat óriási örömöt okoz számukra.
Beszélgethetünk velük?
Azt már régóta tudjuk, hogy nemcsak mi tudjuk őket utasítani, hanem a kutyák is képesek nonverbálisan kommunikálni velünk. Az arckifejezésükből, illetve a farkuk helyzetéből és mozgásából megtudhatjuk, hogyan érzik magukat.
Azonban a tudósok azt is folyamatosan keresik, hogy milyen egyéb módon közlik velünk a szándékukat a négylábúak. Valószínűleg mindenki találkozott már az interneten olyan videóval, amin egy kutya lenyom egy gombot, és megszólal egy hang, ami azt mondja, amire éppen a kutya vágyik: simogatás, étel, játék. Azonban ez nem csupán egy mókás kísérlet: vannak kutyák, akiket évek óta képeznek arra, hogy ilyen gombokkal kommunikáljanak. Ők megértik a gazdák kérdését, és a gombok segítségével válaszolnak is rájuk.
Ilyen szerkezet segítségével az ebek kommunikálhatják az érzelmi állapotukat a gazdijaiknak, hogy mire van szükségük, és azt is, hogy éppen mit szeretnének vagy nem szeretnének csinálni.
Azok a kutyák, akik már több tíz gombot tudnak használni, arról is „szólhatnak” a gazdájuknak, hogy fáj valamijük, és a szeretetüket is kifejezhetik a „szeretlek” gomb lenyomásával. Sőt, vannak olyan egyedek, amik három-négy gomb lenyomásával képesek akár mondatokban is kommunikálni, ez pedig egészen új szintre emeli a fajok közti kommunikációt. Azok a gazdik pedig, akiknek a kutyájuk képes ilyen eszközt használni, arról számoltak be, hogy elmélyült a kapcsolatuk az állataikkal annak köszönhetően, hogy sokkal jobban megértik egymást.
A kutya-ember kapcsolat tehát még most is, évezredekkel a közös utunk kezdete után is egyfajta folyamatos tanulás, amiben mindenki nyer: amellett, hogy egyre többet taníthatunk a kedvenceinknek azáltal, hogy jobban megismerjük a működésüket, de mi is tanulunk tőlük.
Ha kíváncsi vagy, hogyan zajlik egy segítő és egy nyomkereső kutya kiképzése, és további érdekességeket tudnál meg a négylábúakról, nézd meg a Mit gondolnak a kutyák című dokumentumfilmet, ami augusztus 9-től látható a Netflix kínálatában.
Kiemelt képünk forrása: Netflix
