Ha sok a követője, attól már jó szakember is? A digitális gazdaság átformálta a vállalkozók életét

–

Tünde a laptop előtt ül, és a hétfői munkáját végzi: előtte a Photoshop és a Premier Pro, posztokat szerkeszt és időzít, Reelst vág össze tudományos témában. Ezt délig be kell fejeznie, akkor jön a következő feladat: előkerül a lightring (egy speciális világítás videók rögzítésére – a szerk.), és felvesz minimum öt egy-egy perces videót, amiket aztán TikTokon publikál. Egy táblázatban összeszedte a Közép-Európára vonatkozó posztolási menetrendet – megvan, hogy melyik felületet mikor nézik a legtöbben, és mit sorol előrébb az algoritmus. Hogy mi Tünde munkája? Nyilván legtöbben a közösségimédia-menedzserre tippelnétek, ám ez nem is állhatna messzebb a valóságtól: Tünde pszichológus, saját rendelőt üzemeltet, és az offline világban gyakorolja munkáját – ám ennek sikere nagyban múlik azon, hogy az online térben hány emberhez ér el.

Ha vállalkozásod van, vagy épp indítani készülsz egyet, valószínűleg nem ismeretlen számodra Tünde esete. Bár kevesen vannak, akik megengedhetik maguknak a heti egy, kifejezetten reklámozásra fordított munkanapot, azt valószínűleg mindenki érzi a saját bőrén, hogy a célközönség elérése összetettebb, mint valaha.

Noha teljes állásban újságíró vagyok, és csak második projektem a művészetterápia, én is tapasztalom ezt: míg édesapámnak anno „elég volt” kiakasztania a házra egy „fogtechnikus rendelő” táblát, majd jól végeznie a munkáját, az én munkám 50 százaléka zajlik csak a csoportszobában, a maradék 50 meg az Instán. A probléma – vagy nevezzük inkább kihívásnak? – messzire ível: dr. Guld Ádám médiakutató szerint nagyban átalakította a piacot az, hogy kiépült az úgy nevezett digitális gazdaság, amiben kvázi csak az létezik, aki látható.

„Ha valamilyen problémánk van, és arra megoldást keresünk, szinte mindenki a keresőmotorok eszközéhez nyúl elsőként, legyen szó alfa, Z, Y vagy X generációs személyről.

Ha eltekintünk a tényleg nagyon kicsi közösségektől, például a falvaktól, ahol csak egy fodrász, egy orvos, egy autószerelő van, így mindenki ugyanoda jár, a nagyobb közösségekben óriási a zaj és a verseny a különböző szolgáltatók között”

– mondja Guld Ádám, hozzátéve: ma már nem az a kérdés, hogy kinek van online jelenléte (hiszen ez az origo), hanem az, hogy ki tűnik ki onnan. Magyarra lefordítva: ki lesz rajta a Google-találatok első oldalán, ki rendelkezik nagyobb követőszámmal Instagramon, ki szimpatikusabb a social media felületein.

„Ha a vállalkozásunk a második vagy harmadik oldalon szerepel csak a Google-ben, az azt jelenti, hogy a fogyasztó számára láthatatlanná kezdünk válni. Sajnos ez ilyen egyszerű.

Innentől hatalmas a verseny, az pedig, hogy ezt hogyan tudjuk optimalizálni és magunkat magasabb találati státuszba rakni, az már külön stratégiarendszert igényel” – mondja a szakember, majd olyan szavakat kezd sorolni, mint a keresőoptimalizálás, az online közösségépítés, az influenszerkommunikáció –, amik nekem mint médiában dolgozó személynek ismerősök, a szüleimnek viszont már biztosan nem, noha édesapám is vállalkozó.

Nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani

Hogy ezeket tanították-e Tündének, amikor a pszichológia szakot végezte, és elvileg a jövőbeni pályájára készítették fel?

Közel sem.

Hogy hozzátesznek-e ahhoz, hogy ő milyen minőségben végzi a munkáját az ülések során, mennyire elégedettek vele kliensei?

Egyáltalán nem.

Hogy múlik-e rajta, hányan mennek el hozzá, terjed-e a híre, és sikeres hónapot zár-e anyagilag?

Nagyon is.

„Az az új alaptézis, hogy nem elég jónak lenni, de jónak is kell látszani.

A látszat kialakítása és fenntartása mostanra kulcsfontosságúvá vált – ez az első olyan mindsetbeli változtatás, amit egy új vállalkozónak, vagy egy önmagát újrapozicionáló régi vállalkozónak meg kell értenie.

Ez pedig onnan indul, hogy a vállalkozás először is meghatározza, milyennek akar látszani, és az mitől lesz különleges és egyedi” – teszi hozzá dr. Séllei Beatrix pszichológus-coach, aki szerint itt nagyon fontos az önismeret, hiszen akkor tudunk hiteles profilt működtetni, ha előtte megfogalmazzuk, hogy milyen értékeket akarunk közvetíteni az énmárkánkkal. Azonban a social media ismerete önmagában még nem elég – az odáig vezető út és az ottani boldogulás sokkal összetettebb kérdéseket is előtérbe helyez.

Ennél a gondolatnál maradva, térjünk most egy kicsit vissza Tündéhez. A leírtak alapján jól láthatjuk, hogy Tünde tudatosan használja a közösségi felületeket, aktívan követi az algoritmus változásait, és azt is tudja, hogy a jobb elérés érdekében fontos a személyesség, így nem rest kamera elé állni, és saját arcát használva beszélni a márkájáról. Tünde számára ez nem megerőltető, sőt, élvezi is: excentrikus, közvetlen karakter, aki szívesen szerepel, és amúgy is ezer meg egy ötlete van arra vonatkozólag, hogyan meséljen pszichológiai jelenségekről TikTokon.

Csakhogy a másik oldalon ott van Kinga, a kozmetikus, akinek legalább ekkora szüksége lenne az online elérésre, de introvertált, és egyáltalán nem szeretné kiplakátolni az arcával a médiát, Gábor, a redőnyszerelő, aki tudatosan elhatárolódott a közösségi médiától, valamint a matektanár Zsolt, aki elmúlt 50, és azt sem tudja, mi az a TikTok.

Mind vállalkozók, mind ugyanazon a piacon kell hogy érvényesüljenek, mind fel tudják tenni maguknak az énmárkára irányuló kérdéseket, klientúrában mégis a többiek mögött maradnak majd. Velük mi lesz?

„Attól még, hogy valaki nagyon jó tartalmakat gyárt, nem biztos, hogy valóban jó szolgáltató lesz. És attól még, hogy valaki jó a szakmájában, nem biztos, hogy a tartalomgyártásban is ügyes”

– hívja fel a figyelmet Séllei. Az tehát, hogy valakit mennyit látunk vagy épp nem látunk a közösségi médiában szerepelni, tévesen befolyásolhatja, hogy mennyire ítéljük őt meg szakmailag kiválónak. Ám ez a felismerés az ő hosszú távú boldogulásukon nem sokat segít. Guld kicsit drámaibban látja a képet, ugyanis szerinte az a márka, amelynek nincs digitális jelenléte, gyakorlatilag halálra van ítélve. Vagy legrosszabb esetben is stagnálásra – mert még ha eredeti klienseit meg is őrzi, új érdeklődőket valószínűleg nem vonz már be. 

Nagy a különbség digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók között

Persze az alfa és Z generációs fiatalok nagy részének már a kisujjában van a dolog. Ám míg anyanyelvi szinten beszélnek „SEO-ul”, Guld szerint még mindig sokan vannak, akik ezzel egyáltalán nem hajlandók foglalkozni, vagy hibát hibára halmozva kommunikálnak online.

Séllei hozzáteszi: neki akadt olyan kliense is, aki – noha a tanfolyamok segítségével megtanulta a posztolás, kontentgyártás csínját-bínját, ám hiába maradt kitartó és következetes, – nem érezte önazonosnak a tevékenységét, és ez a posztjain is érződött. Aztán van még egy tábor – és bizonyos szempontból talán az ő helyzetük a legnehezebb: ők azok, akik Tündéhez hasonlóan lelkesen, tudatosan, önazonosan posztolnak, ám mégsem nő a követőbázisuk és a klientúrájuk, a social media használat pedig szorongásokat hoz be az életükbe. Amellett ugyanis, hogy így megjelenhet a másokkal való összehasonlítgatás („Ritkábban posztol, mégis több követője van!”), a látszólagos sikertelenség kudarcélményt okozhat, ami meglehetősen negatív hatást gyakorol a motivációra és az önértékelésre – pláne, ha egy alacsonyabb kudarctűrő-képességű, szorongóbb személy éli azt át.

„Nagyon fontos, hogy a lájkok és a nézettség számát ne kudarcnak és sikertelenségnek ítéljük, hanem csak szimpla visszajelzésnek.

Pláne hogy nagyon csalóka az, amit a közösségi médiában látunk – simán lehet, hogy a nagy követőbázissal rendelkező másik embernek sincs több kliense, csak a képeire kaptak rá többen. A social media csak a valóság egy szeletét mutatja meg, azt nem látjuk, hogy a negyvenezres követővel rendelkező milyen kudarcokat él át” – mondja Séllei Beatrix, aki szerint nagyon fontos, hogy erősítsük magunkban a tényt: a social media a látszatról szól, és nem tükrözi a valódi sikert. Ami nem a lájkok számában mérhető, hanem azokban a kliensekben, akik hétről hétre újra ugyanazt a szolgáltatót választják majd.

Ugyanakkor a szakember hozzáteszi: ha valaki nagyon idegenkedik a közösségi média használatától, képtelen azt hitelesen csinálni, vagy inkább máshova csoportosítaná az energiáit, egyáltalán nem szégyen kiszervezni ezt a feladatot.

„Egy induló vállalkozó általában minimalizálni szeretné a költségeket, ami érthető.

Azonban van, hogy mérlegelnünk kell az erőforrásainkat, és fel kell ismernünk, ha valami nem megy önállóan – legyen szó a weboldal felépítéséről vagy a közösségi médiánk menedzseléséről”

– mondja Séllei Beatrix, aki karrier-tanácsadóként gyakran javasolja ezt a hozzáfordulóknak. 

„És persze olyan is van, aki az egészet elengedi, és inkább offline módon, ajánlások útján szeretné terjeszteni a hírét. Biztos, hogy nagyobb kihívás lesz, mint az online jelenlét, de egy régóta menő, már ismert vállalkozásnál ennek is van létjogosultsága – mindannyian szívesen választunk a százból egy olyat, akit egy hozzánk közelálló személy ajánlott. Ám fontos látni: ez az induláskor nehéz és lassabb út lesz.” 

Takács Dalma