Címke: bántalmazó kapcsolat

A párkapcsolat olyan, akár egy matematikai egyenlet – ha megváltoztatod egy elemét, a többi komponens is átalakul. Így írja le a kapcsolaton belüli dinamikákat Bíró Bence Péter pszichológus és sémakonzulens, amikor a bántalmazás és a toxikus viszonyok lélektanáról, valamint a közös kiútkeresés lehetőségeiről kérdezem. Hangsúlyozza: nem lenne szabad, hogy ennyire fekete-fehéren kezeljük ezeket a kérdéseket, és könnyelműen dobálózzunk olyan címkékkel, mint a narcisztikus és az abuzív – előbb inkább lépjünk hátra kettőt, és vizsgáljuk meg az adott helyzet árnyalatait is.

Miért barátkozunk kellemetlen alakokkal? Miért keresünk kifogásokat az elfogadhatatlan viselkedésre? És miért könnyebb a tűrés, mint a konfrontáció? Nyáry Luca cikke a „hiányzó lépcső” jelenségről.

Egy asszony mesél arról, miféle pokolból sikerült megszöknie 17 év után. Egy olyan korból, amikor a lányoknak azt tanították, olyan virágot szagolsz, amilyet szakítottál vagyis hallgass, ha bántanak…

„Hallgatom őt, és azt kérdezem, van-e magyarázat arra, ami vele történt. Hogy turistaként elutazott Dominikára, és már az első este beleszeretett egy fiatal helyi fiúba, aki a szállodában dolgozott. Miként történhetett meg, hogy egy háromdiplomás, európai nő elveszítse a fejét? Mármint ennyire, hogy haza sem jött a nyaralásból.”

A meggyilkolt modell szülei bele akarnak nézni az elkövető szemébe, hogy le tudják zárni a gyászukat – a paralimpikon pedig ezen az áron szabadulhat a börtönből.

Ti hány boldog kapcsolatot ismertek? – kérdi a szerző.

„A bántalmazónak nincs patája, sem kecskeszarv a fején, és bármilyen hihetetlen, az esetek túlnyomó többségében nem »csak« rossz. Általában van egy halom szerethető tulajdonsága is.” Ezért könnyű beleszeretni, és ezért nehéz kilépni ezekből a kapcsolatokból.

Mi a különbség aközött, ha egy fehér, középosztálybeli nő kér segítséget, hogy kiléphessen a bántalmazó kapcsolatából vagy ha egy cigány nő teszi ugyanezt? Milyen érzés nemet mondani annak, aki félve kér tőled támogatást? Az indahouse-os Benkő Fruzsi újabb súlyos kérdéseket vet fel naplójában.

„Amikor a másikat felcímkézzük, akkor valójában nem azért tesszük ezt, hogy jobban megértsük, hanem hogy betehessük egy dobozba, ezáltal eltávolíthassuk magunktól, és többet ne legyen vele dolgunk. Ezzel általában lezárjuk a kommunikációt, mert egy olyan helyzetet teremtünk, amivel szemben nehéz érvelni.”

Okos enged, szamár szenved, avagy meddig tűrjük a parancsolgatást, okoskodást, kiabálást?