Extrém esküvők: vaddisznók, urbex, heavy metal és igen 3000 méteren

–

Az elmúlt években a nyári programjaim szerves részei voltak az esküvők. Több barátnőm, tavaly pedig a húgom nagy napját is végigizgultam, végigbuliztam, és inspirálódtam: ha nekem esküvőm lesz, milyet is szeretnék. Így jöttem rá, hogy ha egyszer a női „princípiumot” zsigerből elutasító énem szövetségre lép a romantikus leányregényes énnemmel, akkor biztosan nem a töltött káposztát fogom kanalazni éjfélkor a városi rendezvényház sörpadján.

De mégis mi számít ma nem átlagos, sőt extrém esküvőnek és egyáltalán: van ilyenre lehetőség itthon? Elmélyedve a facebookos esküvői csoportok, a Reddit és a Threads világában, valamint Szilágyi Réka esküvőszervező segítségét kérve ennek jártam utána. 

Két irány

„Eltérni a megszokottól mindig egy izgalmas döntés, sokszor dilemmáznak a párok, hogy vajon hogy fogja a násznép ezt fogadni” – kezdi Szilágyi Réka, aki szerint az utóbbi néhány évben egyre gyakoribbá váltak a különleges kérések, legyen szó helyszínről, menetrendről vagy menüről. 

Az esküvőszervezővel való beszélgetés alapján úgy látom, a párok két irányt képviselnek: vannak, akik a hagyományokat igyekeznek átalakítani vagy éppen teljesen kihagyni, mások pedig a klasszikus esküvői menetrendet tartva ugyan, de extrább kérésekkel igyekeznek emelni a nagy nap fényét.

Szilágyi Réka azt meséli, hogy a lánykikérés, a vőfély, a menyasszonytánc, sőt a templomi szertartás is mind gyakrabban marad ki a forgatókönyvből, de a régen divatos homokceremónia sem olyan felkapott már. 

Ellenben:

„A fénykorukat élik az esküvői újítások, folyamatosan jelennek meg az új szokások, trendi megoldások. Mintha mindenki – mind a szolgáltatók, mind pedig a párok – kifejezetten a megszokottól való eltérésre törekedne.

Hogyan tudjuk a harisnyakötődobást »megreformálni«? »Milyen modern opciók vannak a szinte minden esküvőn megjelenő csokorhajításra?« – kapom folyamatosan a kérdéseket a pároktól.”

Hozzáteszi: ma már az, hogy valaki különleges menüt kérjen, mint például 160 darab sajtburgert egy gyorsétteremből, vagy foodtruckot állíttasson a kertbe, már nem is olyan extrém kívánság. Nem is beszélve az élénk színekről a dekorációban meg az olyan látvány- és show-elemekről, mint a profi DJ-pult, a szárazjég- és szikragép, a látványos fénytechnika. 

Szilágyi Rékát hallgatva én is végigfuttatom magamban az esküvős élményeimet, és valóban: mindegyikben volt egy-egy nem szokványos momentum. 

Hogyan reagál a násznép?

Saját ismerőseim a merészebb helyszínválasztáson vagy a speciális menün túl nemigen feszegették a határokat. Talán azért sem, mert így is kaptak hideget-meleget a kedves násznéptől. Lehet, hogy emiatt is egyre népszerűbbek a kis létszámú szertartások, ahol a legszűkebb család, vagy csak a két tanú vesz csak részt a párok mellett? A rendezvényszervező megerősít: az ilyen esküvők egyre kedveltebbek és tapasztalata szerint jobban is sikerülnek, meghittebbek.

De milyenek az igazán extrém megoldások? Szilágyi Rékát hallgatva kicsit elbizonytalanodtam: az olyan extrém esküvői megoldások, mint bungee jumping előtt kimondani az igent, majd a mélybe vetni magunkat, csak hollywoodi mesék volnának?

Hát nem. Sőt!

Különleges helyszínek: urbex és japán szentély

Ha extrém esküvőről beszélünk, valószínűleg nem csak nekem jut eszembe a már említett bungee jumpingos példa. Legalább ilyen extrém Soma sztorija, aki párjával együtt nagy urbexes (urbex: városok vagy ipari létesítmények ritkán látogatott, hivatalosan nem elérhető, lezárt területeinek felfedezését jelenti), ezért egy elhagyatott gyárterületen keltek egybe: „Hozzá kell tenni, hogy a baráti társaságunkból az egyik lány szertartásvezető volt, máskülönben esélyünk sem lett volna mindezt megvalósítani. Nem voltunk sokan, csak a szüleink, mindkettőnk bátyja és azok párjai, valamint a jól összeszokott – részben urbexes – baráti kör. A szertartás a gyártelepen volt, másnap pedig ide tértünk vissza a kreatív fotózásra is. A lagzi már átlagos volt, egy étteremben voltunk.

Kicsit aggódtunk, a család hogyan fogadja majd az ötletet, a para és nem is teljesen legális helyszínt, de elég lazán vették.”

Sokkal kevésbé veszélyes, ám igen spirituális Lilla és Tomi története: „Mi Japánban, egy szentélyben »házasodtunk« össze. Nagyon meghitt, megható kis szertartás volt. Hazaérve aztán egyik délután elmentünk az anyakönyvvezetőhöz és lerendeztük a formaságokat, hiszen a Japánban tett eskü nem volt hivatalos. Nekünk mégis az volt az igazi.”

De hová tűnt az ifjú pár?

Sokan álmodoznak arról, hogy elszöknek a nehezen viselhető rokonok elől, és kettesben kötik össze az életüket. Általában ez csak álom marad, de akadnak, akik mégis megteszik. 

Sziszi és a férje nagy hegymászók – egy túra során ismerkedtek meg –, és úgy döntöttek, ha már esküvő, akkor az csakis a magasban lehet: „Nekünk a szertartás része volt a mászás, ahova a két tanúnk is velünk tartott. Más nem is tudta, hogy házasodunk.

A szertartásvezető kocsival jött fel egy darabig, de végül ő is bevállalt egy kisebb túrát. Végül közel 3000 méter magasan mondtuk ki a boldogító igent izzadtan meg túrabakancsban, de ez így volt jó.”

Dettiék is merészek voltak: „Elmentünk Las Vegasba. Arra gondoltunk, odáig senki sem akarna eljönni, mondjuk, nem is kérdeztük őket. A férjem az elején ragaszkodott a családhoz, meg a barátokhoz, aztán rájött, mennyire menő Vegas. Azóta ezerszer elmondta, hogy a legjobb döntés volt kettesben lenni.”

Bianka és Gábor esetében nemcsak a család, de még a menyasszony sem tudta, hogy esküvője lesz! A pár ugyanis az El Caminóra ment, Gábor az út elején megkérte Bianka kezét, az út végén pedig a tengerparton esküdtek meg. Bianka hozzáteszi: a titkos esküvő miatt az anyósa azóta is rá haragszik és őt hibáztatja.

Ricsárdgír-koncert meg egy lakatlan sziget

A klasszikus esküvői programot a legvalószínűtlenebb események tudják a legjobban felborítani – vagy éppen a legtökéletesebbé tenni. Vili sztoriját egy az egyben adnám: 

„A polgári részén lófütty nem volt. De aztán a családdal kajáltunk és elmentünk este egy koncertre, ahova jött, aki akart. Amúgy Ricsárdgír volt, éppen esküvő tematikájú koncertet adtak aznap.”

Icuék sem adták alább, de ők inkább barlangászni mentek: „Mi egy nagyon kedves pikniket szerveztünk a Pál-völgyi-barlanghoz foodtruckkal meg italos kitelepüléssel. 

A szertartás után pedig opcionális barlangtúra volt, amin még az akkor 83 éves dédim is részt vett egy darabon.”

„Kajaktúra! – meséli Zozi – Elkajakoztunk a Dunán egy kis lakatlan szigetre, anyakönyvvezetőstül, násznépestül. A szigeten megvolt a szertartás, aztán irány vissza kajakkal.”

És kösz a disznókat

Van, amikor tényleg klasszikusnak indul az esküvő. Aztán az élet közbeszól.

„A zenekar, amelyet hívtunk, kb. az utolsó pillanatban mondta vissza, így végül egy ismerősöm heavy metal bandáját hívtunk meg. Életem zúzása volt!” – meséli Dani.

„Német a férjem, a kiterjedt rokonságának nagy részével az esküvőn találkoztam először, és ott sem láttam őket sokáig. Besöröztek, az étterem tévéjén néztek valami meccset, aztán 11-kor hazamentek. Férjem azt mondta, ilyen egy átlagos német esküvő. Kösz” – avat be az esküvője történetébe Ildikó.

„Az esküvőnk átlagos volt, de a fotózás nagyon nem. Erdei fotózást akartunk, de egyszer csak megjelent kb. 100 méterre tőlünk egy anyakoca a kismalacaival, és megindult felénk. Szerencsére volt egy vadles mögöttünk, így mire a disznó beindult, mi már annak a tetején voltunk. Jó darabig nem ment el, így végül odafent fejeztük be a fotózást” – emlékezik vissza Zoé.

„Még a hőskorban: kora tavaszi esküvő. A nagy nap reggelén méteres hó, ki kellett ásni a kis Polskinkat a hóból, ami aztán útközben defektet kapott. Jövendőbelim – aki reggel eltörte a nagylábujját, miután belerúgott a küszöbbe – fehér öltönyben cserélte ki a kereket úgy, hogy az öltönyén egy folt sem esett. Egyórás késéssel értünk a helyszínre” – meséli Mariann. 

A jövő esküvője, ahol semmi sem kötelező

A sok-sok sztorit olvasva felmerült bennem, hogy mi vezérelheti a párokat egy-egy extrém esküvő megszervezésében. Anyagi okok? Kitűnni vágyás? Humor? 

Szilágyi Réka szerint egészen biztosan nem anyagi okok vannak a háttérben, ugyanis „sokszor ezek extra költségeket jelentenek és közel sem mondhatók »spórolós« megoldásnak. Sokkal inkább a különlegesség érzése áll emögött. A párok szeretnék, ha az a nap – az ő napjuk – maradandó lenne a család, barátok, násznép szemében, sőt, a saját olvasatukban is.”

Az esküvőszervező hozzáteszi: a párok egyre nyitottabbak, ahogyan a szolgáltatók is, így a ma gyakran nehézkesen összeszervezhető speciálisabb kéréseket a jövőben egyszerűbben és magasabb színvonalon lehet majd kivitelezni. 

Szilágyi Réka úgy látja, a különlegesség érzése, a fenntartható megoldások és a személyre szólóság határozza majd meg a jövő esküvőtrendjeit.

Így simán lehet, néhány év múlva egy urbexes túra, egy metal koncert vagy a már sokat emlegetett bungee jumping pont annyira lesz extrém, mint ma egy pezsgőtorony, egy faültetés vagy a vőfély kihagyása.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Rafinade

WMN szerkesztőség