–

Az idei nyáron hat esküvőn jártam. Így megy ez már pár éve, és így is lesz még egy darabig: abba az életkorba léptem, amikor a kortársaim házasodnak és családot alapítanak – anyám szerint ezt követően jön majd a válós kör, a mamám szerint meg a temetős –, és bár elég költséges „hobbi” ez, összességében mégis élvezem a dolgot. Egyrészt, mert ember legyen a talpán, aki megannyi közösen átagonizált év után vissza bírja fojtani a könnyeit a barátnői nagy igenjénél, másrészt, mert egyre közelebb jön hozzám a saját esküvőm időpontja is, és izgatottan gyűjtöm az ötleteket a ceremóniához.

Üdvözítő élmény, hogy míg 15 éve, falusi gyerekként nagyjából minden lagzi azonos forgatókönyv szerint zajlott (tudod: menyasszonytánc, töltött káposzta, menyasszonyszöktetés, vonatozás), ma már egyre több pár tér el az unásig ismételt – és nem mellesleg több ízben szexista – programoktól, és tervez olyan esküvőt, ami valóban a személyiségének és ízlésének megfelelő. Ám ehhez nem mindenkinek van bátorsága. És ha esetleg lenne, nem ritka, hogy a násznép lehetetleníti el a progresszív próbálkozást.

Nem vagyok a tradíciók ellen, értem a létjogosultságukat.

A több generációra visszanyúló hagyományok kultúránk részei, hidat alkotnak a különböző életkorú rokonok között, és az ismerősség, kiszámíthatóság biztonságát adják. Egy apróságról azonban nem szabad megfeledkezni: a világ folyamatosan változik, ennek megfelelően pedig ideális esetben megkérdőjelezhetünk olyan dolgokat, amiket korábban evidensnek hittünk. És itt nemcsak a programok összeállítására gondolok, hanem a násznép viselkedésére is. 

Amellett, hogy hosszan sorolhatnám a pozitív élményeimet szép és emlékezetes esküvőkről, most erősen kikívánkozik belőlem egy ventilálós cikk is. Az elmúlt két esküvőn ugyanis már az érkezésünktől kezdve számoltam vissza az időt, és ez leginkább a násznép számlájára volt írható. Íme, az én, 2023 nyaráról összeállított kis esküvőetikettem, ami egyeseknek talán iránymutatást, másoknak pedig sorstársi érzést nyújthat a hasonló élmények nyomán.

#1. Tartsuk tiszteletben, hogy a pár időt és pénzt szánt erre a napra

Egy esküvő megszervezése cseppet sem feszültségmentes, és még kevésbé költségtakarékos. Sok pár akár egy évet is szán arra, hogy megtalálja az ár-érték arányban leginkább megfelelő helyszínt és szolgáltatókat, és biztosan vendégül láthassa azokat, akikkel együtt szeretne ünnepelni. Mivel ma már egy közepes árkategóriás esküvő is bőven 3 millió forint körül mozog, a szervezők sokszor vért izzadva matekozzák ki a meghívottak létszámát, és szinte mindig lesz olyan ismerős vagy barát, aki már nem fért bele a keretbe. Hogy miért írom le mindezt? Azért, hogy lásd:

ha az utolsó pillanatban mondod le az esküvőn való részvételt, a pár feleslegesen fizeti ki a catering rád eső, meglehetősen húzós részét, ráadásul lehet, hogy meghívhattak volna mást is a helyedre.

Negyvenfokos lázzal és calicivírus-fertőzéssel mindenkinek jobb, ha otthon maradsz, de ha csak a hangulatod vagy egy keresztbe szervezett program tart vissza a részvételtől, ne csessz ki a párral. 

#2. Ez a nap nem rólad, hanem a párról szól

A nyár folyamán több esküvőn is meglepődve tapasztaltam, hogy noha az ünnepelt pár határozott elképzeléssel érkezett programok, időbeosztás, zene tekintetében, a násznép minimális együttműködést sem mutatott, sőt mi több: egyenesen ellenszegült az ünnepeltek akaratának. Bár fontosnak tartom, hogy az esküvő megszervezésénél egyaránt gondoljunk a 6 éves unokahugi és a 90 éves nagymama igényeire, ez mégiscsak a párról szól – ők azok, akik hónapok óta erre a napra készülnek, akik Pinterest-moodboardokban és Spotify-listákon állították össze a számukra legkedvesebb atmoszférát, és akik évek múlva is hosszas nosztalgiázásba kezdenek majd, ha végignézik a fotókat. Egy szó, mint száz: ez a nap csak az övék.

És akkor is az övék, ha nem hívják meg kötelességből az amúgy nem kedvelt rokonokat, ha egyáltalán nem szeretnének menyasszonyrablást, és ha – teszem azt – egész éjjel svéd blackmetalra akarnak bulizni.

És nem, egyetlen részeg nagybácsinak sincs joga ahhoz, hogy erőszakosan kikövetelje magának a mulatóst, hogy kritizálja az ételt, vagy patáliát rendezzen, amiért huszonéves unokahúga nem kívánja piros pörgős szoknyában felsöpörni a menyasszonytánc közben rádobált aprókat. 

„Nem minden szépen csomagolt uzsonnásdoboz mögött áll törődő anya”

WMN Life – 2023. szeptember 19. – SzHA

#3. Attól még, hogy vendég vagy, a szolgáltatók nem a csicskáid

„Hé, te! Még egy whiskyt ide! DJ, mi ez a szar? Dobj már fel valami mulatóst! Miért ültél le, te csak húzzad! Hé, céem! Mikor lesz má kaja?” Oké, tisztázzunk valamit. Jól érzed: a felsorolt szolgáltatók valóban azért vannak itt, hogy te felhőtlenül, szép emlékeket gyűjtve szórakozhass, hogy minél komfortosabban érezd magad, és emellett az esemény is rendben, strukturáltan folyhasson le. Mindez azonban nem lesz kevésbé így attól, ha a felsorolt szereplőkre egyenrangú partnerként tekintesz, akiknek amellett, hogy a munkájukat végzik, van nevük, önálló életük, munkaidejük (az esküvő azért ezen sokszor bőven túlnyúlnak), és lehetséges, hogy a 10 óra hosszú ünnepély során ők is leülnének egy pohár vízre vagy elszaladnának a mosdóba. 

Lehet kérni, lehet javasolni, és lehet kérdezni, azzal még sosem volt gond.

De ha a menyasszonyhoz és a vőlegényhez képes vagy ember módjára viszonyulni, add meg a tiszteletet azoknak is, akik nélkül garantáltan nem lenne gőzölgő csirkecomb a tányérodon.

#4. A nem az nem – ismerősök között is

Bár örök érvényű igazságról van szó, úgy érzem, mégsem lehet eleget hangsúlyozni: nincs az a tudatmódosító, ami bárkit feljogosítana arra, hogy a gátlásait ledobva vegzálni kezdje a vendégsereg többi tagját – legyen szó az erőszakos táncoltatásról, a kényelmetlen megjegyzésekről vagy a kéretlen érintésekről. Márpedig az a helyzet, hogy a nyár folyamán jóval többet kaptam a felsoroltakból lagzikon, mint bármelyik zenei fesztiválon vagy közösségi eseményen, és

noha azt gondoltam, a kis létszámú esküvő biztonságos közeget jelenthet, épp ezeken a helyeken érezte magát igazán feljogosítva a násznép némely tagja a közönséges zaklatásra.

És habár pontosan tudom, hogy a tolakodó viselkedést egy másodpercig sem kell tolerálnom, egy esküvőn ez különösen kellemetlen. Talán nem meglepő, de senkinek sincs kedve feszültséget gerjeszteni és konfrontálódni a pár legkedvesebb rokonával vagy régi osztálytársával, és nem egy barátnőm mesélte már, hogy a „párra való tekintettel” inkább szemet hunyt a dolog felett. A jövendőbeli esküvőm résztvevőit arra kérem: rám ne legyenek „tekintettel” egy ilyen helyzetben.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / FG Trade

WMN szerkesztőség