A nő, akinek a nevét Benedek Elek a házára íratta: Fischer Mária története

–

Benedek Elek huszonhárom éves korában a Budapesti Hírlap újságírójaként dolgozott. Egy alkalommal a felettesével, Rákosi Jenővel betértek szivarért a Rókus Kórház melletti trafikba. Miközben egy aznapi cikkről beszélgettek, megjelent a trafikosné tizenkilenc éves lánya, Fischer Mária, és váratlanul beleszólt a társalgásba. Sőt, vitába is szállt a tekintélyes főszerkesztővel, amit talán még Benedek Elek sem mert volna megtenni.

A fiatal újságírót annyira meglepte a lány merészsége és éles esze, hogy fizetni is elfelejtett a szivarokért – tartozását másnap rendezte egy ibolyacsokorral együtt. Ettől fogva minden nap visszajárt a trafikba, hogy találkozzon Fischer Máriával. A székely nemesi család fia és az egyszerű sorból származó, félárva zsidó lány között idővel szerelem bontakozott ki. Másfél évnyi udvarlás után a Benedek Elek megkérte szíve választottja kezét. „Kisasszony, gyönyörű álmot láttam. Virágos almafa tövében szenderegtem, s maga égőpiros rózsát ejtett a mellemre... Igazat jelent-e az álmom?” – kérdezte Fischer Máriától a trafikban. „Igazat” – jött a felelet. Sokan értetlenkedtek, miért egy „rangon aluli” lányt választott a férfi – őt azonban hidegen hagyták ezek a vélemények. 1884-ben oltár elé vezette szerelmét.

Az író támasza

Benedek Elek neves újságíró és író lett, egy ciklus erejéig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Rengeteget dolgozott. A családot a felesége tartotta össze, aki a gyerekekről való gondoskodás mellett az író ügyeit is intézte.

„Ez az asszony úgy tudta ellátni a hat gyermeket, hogy nemcsak kenyér volt mindig az asztalon, hanem valamennyiükből értelmiségi, diplomás lett. (...) Benedek Elek dönteni sem tudott egyedül. A felesége képes volt kényelmetlen döntéseket meghozni helyette, amelyeket egy családban meg kell hozni” – mesélte az egyik dédunokájuk, Lengyel László Nyáry Krisztián az Életemnél is jobban című könyvében.

A visszaemlékezések szerint szerényen éltek egy budapesti lakásban –  Benedek Elek „nem becsülte sokra a pénzt, így megtartani sem tudta”. Volt viszont, amire kitartóan gyűjtött. Szülőfalujában, Kisbaconban házat építtetett, amelynek tornáca felé felesége keresztnevét íratta. „Ebbe a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melynek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze” – nyilatkozta egyszer Benedek.

Az író és felesége, amikor csak tehették, ellátogattak a kis székelyföldi faluba. A helyiek hamar megkedvelték a „zsidó lányból lett székely asszonyt”. Amikor Benedek Elek először hazahozta szerelmét – még a házasságkötésük előtt –, a kisbaconiak úgy gondolták, hogy a nő „egy nagy felcicomázott dáma lesz, merthogy Budapestről érkezik”. „Ehhez képest Mária rendkívül szerényen érkezik, egyetlen éke a karikagyűrűje, amit a vőlegényétől kapott, ezenkívül más ékszer nincs rajta” – mesélte az író ükunokája, Bíró Boróka.

A ház felépítését követően az írót egyre jobban gyötörte a honvágy, egyre jobban foglalkozott a végleges hazatelepedés gondolatával. Különösen az első világháború utáni viharos időszakban. Megszenvedte a Tanácsköztársaságot és annak bukását, betiltották a Jó Pajtás című lapját, a legnagyobb fiát, Marcellt támadások érték, az antiszemita hangulatkeltés miatt a feleségéért is aggódott. Ráadásul második fia, Jankó tüdőbeteg lett, és mivel az orvosok friss erdei levegőt javasoltak számára, a házaspár elhatározta, hogy – legalább addig, amíg meg nem gyógyul – Kisbaconba költöznek. De ez 1919 nyarán, a háború utáni zűrzavarban – Erdély román megszállás alatt állt, és augusztusban Budapestet is megszállták – egyáltalán nem bizonyult könnyű vállalkozásnak. Miután több hónapnyi várakozás után sem jutottak útlevélhez, elhatározták, hogy először – papírok nélkül – a feleség és Jankó indulnak útnak. Majd később – ha már kedvezőbbek a viszonyok – az író is követi őket. 

„Most válunk el először harmincöt év alatt. (...) Mária elment. Az erkélyről kísérte könnytől homályos szemem a hazabujdosó anyát és fiát” – olvasható Benedek Elek naplóbejegyzése Nyáry Krisztán említett könyvében. A feleség Kisbaconból írt levelei arról tanúskodnak, hogy a fiú egészségének valóban jót tett a székelyföldi levegő – de egy idő után az állapota válságosra fordult. Az író az egyik éjszaka azt álmodta, hogy a fia meghalt, és a felesége kiemelte a sírból, majd feltámasztotta. Jankó a baljós álmot követően már csak néhány hónapot élt. Miután Benedek Elek szembesült a gyászhírrel, ezt írta a naplójában:

„Lelkem a kisbaconi házban. Szüntelen egy képet látok: Mária lezárja fiának a szemét. A házban nagy üresség. Egyedül van Mária, (...) egyedül roskad a halottas ágy mellé. Ó, Mária, Mária, de eltalálták a nevedet!”. 

„Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária”

Fia elvesztése, a trianoni trauma, a társadalmi-politikai kiábrándultság és a szülőföldje jövője miatti aggodalom mind arra sarkallták az írót, hogy végleg maga mögött hagyja Budapestet, és élete hátralévő részét Kisbaconban élje le. Elhatározásának Az élet útján című önéletrajzi írása utolsó mondatával is hangot adott: „Tavasz nyíltán hazamegyünk, Mária”. Így is lett, csak kicsit később: Benedek Elek és felesége végül 1921 augusztusának elején térhetett vissza Kisbaconba.

„Édes Marcikám, pontosan megérkeztünk, drágán, de jól utaztunk. Kettőnknek összesen 12 ezer koronába került az öröm, hogy újra láthattuk a kertünket (Itt-ott alig ismertem rá, úgy megnőttek a fák.) (…) Nagy csendben élünk. Mill. csók Apa” – olvasható az író első levelében, amit Kisbaconból írt Budapestre Marcell fiának.

Az erdélyi magyar irodalom szolgálatában

Benedek Elek – ahogy korábban megfogadta – egy évig nem mozdult ki otthonából. Csak a faluja temetőjében látogatta és gondozta szülei és Jankó fia sírját. A hazaköltözése utáni első nyilvános szereplésére egy Petőfi Sándor emlékére szervezett ünnepségen került sor 1922. július 31-én (a költő halálának évfordulóján). Az esemény után viszont nagy lendülettel vetette bele magát az erdélyi magyar irodalmi élet szervezésébe, valamint az anyaország és Erdély közötti kulturális kapcsolatok ápolásába. Például előadásokat tartott Petőfiről és Adyról Erdélyben, Mikes Kelemenről Budapesten. Lapokat szerkesztett. Mentorálta a fiatal erdélyi magyar írókat, megpróbálta összefogásra ösztönözni a világnézeti különbségektől megosztott értelmiséget az erdélyi magyar irodalom felemelése érdekében.

Fischer Mária az új küldetésében is mindenben mellette állt. Az írónak sokat kellett utaznia a feladatai miatt – de nem szeretett a felesége nélkül lenni. És az asszony is ugyanígy érzett. Miután Benedek Elek 1929. augusztus 27-én levélírás közben agyvérzést kapott és meghalt, házastársa pedig úgy döntött, véget vet az életének. Egy nappal a férje halála után hunyt el.

A kisbaconi kúriájuk ma emlékházként idézi fel a közös életüket. A tornác timpanonjában pedig mindmáig ott áll a felirat: Mari.

Ha úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőket segítő, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! 24 éves korig a Kék Vonal telefonszáma is hívható: 116-111. Amennyiben másért aggódik, ajánljuk az Alapítvány az Öngyilkosság ellen honlapját, amelyet ITT ér el. További tájékoztató, illetve – szakember segítségével igénybe vehető – önsegítő eszközt pedig ITT talál. 

Nádudvari Péter