Láthatatlan, megeszed, beteg leszel tőle, mi az? – Mikroműanyagok az ételünkben

–

Ha máshol nem, a közösségi médiában biztosan mindenki találkozott már a kifejezéssel: mikroműanyag. Legtöbbször tengerekben lebegő miniatűr műanyag-részecskeként mutatják meg a közönségnek, és bár rendre elmondják, hogy mennyire káros, valójában mintha az emberek többsége nem lenne tisztában sem a szó pontos jelentésével, sem pedig azzal, hogy mekkora egészségügyi kockázatot jelent ezeknek az anyagoknak a jelenléte a környezetünkben.

A fentieket onnan tudom, hogy bár rendszeresen foglalkozom környezetvédelemmel kapcsolatos témákkal a cikkeimben, és a saját életemet igyekszem fenntartható módon vezetni, még engem is sokkolt néhány adat, amikor ehhez az írásomhoz anyagot gyűjtöttem. Úgyhogy azt hiszem, nem árt lépésről lépésre haladnunk, hogy átlássuk: amilyen aprók a mikroműanyagok, olyan hatalmas problémát jelentenek. 

Mi az a mikroműanyag?

Mikroműanyagnak nevezzük az öt mm-nél kisebb műanyagdarabokat, amelyek a környezetünkbe kerülnek.

Kicsit bővebben: a mikroműanyag olyan, 0.1–5000 μm közötti, változatos alakú műanyagdarabokat jelöl, amelyek a mikroszálaktól a gyöngyöcskékig számos formában megjelenhetnek. Közéjük sorolhatók az úgynevezett nanoműanyagok is, amelyek mikroszkopikus méretüknek köszönhetően képesek áthatolni a sejtfalakon is.

És ez, majd később láthatjuk, fontos.

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos mikroműanyagokat. Az előbbi kategóriába tartoznak azok a műanyag-szennyeződések, amelyek „direkt” ekkorák: például a sminkszerekben használt csillámok vagy a bőrradírokban lévő műanyagrészecskék, amelyek arra hivatottak, hogy „radírozzák” a bőrt. A másodlagos mikroműanyagok a műanyaghulladék aprózódásával jönnek létre – illetve speciális csoportjuk az autógumik kopása során a környezetbe kerülő mikroműanyagok pora.

Hol vannak jelen a mikroműanyagok?

A kérdésnek lényegében semmi értelme: tulajdonképpen már arra is felesleges rákérdeznünk, hol nincsenek.

Találtak már mikroműanyagokat a Fudzsi-hegy fölötti felhőkben (!) és a mélytengerekben is.

Hogy kerülnek az ételeinkbe?

Ami a földben, vízben, levegőben úszik, repked vagy bújik meg, az előbb-utóbb bejut a testünkbe is. Belélegezzük, például: a szmog telis-tele van mikroműanyagokkal az autógumik kopása nyomán. 

Na de hogy valaki szánt szándékkal megegye-megigya őket? Ha nem is tudatosan, de sajnos megtesszük nap mint nap. Az ételünkbe ugyanis többféleképp kerülhetnek mikroműanyagok – és jelenleg egyik sem kiküszöbölhető:

• halak és egyéb vízi élőlények fogyasztásakor az ő szervezetükből
• halakat és egyéb vízi élőlényeket fogyasztó állatok húsából
• légszennyezés útján a növényi részek felületén megtapadva 
• a talajból a talajszennyezés és a talajvíz szennyezettsége miatt a növények szervezetébe jutva – itt válik fontossá a nanoműanyag fogalma: kutatók mutattak már ki műanyagot például fejes salátában. Mármint a növényi szövetben!
• nem elhanyagolható a só szennyezettsége: a tengerekből lepárlással nyert só és a mikroműanyag kapcsolata elég egyértelmű, mivel a bányászott só is érintkezik a talajvízzel, így sajnos abban is kimutathatók ezek a részecskék
• az élelmiszerek csomagolóanyagáról

Igen: ez tényleg ijesztő. Még az sem zárhatja ki sajnos, hogy a szervezetében ott vannak a mikroműanyagok, aki egészségesen táplálkozik, nem fogyaszt húst stb.: azt ugyanis jószerével senki nem védheti ki, hogy a környezetből az ételébe kerüljön.

Már csak azért sem, mert az ivóvizünkben is kimutathatók a mikroműanyagok. Hogy hogyan kerülnek oda?

Nos, aki azt gondolta, ő aztán biztosan nem szennyezi ilyesmivel a környezetét, az jobb, ha megnézi a ruhái címkéjét: a legfőbb mikroműanyag-forrás ugyanis nem más, mint a ruháink mosóvize. A szintetikus anyagú ruhadarabok csak úgy ontják magukból a mikroműanyagot, ami aztán a csatornarendszeren át bejut az ivóvízkészletünkbe.

„Oké, én nem iszom csapvizet!” – vonja meg erre a vállát az egyszer szkeptikus… ÉS sajnos őt sem védi meg semmi: a mikroműanyagokat még az alkoholos italokban, például a sörben is sikerült már kimutatni. Arról nem is beszélve, hogy a PET-palackok felületéről mikroműanyag ugyan közvetlenül nem, de oldószerek, ftalátok (a szintetikus vegyianyagok egy csoportja), és számos más, egészségre káros anyag kerül az azokban tárolt folyadékokba. 

Apropó, csomagolóanyag: mivel manapság tényleg ritkaságszámba megy, ha valaminek a csomagolása nem tartalmaz műanyagot, azt is könnyű megérteni, mennyire kiküszöbölhetetlen, hogy valamennyi a szervezetünkbe jusson belőlük. Arról nem is beszélve, hogy gyakran azzal sem vagyunk tisztában, pontosan miben is van műanyag: a filteres teák szinte mindegyike igazi mikroműanyag-aranybánya, olyan nyugodt szívvel isszuk a forró italt, mintha nem épp nanorészecskék ezreit juttatnánk a szervezetünkbe. És itt utalnék vissza arra az adatra is, hogy a nanorészecskék milyen viszonyban állnak a sejtfallal: áthaladhatnak rajta.

Mi a baj a mikroműanyagokkal?

Ó, hát arra egy egész hétnyi olvasnivaló se lenne elegendő, hogy mélységeiben megtárgyaljuk, mi a gond ezekkel az apró részecskékkel. Az érthetőség kedvéért nagyon leegyszerűsítve:

• az állatok elpusztulnak miattuk, mert eltömítik az emésztőrendszerüket 

• káros anyagok oldódnak ki belőlük az élőlények szervezetébe: ezek mutációkat okoznak, felborítják a hormonegyensúlyt, és rákkeltő hatásúak, ezeken túl pedig az idegrendszeri problémáktól az allergiáig egy sor komoly betegséget okoznak

Hogy pontosan miket, mennyi idő alatt és milyen koncentrációban? Azt egyelőre nem látjuk világosan. Az, hogy kockázatot jelentenek, tény – de mivel csak mintegy húsz esztendeje vizsgálják komolyabban őket, így most kezd körvonalazódni, hogy mennyi szenvedést okoznak állatnak, embernek egyaránt. És – ne legyenek kétségeink – ahogy múlik az idő, és bomlanak ezek az anyagok (a műanyagszennyezés egy része akár a harmincas-negyvenes évek óta „pihen” valahol a földben, a vizeink mélyén stb., és lassan bomlik), ezek a káros hatások csak egyre rosszabbak lesznek.

Gyakran hallani, hogy „régen nem volt ennyi allergiás meg ételérzékeny”, meg PCOS meg daganatos elváltozások, és így tovább… Nos, bár a kutatások tényleg az út elején járnak, egyelőre még nem bontakoztak ki az összefüggések, az viszont már egyre világosabban látszik, hogy számos betegség épp az emelkedő szennyezettség miatt ölt egyre nagyobb méreteket világszerte.  

A számok nem hazudnak

Utálom ezt a közhelyet, de talán jobban érthető a probléma mértéke, ha hozok néhány számadatot.

• 2020-ban 367 millió tonna műanyagot állítottak elő a világon
• a becslések szerint évente 75–300 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe csak Európában 

• ha nem volna elég az a mintegy 176 ezer tonna, ami a különféle műanyagok erodálódása miatt jut a környezetünkbe, mintegy 42 ezer tonnányit szándékosan adnak hozzá a termékeinkhez évente (!)

• az óceánjainkban körülbelül ötszázszor annyi a mikroműanyag, ahány csillag a galaxisunkban található
• az összes műanyagszemét mintegy 40 százalékának holléte nem is ismert
• noha az Európai Bizottság korábban megígérte, hogy betiltja a mikroműanyagokat tartalmazó kozmetikumokat, festékeket, mosószereket, mezőgazdasági, orvosi és egyéb termékeket, hogy ezzel 20 év alatt mintegy 500.000 tonnás szennyezést előzzön meg, az ipari lobbicsoportoknak „hála”, egyes iparágak erre akár nyolc év haladékot is kapnak…

Jó volna egy ilyen cikket úgy befejezni: van remény. Ám sajnos a kutatók e tekintetben nem túl derűlátók. A szennyezettség mértéke és természete miatt sajnos esély sincs rá jelenlegi ismereteink szerint, hogy pikk-pakk eltűnjenek a mikroműanyagok. Bár folyamatosan kísérleteznek hatékony módszerekkel (például baktériumokkal, amelyek képesek lebontani a műanyagokat), megoldás egyelőre nincs.  

Mi, átlagemberek pedig legfeljebb annyit tehetünk, hogy figyeljük a híreket, hátha pontosabban kiderül, mit tehetünk azért, hogy minél kisebb ártalomnak tegyük ki magunkat. Addig is a következőkre azért törekedhetünk:

• használjunk minél kevesebb műanyagot a háztartásunkban
• törekedjünk arra, hogy természetes anyagú ruhákat viseljünk
• hasznosítsuk újra a műanyagokat, ha már beszereztük őket
• használjunk természetes alapanyagokból álló kozmetikumokat, biológiailag lebomló csillámokat (igen, van ilyen, pár éve már voltam olyan fesztiválon, ahol csak ilyeneket engedélyeztek!)
• nézzük meg a tisztítószerek stb. csomagolását: fel van tüntetve rajtuk, melyik a mikroműanyag-mentes, válasszuk inkább azt!
• törekedjünk arra, hogy minél kevesebb műanyagot viseljünk, kenjünk, fújjunk magunkra, illetve vásároljunk a lakásunkba, munkakörnyezetünkbe
• ha módunkban áll, támogassuk a témába vágó kutatásokat, szervezeteket, amelyek ezzel foglalkoznak.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Alistair Berg

Csepelyi Adrienn