„Az álom olyan, mint egy izgalmas csomag. Megéri kibontogatni” – beszélgetés a rémálmokról

–

Kazimir Ágnes: Hogy vagy, csillagom? Karikás a szemed.

Szabó Anna Eszter/WMN: Nem alszom túl jól. Ha épp nem a gyerekek, akkor rémálmok vernek fel. Akkor kezdődött, amikor neked volt az a kerekasztal-beszélgetésed, amire elkísértelek. Nagyon izgultunk, te is, én is. És aznap éjjel azt álmodtam, hogy te, aki rettegsz a kígyóktól, a nyakadba vettél egy fehér-sárga foltos óriáskígyót, de a legnagyobb természetességgel. Mondtad is, hogy mit nézek ennyire, hát nincs ebben semmi különös. Én meg csak álltam, döbbenten, hogy az én anyám ilyet biztos nem csinálna, az én anyám retteg a kígyóktól, valami baj van. Közben meg éreztem, hogy igazából ez egy jó dolog, hogy legyőzted a félelmedet, de kicsit olyan is volt, mintha az a félelem soha nem lett volna, és csak én képzeltem. Mindenesetre ambivalens érzéseim voltak, és az álom alapvetően nem volt jó élmény. Azóta minden éjjel álmok vernek fel, és szinte mindig nagyon rosszak.

K. Á.: 

Még ennyi év után is folyton rácsodálkozom, mennyire fantasztikus dolog is a tudattalan.

Az a nap nagyon érdekes volt, mert tényleg izgultunk, mindketten. Te értem izgultál, talán féltettél is. De ott voltál velem, mellettem végig, bátorítottál, ott legyeskedtél körülöttem, hozzáteszem, nekem ez nagyon jólesett. Végül megvolt a szereplés, ugye, megtettem valamit, amitől rettegtem, nyakamba vettem „a kígyót”, mint egy győzelmi érmet. Tehát valami olyasmi történt, ami teljesen elképzelhetetlen volt eddig számodra. Viszont neked kell továbbgondolnod, hála istennek, nem nekem, hogy miben érezted, hogy legyőztem valamit, hogy győzelmet arattam, látszólag könnyedén, ahogy mondtad. A te álmod, ezt azért ne feledd! 

Sz. A. E./WMN: Hát a szorongásodat legyőzve végül is magabiztosan szerepeltél, képviselted a véleményedet, még a megosztó gondolataidat sem féltél kimondani. De valahol én azért ettől féltem is, mert tudtam, hogy te mindent kimondasz, és ha ismeretlenek vesznek körül, nem tudtam, hogy fogadják majd. Nem tudom, hogy a kígyó a szereplés volt-e, vagy az őszinteséged, amit felvállaltál. 

K. Á.: Mondjuk, abban viszont nem lett volna semmi szokatlan, ezt eddig is tudtad, hogy nem nagyon szoktam, vagyis nem nagyon tudok nem őszinte lenni. Érlelgesd magadban, mi vagy ki lehetett ez a kígyó. 

Sz. A. E./WMN: Jaj igen, ezt mindig felhozod az álmokkal kapcsolatban, hogy minden szereplőben ott az álmodó is. Vagy valami ilyesmi, ugye? Sose értem.

K. Á.:

Talán úgy érthető ez meg, ha azt és úgy gondoljuk végig, hogy a rémálomban szereplő érzésekkel, félelmekkel, személyekkel kapcsolatban mire asszociálunk az emlékeinkben, a gondolatainkban. Így kapcsolódik minden az álmodóhoz. 

Sz. A. E./WMN: Ja, akkor nem úgy, hogy én vagyok a kígyó is, meg te is, meg én is. 

K. Á.: Nem, azért ez ennél komplexebb, nyilván. 

Sz. A. E./WMN: Mindenesetre a kígyós álom megnyithatott valami kaput, mert azóta nincs megállás. Álmodtam olyat, amiben egy fehér lepelbe csavart halottat ütlegelt, rugdosott valaki, én meg iszonyodva néztem. Álmodtam olyat, hogy a férjem elhagy, de pont úgy, mint az első pasim, meg olyat is, hogy apa meghalt, és el kellett mondanom a gyerekeknek. Rengeteg rémes álmom volt, és legtöbbször olyanok, amik a felriadással nem érnek véget, minden visszaalváskor folytatódtak tovább. Keresem az összefüggéseket…

K. Á.: Hát tulajdonképpen mindegyiknek valami nagyon mély szorongás a gyökere. De a fehér lepelbe csavart holttest, hogy csak egy példát ragadjak ki, nagyon erősen utal a gázai–izraeli szörnyűségekről készült fotókra.

Sz. A. E./WMN: Igen, legutoljára az ukrajnai háború kirobbanásakor álmodtam nagyon rosszakat. Régebben visszatérő rémálmom volt, hogy háború van, bujkálni kell, a gyerekek óta az is gyakori motívum volt, hogy nem tudnak csendben maradni, befogom a szájukat, de közben félek, hogy megfojtom őket. Meg volt többször olyan is, hogy megerőszakoltak a háborúban. De ennél a mostani álomnál nem jutott ezembe az összefüggés, pedig…

K. Á.: …pedig tényleg simán bekúszhatott a háború az álomvilágodba, ha nem is direkt módon. Ehhez nem kell különösebb szakértelem, hiszen kiskorod óta szorongtál a háborútól, miután túl hamar szembesültél a második világháború alatt történtekkel.

Sz. A. E./WMN: Igen, amikor nyolcévesen a kezembe került a nagymamámnál a Halálgyár című képeskönyv… Meg hát ő ugye sokat mesélt is. 

K. Á.: „Rejtélyes módon” el is tűnt az a nyamvadt könyv a polcokról, eldugtam, nagyon mérges voltam. Na de. A háborútól szorongás teljesen természetesen ette bele magát az álmaidba, pláne, amióta gyerekeid vannak. Abszolút érthető,

ezek sokszor kimondhatatlan, vagy annak tűnő, borzalmas szorongások. Persze hogy az álmokban, ahol végre teret, „szabad kezet” kapnak, kibontakoznak.

Ahogy az is érthető, hogy félsz a szüleid halálától, vagy attól, hogy elhagynak, ezek elemi érzések, és nyilván minél intenzívebb életet élsz belül, annál élénkebbek lehetnek az álmaid is. Hozott anyagból dolgozunk, ugye. 

Sz. A. E./WMN: Viszont akkor tegyük most már tisztába, mik is pontosan a rémálmok. Mindenképp rosszat jeleznek? 

K. Á.: Minden éjjel álmodunk, csak ébredéskor nem mindig emlékszünk rá. Azért is ezzel kezdem, mert hiába éled meg úgy, hogy a kígyós álom óta álmodsz intenzívebben, azelőtt is álmodtál, csak másnap nem tudtad felidézni. Ez teljesen természetes. Az álmok világa rettentően izgalmas, nem véletlen, hogy ősidőktől fogva foglalkoznak vele az emberek. Vannak semleges, jó és rossz álmok, és vannak a rémálmok. Utóbbi kettő között különbség van, mégpedig az, hogy a rossz álom gyakran inkább a mindennapi dolgokat hozza vissza, a rémálmokban viszont az erőszak a domináns, amiben különösen riasztó, hogy legtöbbször van egy bevezető szakasza, ami gyakran kimondottan idilli. 

Akinek a mindennapjaiban is borzalmak történnek, ami lássuk be, a világ egyre több pontján előfordul, annak nehezebb különbséget tenni rém- és a rossz álom között. 

Az is érdekes, hogy tipikusan a férfiak ezekben a nehéz álmokban inkább egyedül szállnak szembe a mindenkori „ellenséggel”, a nők álma pedig társas, gyakran szerepelnek benne rokonok, barátok, ismerősök. Ez is egy érdekes jelenség. Az álmok sokban függenek a napi történésektől, a kimondott vagy elfojtott félelmektől, a megfelelési kényszerektől, az aktuális élethelyzettől, de sokszor attól is, hogy az elalvás előtti közvetlen szakaszban mi történik. Befolyásolhatja az álmokat a szexuális élet milyensége is, de az is, ha valaki tele hassal, vagy akár éhesen alszik el. 

Azoknál a gyerekeknél például, akiknek az esti altatási ceremónia végtelenített, mert még eszik, még szomjas, még pisil, kakil, még itt szúr, ott fáj, hideg van, meleg van, apa jöjjön, anya menjen, satöbbi, náluk gyakoribbak a felriadások, a rossz vagy a rémálmok. Komplex dolog ez. És nagyon fontos, hogy nem jelentenek feltétlenül rosszat még a legrémesebb álmok sem, viszont mindig felhívják valamire a figyelmet, amin érdemes elgondolkozni. 

Sz. A. E./WMN: Ezt olyan nehéz elképzelni, amikor zihálva ébred az ember…

K. Á.: Hát minden, ami bennünk zajlik, izgalmas, érdekes, és ahogy egy álomban feljönnek, akár szimbólumok, metaforák szintjén, segítenek szembenézni, megoldani, átgondolni, meglátni őket akár egy másik megközelítésből.

Úgy kell nézni az álmokat, mint világítótornyokat. A rémes álmok is segíthetnek tehát, hogy eligazodjunk, képbe kerüljünk mindazzal, ami bennünk zajlik.

Ha szerencsések vagyunk, ébredéskor legalább megállapíthatjuk, hogy nem is olyan rossz az életünk. Megkönnyebbülve ébredni egy rémálom után már nem is olyan rossz. 

Sz. A. E./WMN: A visszatérő rémálmokkal mi a helyzet? Vannak tipikus visszatérő álmok? Én például gyakran álmodom azt, hogy vezetek, pedig nincs is jogsim, és végig szorongok, hogy mi lesz, száguldok, de közben nem történik valahogy baj, csak én rettegek. Zuhantam is sokat egy időben, gondolom, ez tipikus. 

K. Á.: A visszatérő álmok közül leggyakoribbak például a zuhanás, a kígyó, a fog, a menekülés, a terhesség, a halál, csak hogy a legtipikusabbakat mondjam. Amikor valaki a terápiában beszámol az álmairól, akár, mondjuk, a zuhanásról, az mindig egy beszélgetés, egy asszociációs sor kezdete. Sohasem sima álmoskönyves álomfejtés.

A zuhanás jelzése lehet, mondjuk, annak, hogy esetleg elvesztette valaki az irányítást az élete valamely területén, érdemes eljutni a szorongás alapjáig. De a beszélgetések során eljuthatunk akár oda is, hogy olyan elszánt állapot küszöbére ért az álmodó, ahonnan már a félelmei sem tarthatják vissza a vágyai megvalósításától. A jogsi nélküli vezetés is izgalmas. Ha hozzá asszociálnál, eljuthatnál esetleg odáig, hogy mi mindent csináltál az életedben, amit élesben kellett végigküzdeni, kipróbálni, úgymond hivatalos jogsi nélkül, például a felnövés, párválasztás, terhesség, szülés, gyereknevelés. Mindezeket sok szorongással, de hála istennek nagyobb baleset nélkül megúsztad eddig, és reméljük, ezután is.

Sz. A. E./WMN: Nemrég elkezdtem amúgy leírni az álmaimat. Gondoltam, hasznos lehet, ha másért nem is, legalább a terápiás üléseken pontosabban fel tudom idézni őket. De miért is szokták még ezt javasolni?

K. Á.: Valóban hasznos lehet, mert frissiben leírva legalább nem felejtődik el semmi részlet, így később összeállhatnak érthető álomszövetté. Segít az álomnaplózás, tényleg. Jó arra is, hogy a rossz dolgokhoz jó befejezést csatolhatunk, ami már tőlünk függ, ami utat nyithat a fény felé, a megoldás irányába.

Sz. A. E./WMN: Erről eszembe jutott, hogy régen lerajzoltátok Mórral (Anna Eszter kisfiával – a szerk.) a rossz álmokat, aztán összetapostátok, elégettétek. Erről mesélnél? Felnőtteknek is segíthet egy ilyen rituálé? 

K. Á.: Igen, valóban elégettük, széttéptük, összetapostuk, vagyis: legyőztük. Gyerekekkel ez katartikus, valóban győzelmi pillanat tud lenni. Ez olyan, mint felírni vagy lerajzolni a félelmeinket, akár egy léggömbre, hogy aztán felengedjük a levegőbe. Vagy mint beleordítani, akár súgni egy gödörbe, aztán betemetni a gödröt. Miért ne segíthetne ez felnőtteknek is? Nagyon is segíthet. 

A szimbolikus győzelem gyakran a valódihoz is hozzásegíthet. 

Sz. A. E./WMN: A gyerekek és a felnőttek rémálmai között van amúgy különbség? 

K. Á.: A rémálom megélése egyformán félelmetes, kortól függetlenül. A gyerekeknél létezik ugyan a pavor nocturnus, az éjszakai felriadás, ami nemcsak az álmodónak, de a környezetnek is félelmetes lehet. Egyikőtökkel előfordult például, hogy ordított álmában, reszketett, rugdosott, csatakosra izzadt, nagyon nehezen ébredt fel, azt ordítva, hogy fekete farkasok piros nyelvvel ott vannak az erkélyen. Addig nem nyugodott meg, amíg fél karral őt ölelve, másik kézzel a farkasokat űzve azt nem mondtam neki, hogy mission completed, küldetés teljesítve, az erkély üres, csend van, béke.  

Sz. A. E./WMN: Egyébként, ha már itt tartunk, mit kell tenni, és mit nem, ha a gyerek rosszat álmodik? Tényleg nem jó mondani, hogy „csak álom volt”?

K. Á.:

Nem biztos, hogy érti egy kisgyerek, mit jelent az, hogy csak álom volt. A gyerek nem tud különbséget tenni a két dolog közt, gyakran a fantáziát is valóságnak hiszi. 

Inkább ölelni, megtartani kell a gyereket, ha mesélni kezdi, mit álmodott. Lerajzolni, elbábozni, kitolni kapufára, vagyis valahogy jó befejezést, konklúziót kanyarítani az egészből. Érdemes a felnőttnek is figyelnie, tanulni, mert sokat tudhatunk meg ilyenkor arról, hogy ha esetleg fél, szorong, vagy bajban van gyerek.  

Sz. A. E./WMN: Lehet tenni valamit a rémálmok ellen? Ha valaki már előre fél elalváskor, az megnöveli az esélyt a rémálmokra? 

K. Á.: Ó, ha ezt így ki lehetne matekozni! Még békés, nyugodt, igaz, szeretetteljes, szabad és biztonságos élet mellett is előfordulhatnának rossz álmok, hiszen az, hogy ki hogy éli meg a saját és a világ eseményeit, azokat hogyan fogadja és hogyan dolgozza fel, sok mindentől, sok szubjektív személyiségjegytől is függ. Ha valaki békében van önmagával, nem hazugságban, kompromisszumokkal teli éli az életét, ha jó a kapcsolata a környezetével, akkor nyugodtabb, békésebb ő maga is, így az álma is az lehet, a nagy számok törvénye szerint.

Ha szorongva élünk, szorongva is alszunk, ez is természetes. Aztán ott vannak a vágyálmok is! Megesik, hogy ha a valóság fájdalmas, szorongással teli, akkor az álom azzal gyógyíthat, hogy legalább alváskor megvalósítja az akár elfojtott vágyakat is. 

Az álom olyan, mint egy izgalmas csomag. Megéri kibontogatni, és az a legjobb, ha ezt nem egyedül tesszük. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Jorm Sangsorn

Kazimir Ágnes, Szabó Anna Eszter