Esküvő 70, első ejtőernyős ugrás 80 évesen – Muci kalandos élete
Támogatott tartalom
Irma, vagy ahogy én a nagymamám barátnőjeként megismertem, Muci története olyan, mint egy lányregény kis csavarral. Arról szó sincs, hogy a hepiend nem jött el, mert nagyon is eljött, méghozzá szinte olyan kalandosan, mint az amerikai filmekben. Ami viszont azóta történt, azt ő maga is félig teli pohárként jellemzi, merthogy a boldog végkifejlet sajnos már bizonyos tekintetben elmúlt: egy 70 évesen történt esküvő és csodás, nagy szerelem után Muci néhány éve özvegy lett. De ez csak az egyik része annak, amit el szeretnék mesélni róla. Mert közben a hétköznapokon úszik, kocog, biciklizik, olvas, rejtvényt fejt 80 évesen, és úgy Amerikából jöttem-ezik a gyerekeimmel (akik a dédunokái lehetnének), hogy nem hiszitek el. Tóth Flóra írása.
–
Azt mondja magáról, félig viccesen, hogy ő nem néni, hiszen még fiatal, és ezt nemcsak úgy mondja, hanem tényleg igaz. Amikor megkérdezem, hány évesnek érzi magát, azt mondja, talán 50-60-nak, de 80 pluszosnak semmiképpen. Pedig néhány évvel ezelőtt ünnepelte a 80. születésnapját… mondjuk, ejtőernyős ugrást kért ajándékba, és a vízividámparkok csúszdáit is rendszeresen kipróbálja.
„Teljesen tisztában vagyok vele, hogy az embernek ilyenkor már kevesebb van vissza, de hálát adok a jóistennek, hogy nem érzem. Igazából azt mondhatom, hogy semmi bajom nincsen.
Lehet, hogy ez nagyképűség, de tényleg így van. Úgy fizikálisan, mint szellemileg abszolút jól érzem magam” – mondja.
Nyugdíj után vissza a munkába
Amikor fiatal volt, el sem tudta képzelni, hogy egyszer nyugdíjas lesz, nem is gondolt erre, anyagi értelemben sem: „Irodai dolgozóként elég kis keresetű voltam,
az volt a célom, hogy valamelyest divatosan öltözködjek, amennyire, vagyis ahova akkor lehetett, utazhassak, és összegyűjtsek egy saját lakásra. Ez végül sikerült.
Még akkor is nehezen tudtam elképzelni magam nyugdíjasként, amikor munkahelyi átszervezés miatt korengedménnyel nyugdíjba küldtek. Először el sem tudtam képzelni, hogy mit csinálok, aztán néhány hónappal később szerencsére a volt főnököm visszahívott, és még öt évig nyugdíjasként jártam dolgozni. Nagyon sokat tanultam akkor a számítógép-használatról, teljesen más volt a feladatom, és az, hogy rendszeresen szellemi kihívás volt a munka, nagyon jót tett. És még a közösség is jó volt, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Amikor tényleg nyugdíjas lettem, úgy alakult, hogy a testvéremnek még be tudtam segíteni, és aztán
egy ideje már magamnak »adom« a feladatokat, hogy legyen mit csinálnom.”
És elég sok feladatot ad saját magának: rengeteget olvas, jár könyvtárba is, mert a szuper könyvtáros megszerzi az új könyveket is (amiknek gyakran ő az első olvasója), rejtvényt fejt,
nagyon aktívan néz és követ minden sporteseményt, napi szinten biciklizik, igazából mindenhova vagy biciklivel vagy néha kocogva (!) megy, hetente többször úszik.
Főzni annyira nem szeret, ezért azt kétnaponta csinálja csak. És nagyon aktív, napi kapcsolata van a nagymamámmal, akivel fiatal koruk óta olyan barátnők, mintha családtagok lennének, számtalan közös élménnyel, amiket nagyon szívesen mesélnek. A munkahelyükön ismerkedtek meg, méghozzá azért, mert a nagymamámat Muci helyettesítette, amikor elment szülni… de szerencsére mindketten maradtak utána is, egy asztal két oldalán ültek több mint 30 évig. Most is gyakran járnak át egymáshoz, szerencsére olyan közel laknak, hogy síppal is tudnak jelezni, ha szeretnének valamit a másiktól – bár mind a ketten elboldogulnak az okostelefonnal is. Irma néni (tudom, nem néni) azt mondja, egyetlen dolog hiányzik az életéből: a szellemi kihívás, amit a munka jelentett.
„Sajnálom, mert még képes lennék bármire, de hát nyilván nem a 80 évest fogják dolgozni hívni, amikor van fiatalabb is” – mondja nagyon megértően.
70 évesen is férjhez lehet menni
A magánélete nagyon kalandosan alakult, még huszonéves volt, amikor az egykori munkahelyére egy új beruházás miatt érkezett egy német szakember. Azt meséli, amikor meglátta, azt gondolta: „Úristen, de gyönyörű!” Amíg itt volt, szerelem szövődött köztük, és volt két közös évük, amíg az új beruházás felépült. Csakhogy utána a szerelmének tovább kellett utaznia, neki viszont bevonták az útlevelét, mivel a férfi nyugatnémet volt, és azzal gyanúsították, hogy titkos információkat árult el neki, ezért nem mehetett vele. Bár a következő években tartották a kapcsolatot, találkozni nem tudtak, közben a szerelme megházasodott, ő viszont sosem ment férjhez, mert valahogy mindenkiben őt kereste. Aztán megtörtént a rendszerváltás, és egyszer csak
érkezett egy levél: „Küldött egy levelet, benne egy Budapest–Frankfurt repülőjeggyel, és azt írta, menjek, ott fog várni. És tényleg ott várt. A földön nem volt nálam boldogabb akkor. 68 éves voltam, ő addigra már elvált, és azt mondta, tegyük hivatalossá a szerelmünket. Én először ellenkeztem, azt mondtam, nekem 70 évesen nem kell papír, nem a házadért jöttem, hanem hozzád.
De végül mégis összeházasodtunk, szerintem a volt munkahelyemen mindenki rojtosra röhögte a száját rajtam, hogy 70 évesen férjhez mentem. De nem bánom, mert hidd el, én egész életemben rá vártam, úgy szerettem, hogy nem igaz.” Bár gyereke nem született – hiszen elég későn találták meg egymást újra az Igazival, de mindig is voltak körülötte gyerekek, akiket boldogan tanított úszni, biciklizni, és a sok generációval fiatalabbakkal is máig könnyen megtalálja a hangot.
Már 3 éve özvegy, de mégis úgy érzi, a pohár félig tele van: „Sajnálom, hogy ilyen kevés jutott nekünk együtt, de ha belegondolok, örülök neki, hogy legalább ennyi mégis. Eleinte nagyon nehéz volt nélküle, de azért már nem az a fájdalom van bennem, mint közvetlenül a halála után. Hazaköltöztem, évente kétszer kimegyek hozzá, a sírjához, és itthon is őrzöm az emlékét.”
Muci jár a testvéreihez is, akik másik városokban élnek, és nagyon szeret utazni is, a húgával szokott menni. És a hétköznapokon mindent megtesz, hogy megőrizze a fizikai és szellemi frissességét, aktivitását.
Sok mindent tanulok tőlük
Ahogy én látom, az, ahogy ők máig számíthatnak egymásra bármiben a nagymamámmal, legyen szó betegség alatti ételellátásról, könyvek ajánlásáról vagy éppen az élet fontos és kevésbé fontos kérdéseinek átbeszéléséről, nagyon sokat számít. Nagyon sokat tanulok őket figyelve arról, hogy mennyire nem mindegy, hogyan készül az ember azokra az évekre, amiket ők éppen élnek, és én azt látom, hogy ők nagyon jól érzik magukat a bőrükben.
Muci példája tökéletesen mutatja, hogy a rendszeres mozgás kifizetődő, vajon melyik másik 80 éves mondja azt, hogy nincs semmi baja? De abban is biztos vagyok, hogy a kíváncsiság és az új dolgokra való nyitottság legalább ennyire fontos.
Nem hiszitek el, de ők ugyanúgy várják a következő Cormoran Strike-regényt, ahogy én, és olyan inspiráló, ahogy képben vannak a világ dolgait illetően, és ahogy emlékeznek rá, hogy miről beszélgettünk két héttel korábban. Szerintem sokkal könnyebb az időskorra gondolni akkor, ha van előtted olyan példa, akire úgy nézel: „nem lenne rossz ilyennek lenni nyolcvanévesen”. Nekem ők pontosan ilyenek, fontos minták arra, hogy milyen szeretnék lenni ennyi idősen. És azt az ő történeteikből is tudom, hogy ezért néhány dolgot már most el kell kezdenem megtenni, legyen szó mozgásról, barátságok ápolásáról, olvasásról vagy éppen arról, hogy legyenek pénzügyi céljaim is.
A képek a szerző tulajdonában vannak
