Tényleg úgy szeretjük a kutyákat, mintha a szőrös gyerekeink lennének – ráadásul az érzés kölcsönös
A „szőrös gyerek” kifejezés majdnem annyira megosztó, mint a kenyérsütés vagy a foci témája. Van, akiknek a hideg futkos tőle a hátán, míg mások előszeretettel utalnak így a háziállataikra. És bár egyesek azt gondolhatják, hogy ez csupán egy kedves módja annak, hogy kifejezzék, mennyire szeretik szőrös „gyerekeiket”, kiderült, hogy a kifejezés valójában tudományos alapokon nyugszik. Mózes Zsófi írása.
–
Kutatások bizonyították, hogy amikor a kutyák a gazdájuk szemébe néznek, ugyanazt a hormonális reakciót stimulálják, ami az emberi csecsemőkhöz való kötődésünkért felelős – ez a hormon pedig az oxitocin. Embereknél végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor az anya a gyereke szemébe néz, a csecsemő oxitocinszintje megemelkedik, ami arra készteti, hogy az anyja szemébe nézzen. Ekkor az ő oxitocinszintje is emelkedik, és beindul egy szeretetteljes kötődési ciklus, egy olyan pozitív visszajelzési kör, amely létrehozza az erős anya-gyerek kötődést, jóval azelőtt, hogy a baba képes lenne kimondani, mondjuk, azt, hogy szeretlek.
A háziállatok hatása a hormonjainkra
Kikusui Takefumi, a japán Azabu Egyetem állatviselkedés-kutatója az oxitocin működésének tanulmányozása során elgondolkodott azon, hogy vajon ez a kötődési ciklus a kutyák és gazdáik között is megtörténik-e.
„Szeretem a kutyáimat, és mindig úgy érzem, hogy inkább társaim, mint háziállataim. Ezért felmerült bennem, hogy miért állnak olyan közel az emberekhez. Miért kapcsolódnak hozzánk olyan szorosan?”
Ez a gondolat vezetett egy tanulmányhoz, ami a kutató számára is meglepő eredményeket hozott.
A vizsgálat során harminc kutyatulajdonos vitte be az állatát a laboratóriumba. A kutatók először mindkét féltől vizeletmintát vettek, majd megkérték a gazdákat, hogy egy zárt szobában harminc percig legyenek interakcióba háziállataikkal. A legtöbb tulajdonos az időt simogatással és beszélgetéssel töltötte, gyakran úgy, hogy közben egymás szemébe néztek. Amikor a fél óra leteltével a kutatók ismét vizeletmintát vettek, kiderült, hogy a kölcsönös szemkontaktus mind a kutyákra, mind a gazdáikra mély hatást gyakorolt. Azoknak a pároknak a szervezetében, amelynek tagjai a legtöbb időt töltötték így, nőtt meg a leginkább az oxitocinszint. A kan és a szuka kutyáknál egyaránt 130, a férfi és a nő gazdiknál pedig 300 százalékos emelkedést tapasztaltak.
Az eredmények arra utalnak, hogy az, ahogyan a kutyáink ránk néznek, és ahogyan mi rájuk nézünk, ugyanolyan oxitocinalapú kötődést vált ki, mint amit a gyerekeinkkel tapasztalunk.
Ez megmagyarázza, miért könnyű olyan közel érezni magunkhoz a „szőrös gyerekeinket”.
Túlzásba esni azonban nem érdemes
Nem arról van szó, hogy egyértelműen rossz dolog úgy öltöztetni egy háziállatot, mint egy embert, vagy hogy a kutyáddal való törődés minősége rossz gazdává tesz. De mielőtt megkomponálnád a tökéletes halloweeni posztot az Instagramon, érdemes átgondolni, hogyan érzi magát az állat a jelmez alatt.
Szakemberek szerint érdemes úgy kezelni a kutyát, mintha az a háztartás külön entitása, önálló tagja lenne, nem pedig csak egy a gyerekek közül – ráadásul bizonyos esetekben segíti is az ember-kutya kapcsolatot, ha hagyjuk, hogy az állat önmaga legyen.
Gondoljunk csak végig minden olyan döntést, amit a háziállatainkra vonatkozóan hozunk: mi döntjük el, mikor esznek, és mi kerül a tálba. Ezeknek a tálaknak az elhelyezése, az ágyuk, sőt még az is, hogy milyen játékkal játszanak, szintén az embereken múlik. Azonban akárcsak nekünk, az állatoknak szintén vannak preferenciáik, és ha nem figyelünk oda a finom jelzéseikre, annak szomorú következményei lehetnek.
Hajlamosak vagyunk ugyanis arra kényszeríteni az állatokat, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyeket nem akarnak, és sok esetben figyelmen kívül hagyjuk a szorongás jeleit. „Az ilyen esetekben fellépő agresszió nem arra utal, hogy harapós az állatunk, hanem arra, hogy olyan kutyánk van, aki a lehető legjobban kiáll magáért” – magyarázza Phillip Tedeschi, az Institute for Human-Animal Connection ügyvezető igazgatója.
Az ilyen jellegű következmények megelőzése a kommunikáción múlik
Ha a kutya mindig egyetlen játékot húz át a nappaliba, a többit pedig figyelmen kívül hagyja, az a kedvenc játékszere. Azok a kutyák, akik reszketnek vagy borzonganak, hátrahajtják a fülüket, a farkukat pedig a lábaik közé húzzák, amikor előveszed a szekrényből a bolyhos kis pulóvert, azt üzenik, hogy inkább maradnának a természetes szőrzetüknél, köszönik szépen. És ha egy kutya morog vagy elkezdi görbíteni a száját, amikor meglát egy másik kutyát vagy embert, az az ő módszere arra, hogy azt mondja: „Nincs kedvem játszani.”
Ha valódi figyelemmel fordulunk az állatokhoz, rengeteg információt kaphatunk arról, hogy mit kedvelnek, mi az, ami megnyugtatja őket, vagy hogy kivel szeretnek találkozni egy séta alkalmával.
Ez persze nem mindig jelenti azt, hogy megkapják, amit akarnak – de mint minden egészséges kapcsolatban, itt is tárgyalnunk kell, és legalább azt el kell ismernünk, hogy a kedvencünknek is van véleménye.
Ez a kommunikáció pedig mindkét irányba fontos. A kutya elképesztő precizitással képes érzékelni az emberi arckifejezés változásait, így pontosan tudja, hogy milyen érzelmek váltakoznak bennünk. Lehet, hogy képesek vagyunk azt mondani a partnerünknek, hogy minden oké, amikor valójában a legrosszabb napunk után estünk haza a munkahelyünkről, ez azonban a kutyánkkal nem fog működni. Ők tudják az igazságot, mert gondosan figyelnek minket, készen arra, hogy a rossz hangulat legkisebb jelére is a segítségünkre siessenek. Egy igazán jó állatszülő pedig ugyanezt a figyelmet adja a kutyájának is.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / raquel arocena torres
