Tudod, meddig lesz szófogadó a gyereked, ha megkapja a vágyott háziállatot? Nem sokáig.

–

Összességében több szakember és tanulmány is azt mondja: amellett, hogy az állattartásnak valóban vannak mérhető pozitív hatásai a gyerekek (sőt, a felnőttek) életére is, sok olyan hatással jár, ami nagyon egyéni, éppen ezért nem kerül bele ezekbe a tanulmányokba. De az sok kutatásból kiderül, hogy a gyerekek a háziállataikat a legfontosabb élőlények közé sorolják az életükben, és sokan beszámolnak róla, hogy olyan dolgokat is elmondanak nekik, amiket egyébként senkivel nem osztanak meg. John Bradshaw, a Bristoli Egyetem Antrozoológiai Intézetének alapítója és vezetője, több kutyákról és macskákról (és persze a gazdáikról) szóló könyv szerzője azt mondja: 

„Nagyon nehéz számszerűsíteni a háziállatok emberekre gyakorolt hatását, mert a tudomány populációkkal és nagy számokkal foglalkozik, ezek viszont sokszor nem kézzelfogható és könnyen mérhető előnyök, de ez még nem jelenti azt, hogy nem valódiak!” 

Azért szerencsére van néhány kézzelfogható előny is – ha valaki esetleg éppen döntési helyzetben lenne. De a vizsgálati adatok mellett azt is fontos elmondani, hogy a legtöbb állattulajdonos azt tartja: a kedvenceik javítják az emberek egészségét és boldogságszintjét, még akkor is, ha az objektív mérések nem mutatnak különbséget – egyszerűen azért, mert nekik ez a szubjektív megélésük. Ráadásul azt már csak én teszem hozzá, hogy a háziállat-tartással járó nehézségek (legyen szó anyagi, logisztikai vagy akár lelkileg megterhelő helyzetekről) nyílt felvállalása majdnem akkora tabu, mint ugyanez a gyerekekkel kapcsolatban.

Egy hónap szófogadás, nem több

Mivel a legtöbb gyerek, aki háziállat nélkül él, nagyon vágyik rá, ezért hajlamos mindent megígérni a szent cél érdekében. Éppen ezért van olyan kutatás, ami pontosan azt vizsgálja, hogy mégis mennyi ideig tart a frissen a családhoz csatlakozott háziállat pozitív hatása a gyerek viselkedésére. Szülői beszámolók szerint ez az időszak egyetlen hónapig tartott… de persze más, hosszabb távú pozitív hatásokról is beszámoltak a szülők és a kutatók. Például arról, hogy a kisállat-tulajdonos gyerekek mérhetően autonómabbak, önállóbbak, a gondoskodás tapasztalata előremozdítja a felelősségvállalás és az önellátás kialakulását. Ráadásul az állatgondozás ahhoz is hozzátesz, hogy a gyerekek más szerepkörben is látják a szüleiket, mint a szülőség, ezért őket magukat is autonómabbnak tekintik.

Nagyon fontos, hogy hogyan vezetjük be a gyerekünk életébe a háziállatot – és fordítva

Egy kutatás azt mutatja, hogy 

jobban kötődtek a kedvencekhez azok a gyerekek, akik kaptak szülői útmutatást a kisállat gondozásról, nem „csak úgy” csatlakozott az állat a családhoz. 

Ez azért is fontos, mert a kisállatokról való gondoskodás mellett az is pozitív hatással van a gyerekekre, hogy így első kézből tapasztalnak meg olyan dolgokat, ami bővíti a tudásukat az állatokról, és ezen keresztül általánosságban biológiából, sőt, az emberekkel kapcsolatban is. Egészen kicsi gyerekeknél (három-hat éves korosztály) a szókincset és a verbális intelligenciát is növeli a kisállattal való együttélés, de ideális esetben minden korosztályra pozitívan hat az általános tudásvággyal kapcsolatban.

A korábban már említett Bradshaw viszont arra is felhívja a szülők figyelmét, hogy az ismerkedésre nemcsak a gyerek, de az állat szempontjából is gondot kell fordítani. 

„Ha a kölykökkutyák vagy kiscicák egyáltalán nem találkoztak gyerekekkel, mire elérik a hathónapos kort – az alapvető vérmérséklettől függően –, akkor a gyerekek akár kifejezetten kedvezőtlen reakciókat válthatnak ki az állatokból”

 – mondja. „Ez abból ered, hogy nem igazán ismerik el a gyerekeket embernek, ha fiatalon nem találkoztak vele az emberiesség csomag részeként.” Bradshaw szerint nagyon fontos, hogy a kedvenceinket ne antropomorfizáljuk – vagyis ne várjuk tőlük, hogy emberként gondolkodjanak és viselkedjenek. Ez abból a szempontból lényeges, hogy ha menhelyről fogadunk be állatot kisgyerek mellé, akkor érdemes kölyköt keresni. Akkor is fontos utánajárni az adott faj jellemzőinek, ha kisbaba születik egy olyan családban, ahol már él házi kedvenc.

Oké, ha nincs szófogadás (túl sokáig), akkor legalább szorongásoldás van? Igen!

A legtöbb tanulmány alátámasztja, hogy az állattartás az általános szorongási szint csökkenésével jár, különösen a kisebb gyerekek esetében – a tinikori szorongásokra viszont nem igazolták a pozitív hatást. Kifejezetten kamaszkorban jellemző (előtte nem), hogy a gyerekek (tinik) önértékelését, fontosságtudatát növeli az állatról való gondoskodás élménye.

Egy tanulmány (amiből a korábbi információk egy része is származik) 22 kutatást foglalt össze, amelyből 19 a gyermekkori kiállat-tartás érzelmi és egészségügyi hatásait vizsgálja. Ezek alapján egyértelmű, hogy érzelmi téren sok az előny, és minden korosztályban, mindenféle állat esetében csökkenti a magány érzését a házi kedvenc. 

Nem mindegy, milyen állat?

A hat és tíz év közötti gyerekek erősebb köteléket alakítanak ki az emberekhez jobban hasonlító állatokkal, például macskákkal és kutyákkal, mint a biológiailag távolabb eső fajokkal: például a rágcsálókkal, madarakkal vagy halakkal. 

Az idősebb, 11 és 14 év közötti gyerekek viszont arról számoltak be, hogy ugyanúgy kötődnek a kevésbé közeli rokon fajokhoz – például az egerekhez –, mint kutyákhoz vagy macskákhoz.

Majdnem egyértelműen pozitív az állatok hatása a szociális viselkedésre

A szociális hatások szempontjából az egyik tanulmány kiemeli, hogy befolyásolja a szociális előnyök mértékét: a gyerek mennyire kötődik a kedvenchez, erős vagy közepes (esetleg gyenge) a kötődés. De mindenhogy tanulnak az állatok jelenlétéből, Megan Mueller, az USA-beli Tufts Egyetem ember-állat interakcióval foglalkozó docense szerint:

„Nagyon fontos, különösen a kisgyerekek számára, hogy megtanulják: valaki nézőpontja eltérhet a sajátjuktól. Ezt pedig könnyebb végigkövetni egy állattal, mint egy testvérrel vagy kortárssal.”

A társállatokkal való interakció több kutatás szerint javítja a gyerekek szociális bátorságát, empátiáját. Volt viszont olyan tanulmány is, ami azt mondja: a háziállattal való szoros kapcsolat csökkentheti a gyerekek szociális interakcióinak a szintjét (vagyis ha szívesebben van a háziállatával, mint más gyerekekkel, akkor a pozitív szociális hatás nehezebben alakul ki).  

Hayley Christian, a Perth-i Nyugat-Ausztráliai Egyetem docense egyike azoknak a kutatóknak, akik alaposan megvizsgálták az állattartás gyerekekre mért hatásait, egy 4000, öt és hét éves gyermek bevonásával végzett longitudinális vizsgálat adatait elemezve. Christian és munkatársai azt a következtetést vonták le a vizsgálatokból, hogy a kisállat-tartás kevesebb kortársi problémával és több proszociális viselkedéssel jár (a proszociális viselkedés olyan működés, ami nem hoz hasznot közvetlenül a végrehajtójának, de a csoport egészének nagyon is, a gyakorlatban együttműködést, empatikus hozzáállást, osztozkodásra való képességet és segítségnyújtást jelent). Egy külön kutatásban azt találták, hogy 

a családi kutyával rendelkező kettő és öt év közötti gyerekek aktívabbak, kevesebb a képernyőidejük, és átlagosan többet alszanak, mint azok, akiknek nincs házi kedvencük.

Ez a kutatók szerint leginkább – a kutyának köszönhetően – a szabadban töltött idő miatt lehet.

A korábban már említett ausztrál longitudinális vizsgálat azt mutatta, hogy a testvérek nélküli gyerekeknek különösen előnyös lehet a házi kedvenc – talán azért, mert néha póttestvérként viselkednek. Ez arra is pozitív hatással van, hogy a szülők engedjék önállósodni a gyereküket: egy kutyával könnyebben elengedik az egyke gyereket is kisebb utakra, boltba vagy sétálni, mint teljesen egyedül. Ráadásul a házi kedvencek akár a háztartáson belüli szociális interakciókat is elősegíthetik (ezt nevelőszülőkkel végzett viszgálatok is alátámasztották). „A háziállatunktól valahogy könnyebben megtanuljuk, hogyan legyünk megértőbbek és empatikusabbak, illetve hogyan reagáljunk egy másik élőlény szükségleteire” – mondja John Bradshaw. A házi kedvenccel rendelkező gyerekek számára nem kérdés, hogy az állatoknak vannak érzéseik és gondolataik. 

Persze ezek a szuper hatások még a legkevésbé sem jelentik azt, hogy az egy hónap letelte után is boldogan viszik reggeli sétára a kutyát és lelkesen takarítják a macskaalmot. De azt hiszem, szülőként azt kell mérlegelnünk, hogy az általános pozitív hozadék megéri-e nekünk azt, hogy ezek a feladatok jó sokszor fognak ránk várni végül. De nemcsak a gyerekekre nézve vannak előnyei a háziállat tartásnak, szóval mi is profitálhatunk belőle.

Majd erre gondolok alomtakarítás közben…

Nektek milyen gyerekkori és felnőttkori háziállatos élményeitek vannak?

A cikkben idézett tanulmányokat és cikkeket ITT, ITT és ITT találjátok.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Oleh_Slobodeniuk

Tóth Flóra