A szülővé válás normatív krízis

Életünk tele van normatív krízisekkel – azaz olyan érzelmileg, mentálisan és olykor fizikailag is megterhelő, elkerülhetetlen életszakasz-változásokkal –, amelyek szerető-összetartó családban is jókora nehézségeket okozhatnak számunkra. 

Ezek közül az egyik legjelentősebb a gyerekeink születése, hiszen a test változása, a fontossági sorrend átrendeződése, az énidő drasztikus csökkenése, a szülés fájdalma, a hormonális változások, a korábbi párkapcsolat bizonyos értelemben való újrakeretezése, a család születése, valamint a kisbaba ellátásával járó elkerülhetetlen fáradtság és kimerültség egyaránt próbák elé állítják a friss szülőket.

Örökbefogadás a köztudatban

Pánczél Erzsébet perinatális szaktanácsadó és örökbefogadási tanácsadó éveken át dolgozott perinatális szemlélettel az örökbefogadás hagyományos rendszerében. Mára azonban szakmai életében megváltoztak a hangsúlyok, és örökbefogadási szemléletű perinatális szaktanácsadóként támogatja a hozzá fordulókat.

Pánczél Erzsébet család örökbefogadás örökbeadás
Pánczél Erzsébet – Forrás: Pánczél Erzsébet

Munkája során, akárcsak kollégái, a szülésre való felkészülésben és a szülés utáni újrarendeződésben segíti a családokat. Mint mondja, ez a folyamat sokban hasonlít az örökbefogadás útján történő családdá válásra. Épp ezért tudja az örökbe fogadó szülőket hatékonyan segíteni abban, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, jobb szülei legyenek gyereküknek, aki talán még meg sem született.

„Az emberek fejében él a tévhit, hogy ma Magyarországon sok az árva gyerek. A valóság azonban az, hogy rendkívül ritka, hogy egy gyerek elárvulás okán lesz örökbefogadható. Ilyen esetekben ugyanis legtöbbször a szülők közeli családtagjai vagy barátai veszik magukhoz őt. A karitatív örökbefogadás – vagyis, hogy valaki azért fogad örökbe egy gyereket, hogy azzal változtasson az életkörülményein, kvázi szebb jövőhöz segítse őt – szintén ritka idehaza. 

Sokkal gyakoribb, hogy a gyerekek kedvezőtlen, nem megfelelő életkörülmények miatt az állami gondoskodás rendszerébe kerülnek, és idővel örökbefogadhatóvá válnak. 

Az én személyes tapasztalatom is az, hogy ha valaki ma Magyarországon az örökbefogadáson gondolkozik, nem azért teszi, hogy megmentsen egy gyereket, vagy hogy képviseljen egy eszmét. Sokkal inkább azért, mert visszavonhatatlanul szülővé akar válni és ez neki valamilyen okból a hagyományos módon nem sikerül –mondja Zsóka.

– Amikor egy közéleti személyiség felvállalja, hogy az ő családja örökbefogadás útján lett teljes, a köztudatban is megjelenik, hogy a családdá válás folyamata sokféle lehet. Ezek az események az érintettek mellett a társadalmat is ráébresztik arra, hogy bár egyes családok születése az átlagostól eltérő, működése és kapcsolódása nagyon is hagyományos. Nem más, mint a többi, csak máshonnan indult.

A különféle kortárs segítő és pszichodrámacsoportok, a szülőtalálkozók és más foglalkozások pedig segítenek az érintetteknek abban, hogy megérezzék, ők is épp olyan szerető, teljes családok, mint a többi.”

Rendszerhibák

Zsóka szerint a hazai örökbefogadási gyakorlat gyerekközpontú. Mint mondja, kiváló, elhivatott és extrém mértékben túlterhelt szakemberek dolgoznak a rendszerben. Utóbbi mégsem befolyásolja azt a tényt, hogy a folyamat során az örökbe adható gyerekeknek a számukra optimális családokat keresik – nem pedig fordítva.

Az örökbefogadás folyamatának vannak intenzív szakmai jelenlétet igénylő szakaszai – ilyen például az alkalmassági vizsgálat, a felkészítő tanfolyam, az illesztés, a kiajánlás és a barátkozás –, a várakozás akár többéves szakasza azonban nem tartozik ide.

Ilyenkor tud hasznos segítséget nyújtani egy örökbefogadási tanácsadó, mert nemcsak érzelmileg támogatja a leendő szülőket, hanem a folyamatok ismeretének fényében tudja megválaszolni a felmerülő kérdéseket. Emellett segít feldolgozni a kétségbeesést, tanácstalanságot is. 

Gyakori, hogy a várakozás hónapjai alatt sok pár projekt alapon gondolkozik: kitartanak, túllépnek a problémákon és történjék bármi, együtt mennek tovább, mert szeretnék, ha végre lenne számukra egy csemete.

A nehézségek, feszültségek kezelés híján azonban elhatalmasodhatnak a pár tagjain.

Így sajnos előfordulhat, hogy mire a családba megérkezne a gyerek, már nincs hova, illetve a pár már nem funkcionál megfelelően ahhoz, hogy valóban terápiás szülőjévé tudjon válni a gyereknek.

Zsóka elmondása szerint az egyik legfontosabb örökbefogadási szemléletű, ám valójában perinatális szaktanácsadói munka a megfelelő gyászmunka elvégzésének támogatása – mindkét oldalon. Erre pedig a hagyományos örökbefogadási gyakorlatban gyakran nem jut idő akkor sem, ha egyébként világos, hogy szükség volna rá.

„Ha hónapról hónapra megjön a nem várt menstruáció, ha a lombikprogram sokadszorra is sikertelennek bizonyul, az érzelmileg szinte azonos egy szerettünk elvesztésével. Ráadásul tárgy nélküli veszteség, azaz nincs mibe kapaszkodnunk, nincs mire emlékeznünk…

Egy álom törik össze újra, meg újra. 

Épp ez az oka annak, hogy halva születés esetén – elsősorban a későbbi gyászmunka segítésére – javasoljuk az anyának, hogy nézze meg, vegye kézbe a kicsit. Az adott pillanatban így talán nehezebb – hosszabb távon azonban ez kellhet ahhoz, hogy le tudja zárni, el tudja gyászolni a veszteséget.

Ehhez hasonlóan az örökbe adó anyákat is arra biztatjuk, nézzék meg, szeretgessék, akár szoptassák meg a babájukat. Így ugyanis életre szóló emléket kaphatnak és hozzájárulhatnak a lezáráshoz.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy az örökbeadás és -fogadás során a szülőanyák maradnak leginkább magukra. A kicsi átadása után nekik már nincs dolguk a folyamatban és bár a közvetítő szervezettől kaphatnak érzelmi támogatást, ezt a szülőanyák ritkán veszik igénybe. Az érzéseikkel, a gyászmunkával egyedül igyekeznek megküzdeni.

A fájdalmukon, veszteségükön túl a megbélyegzéssel is szembe kell nézniük, hiszen hajlamosak vagyunk társadalmi szinten azt képzelni, hogy szívtelenek, felelőtlenek.

Erre a felfogásra utal az az általános szóhasználat is, hogy lemondanak a gyerekről, pedig a szakmai és a jogi terminus egyaránt az, hogy hozzájáruló nyilatkozatot adnak. Ez fontos minőségi különbség, egyfajta gondoskodás, mások megbízása révén. Nem elhagyás, lehetőségadás” 

– hívja fel a figyelmet Zsóka minden érintett fél nehézségeire.

Az örökbefogadási tanácsadó feladatai

Zsóka szerint a rendszerben dolgozó szakemberek kiváló munkát végeznek és szívükkel-lelkükkel tesznek azért, hogy az alkalmassági vizsgálatok, valamint az illesztések, barátkozások – azaz amikor a kiválasztott potenciális szülők ismerkednek az érintett kisgyerekkel – sikeresek legyenek. 

Az extrém intenzív időszakok közötti csendesebb periódusok alatt azonban az örökbefogadók lehetősége, felelőssége jelezni, ha baj van. A belső egyensúly megbomlását azonban a várakozó párok sokszor fel sem ismerik, így ez csak akkor realizálódik bennük, amikor a vágyott gyerek elérhető közelségbe kerül.

Ezekben az esetekben – legyen a krízis oka a tanácstalanság, a reményvesztettség, a düh vagy éppen az elengedéssel, illetve annak hiányával járó nehézségek – az örökbefogadási tanácsadók érzelmileg és mentálisan is támogatni tudják a párokat. Mindezek mellett pedig segítenek nekik megérteni mindazt, ami éppen történik velük. Vagyis a párok képessé válnak arra, hogy hátralépjenek, felülről vizsgáljanak vagy átkeretezzenek egy-egy problémát. Kihangosíthatják a félelmeiket és szorongásaikat, ráláthatnak saját transzgenerációs örökségükre, bővíthetik kommunikációs eszköztárukat anélkül, hogy attól félnének, ez kedvezőtlen hatással van az örökbefogadási folyamatra. Emellett egy perinatális szemléletű, külső szakember segítségével szembenézhetnek kínzó belső kérdéseikkel is.

„A leggyakoribb kérdés, amit a leendő szülők feltesznek nekem, hogy vajon miért nem kaptak még gyereket. Ilyenkor, ha kérik, sor kerülhet arra is, hogy együtt nézzük át a fogadást befolyásoló dokumentumokat és ha szükséges, finomhangoljuk őket. 

Sokszor fordul elő ugyanis, hogy az örökbefogadók nem értik, pontosan mire is mondanak igent, vagy éppen nemet. Nem tudják, milyen állapot, előzményi információ pontosan mit jelent, milyen előfordulási gyakorisággal tapasztalható, illetve miként befolyásolja az örökbefogadásra való várakozás idejét.

A rendszer célja az, hogy egészséges, boldog gyerekeket adhasson örökbe – ehhez kellenek az értő, felelős szülők is” – mondja a szakember. 

A leendő anyák terhe sokszor még összetettebb

A reprodukciós eljárás sokszor személytelen és a teherbeesés nehézségei, fájdalmai idővel jelentős önértékelési problémákhoz vezethetnek. Ilyenkor a nők nemcsak a női mivoltukat, hanem a saját értéküket, létjogosultágukat is megkérdőjelezhetik. Miközben bíznak abban, hogy esetleg mégis összejön egy saját baba, annyira vágynak családdá válni, hogy minden fronton folyton teljesíteni akarnak. 

Emiatt aztán szenvednek, félnek attól, hogy ők egész egyszerűen nem elég jók, nekik nem jár a boldogság. Elvesztik önmagukat menetközben, így ha sikerül az örökbefogadás, nehezítetté válik a szülői szerepbe való megérkezésük.

Ilyenkor szükség lehet arra, hogy a leendő anya átgondolja mindazt, amit az anyaságról, a női mintákról és önmagáról gondol. Érdemes megismerniük a családi narratíváikat és azonosítaniuk kell magukban, hogy mire van szükségük és milyen segítségeket szeretnének.

„Sokszor nehéz segítséget kérni és nehéz jól segíteni is. Egy gyerek érkezése mindenkiben felszínre hozza a saját rég elfeledett érzéseit, emlékeit, a sérüléseket és a kudarcokat. Egy-egy tapintatlannak érzett kérdésben vagy megjegyzésben is ezek bújnak meg.

Ahhoz, hogy szülővé tudjunk válni, először belül kell megteremteni a harmóniát. Az örökbe fogadó szülők sok szempontból lényegesen tudatosabbak, mint a saját várandósság során családdá váló párok.

Ennek oka, hogy a várakozás hónapjai alatt számos pénzügyi, nevelési, stratégiai kérdést kell átgondolniuk párként és külön-külön is. Önismereti, kisgyermekgondozói tanfolyamra, kommunikációs kurzusra járnak, hogy kitöltsék az időt, ezzel pedig egyre tudatosabbá válnak már jóval azelőtt, hogy megérkezne a gyerekük” – meséli Zsóka. 

És hogy mit tanácsol azoknak, akik valamilyen okból fontolgatják az örökbefogadást? Ha kétségeik, kérdéseik vannak, bizonytalanságot éreznek, vagy csak nehéz összehangolniuk az elképzeléseiket, ne féljenek tanácsot kérni! Ezek az érzések nemcsak az örökbefogadás velejárói, hanem a szülővé válás mindenkori útjához is tartoznak. 

Adjanak maguknak időt, hiszen sok múlik azon is, mire fordítjuk az energiáinkat, hol a fókusz az életünkben. A felkészülés, az információk és az önismeret nagy magabiztosságot ad, és ez a biztonságérzet, ahogy a szülésnél, úgy a szülőségnél is kulcsfontosságú tényező.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Gajus

Z. Kocsis Blanka