A féltékenységre való hajlam rámutat, mit tanultunk a saját szerethetőségünkről

–

A tény, hogy a szerelem hatására a legjobb formánkat szeretnénk mutatni, több szimpla hiúságnál. A jó megjelenés evolúciós előnyt jelent a kapcsolat fenntartása szempontjából, hiszen minél attraktívabbnak lát bennünket a partnerünk, annál kevésbé talál másokat vonzónak – végtelenül leegyszerűsítve tehát azt gondolhatjuk: minél jobban nézünk ki, annál kisebb eséllyel csalnak meg bennünket. És bár mind tudjuk, hogy a hűség kérdése ennél jóval összetettebb, és egyáltalán nem egyszerűsíthető le erre a korrelációra, mégis, a kutatások szerint sokszor olyan a végletekig elmegyünk a párunk figyelméért, amik akár egészségi kockázatokkal is járhatnak. Egy friss kutatás rámutatott:

önveszélyeztető magatartáshoz is vezethet, ha krónikus szintre lép a tetszeni akarás, a bizalmatlanság, a féltékenység és a kompenzálási vágy. 

Steven Arnocky és Megan MacKinnon kutatócsoportja 189 egyetemista, 17 és 37 közötti, elkötelezett párkapcsolatban élő nő részvételével vizsgálta meg a féltékenység és az önveszélyeztető szépségipari magatartás közötti kapcsolatot. Kérdéseikkel először felmérték a résztvevők féltékenységi szintjét (a kérdések között volt például, hogy milyen gyakran feltételezik, hogy párjuk mással is találkozik, kérdezik-e őt előző partnerekről, valamint gyakori-e a köztük a flörtölésből adódó vita), majd ezt követően a kockázatos szépészeti beavatkozásra való hajlamot. Utóbbiakat alacsonytól magas kockázatúig osztályozták (például alacsonynak számít az új sminkszerek vásárlása, és magasnak a túlzott szoláriumhasználat), és a felmérés alapján megállapították: akik hajlamosabbak a féltékenységre, valóban nagyobb valószínűséggel mondanak igent olyan szépészeti beavatkozásra is, amik akár ismert, egészségkárosító hatással járnak. Ilyen például a túlzásba vitt szoláriumhasználat és a szívelégtelenséget okozó diétás pirulák bevétele, amiktől nem rettennek vissza azok, akik úgy gondolják, a párjuk megtartásának záloga a külsejükben rejlik.

De miről szól a féltékenység?

Mielőtt mélyebbre ásnánk a témában, fontos megértenünk, hogy milyen helyzetek tehetők felelőssé a féltékeny viselkedésért. A szakirodalom rámutat: csak az esetek egy részében áll a háttérben hűtlen viselkedés (ilyenkor beszélhetünk reaktív féltékenységről), de ugyanígy lehet a kiváltó ok a féltékeny fél birtoklási vágya vagy szorongása is, amikor is saját szerethetőségével kapcsolatos bizonytalanságai vetülnek rá a másik félre. Részben ennek is tulajdonítható a jelenség, amivel már mindannyian találkoztunk: bizonyára ti is ismertek olyan párokat, amelynek tagjai között még egy ártalmatlan születésnapi köszöntőüzenet is napokon át tartó vihart kavar, míg más párkapcsolatokban még akár a szexuális kizárólagosság sem szükséges a teljes bizalomhoz. Na de ha ez így van, mégis mitől függ az, hogy valaki féltékeny lesz-e a kapcsolataiban? És miért választják sokan a fent említett, akár kockázatos szépségipari beavatkozást a potenciális vetélytársak legyőzéséhez?

Először is, fontos látni, hogy a féltékenység nem ok nélkül alakult ki az evolúció során:

az érzés egyfajta reakció a fajfenntartás kihívására, hiszen a féltékeny férfiak nagyobb valószínűséggel maradtak elkötelezettek saját családjuk iránt, emellett pedig az számított adaptív viselkedésnek a túlélés szempontjából, ha a legkisebb figyelmeztető jelre is éberen reagáltunk.

A féltékenység tehát bizonyos szempontból kódolt viselkedés, csak épp a környezeti tényezők változtak: ma már nem a család kihalása, hanem a volt kolléga Instagramra feltöltött bikinis fotója jelenti a fenyegetést, a reakciónk mégis sok szempontból azonos maradt.

A féltékenység mindig a féltékeny félről szól. Kivéve, amikor nem

Azt, hogy milyen mértékű féltékenységet élünk meg, rengeteg tényező befolyásolja – idetartozik többek között a kötődési stílusunk, valamint a korábbi párkapcsolatainkban szerzett tapasztalataink. Mint a kutatásokból kiderül, a szorongó-ambivalens kötődési stílusú emberek nagyobb valószínűséggel élnek át szeparációs szorongást, bizonytalanságérzést és elhagyástól való félelmet, éppen ezért magasabb szintű féltékenységet éreznek, és hajlamosabbak a bűntudatkeltő viselkedésre is.

Azt is tudjuk, hogy a fiatal felnőttek 84 százaléka tette már szándékosan féltékennyé a párját, hogy ezzel is tesztelje a kapcsolat erősségét, valamint hogy erősítse saját önbecsülését partnere visszajelzése által. Nem meglepő módon 84 százaléknál is nagyobb részt tesznek ki a szorongó-ambivalens kötődők. Gazdóf Réka szexuálpszichológus és sématerapeuta-jelölt (a sémakémiáról készült interjúnkat ITT olvashatod) hozzáteszi: ebben a kultúránk is ludas, hiszen a közösségi médián szocializálódott generációk életében felértékelődik a külső megjelenés fontossága, és folyamatos versengésre is sarkall. Főként akkor, ha valakire egyébként is jellemző az önbizalomhiány. Sokan a belső bizonytalanságukat, értéktelenségérzésüket igyekeznek túlkompenzálni a tökéletes külső megjelenés elérésével. 

„A féltékenységre való hajlam nagyon sokszor rámutat arra, hogy hogyan gondolkodom magamról, milyen kötődési mintázatot hozok magammal, mit tanultam a saját szerethetőségemről.

Ha stabil az önértékelésem és megfelelő belső erőforrásokkal rendelkezem, akkor nem a külső visszajelzésektől teszem függővé az önértékelésem. Ha kételkedem magamban, esetleg eleve az a hiedelmem magamról, hogy nem vagyok elég jó, nagyobb valószínűséggel hasonlítom magam másokhoz. Az alacsony önértékelésű emberekre ráadásul jellemző, hogy olyan személyekhez mérik magukat, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, amiket saját magukból hiányolnak, ezáltal pedig még tovább erősítik magukban a csökkentértékűség érzését” – mondja a szakember.

Hozzáteszi: ugyanígy van ez a kötődési stílussal is, hiszen ha valakinek az a tapasztalata, hogy a számára fontos személyek nem voltak érzelmileg vagy fizikailag elérhetők az élete folyamán, nem figyeltek a szükségleteire, adott esetben nem volt stabilan elérhető a szeretetük, akkor ezt a megélését a párkapcsolataiba is továbbviheti. Egy ilyen személy hajlamosabb olyan párt választani, aki valóban magasabb elvárásokat támaszt iránta, vagy nagyon kritikus. Ehhez pedig tökéletes táptalajt ad egy olyan kultúra, amiben a vizualitás kiemelt szereppel bír, és rengeteg inger ömlik a nyakunkba minden egyes nap. Egy önértékelési gondokkal küszködő ember különösen kiszolgáltatott lesz a közösségi médiában látott vélt vagy valós mércéknek, és a szépség csak az egyik terület, ahol ez megjelenhet.

Réka szerint ugyanilyen összehasonlítási alap lehet lehet a humor és az intellektus, valamint az egzisztenciális vagy státuszalapú szorongás, aminek fényében az ember könnyen érzi azt, hogy ha nem „teljesíti az elvártat”, akkor kevésbé értékes.

„Az összehasonlítás és a féltékenység hátterében nagyon gyakran áll önbizalomhiány és az olyan, gyerekkorig visszanyúló hiedelmek, mint például az, hogy nem vagyok elég jó, ezért folyamatosan kompenzálnom kell. 

Van, aki az intellektusa pallérozásával teszi ezt, és van, aki a külseje tökéletesítése által próbál megfelelni a valós vagy vélt elvárásoknak. A szépség és az adott kor és kultúra által támasztott ideálnak megfelelő külső mindig is státuszértékkel bírt.” 

Oké, de akkor tényleg velem marad, ha szebb vagyok?

Ha pedig azt vesszük, hogy a szépség evolúciós előnnyel bír, hogy státuszértéke van, és hogy akármit teszünk, szívünk választottjára napi szinten ömlik a szebbnél szebb nők képe Instán, jogosan merül fel a kérdés, amit a cikk elején pedzegettünk: tényleg az a legtöbb, amit megtehetünk a hűtlenség elkerülése érdekében, hogy még nagyobb figyelmet fordítunk a megjelenésünkre? Még ha a pánik ebbe az irányba terelne is, remélem, mindenki érzi, hogy a pedzegetett kérdés amellett, hogy felszínességre sarkall, még csak az emberi kapcsolatok diverzitását sem veszi figyelembe. Még mielőtt a csípőbőségünket méregetnénk, érdemes megvizsgálni a saját magunk és a társunk személyiségvonásait, a kapcsolat dinamikáját és a köztünk lévő kommunikáció milyenségét. 

„A félrelépés hátterében rengeteg ok állhat. Egy elköteleződni képtelen fél esetében mindegy, hogy ki áll mellette, míg meg nem oldotta a saját elakadásait, addig a világ legvonzóbb partnerét is megcsalhatja.

De szintén állhat a háttérben elhúzódó párkapcsolati probléma is. A párkapcsolati krízis közepette egy ponton kinyílhat egy új ajtó, amin beléphet egy harmadik fél, akiben látszólag megtalálhatók azok az értékek, amelyek épp hiányoznak az aktuális párkapcsolatból. Ezek mellett pedig rengeteg más indíttatás is állhat a háttérben, és szeretném leszögezni, hogy gyönyörű, okos, kedves embereket is csalnak meg. Csak épp, aki eleve önbizalomhiánnyal küszködik, ilyenkor rögtön magában keresi a hibát, kiváltképp, ha elégedetlen a megjelenésével.” 

Amennyiben pedig szeretnénk elkerülni a félrelépést (márpedig ki ne szeretné?), jobb, ha inkább kiürítjük az új fehérneműkkel és alapozókkal megpakolt kosarat, és újabb vásárlások helyett beszélgetést kezdeményezünk a társunkkal. Gazdóf Réka szerint ugyanis nagyon sokszor az a féltékenység és az esetleges félrelépések bázisa, hogy a párkapcsolati kultúrában a két fél nem határozza meg a kapcsolat szabályait, és nem tisztázza, mi fér bele, és mi nem. 

„Nagyon sok párkapcsolatban nem tiszta az, hogy milyen szabályrendszerben működünk, hogy oké-e nekem az, ha a másik fél flörtöl, táncol valakivel, a csók megcsalásnak számít-e, vagy sem.

Ezek tisztázása adhat egyfajta biztonságot, hiszen általa meggyőződhetünk arról, hogy azonos keretek között képzeljük el a közös egységet” – teszi hozzá a pszichológus.

 

Forrás: Omri Gillath – Gery C. Karantzas – R. Chris Fraley: Adult attachment: A concise introduction to theory and research. Academic Press, 2016; Rhiana Wegner – Ashlin R. K. Roy – Kaitlyn R. Gorman – Kayla Ferguson: Attachment, relationship communication style and the use of jealousy induction techniques in romantic relationships. Personality and Individual Differences, vol. 129, 2018, pp. 6–11.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Guido Mieth

Takács Dalma