„Mocskosul örülök neki, hogy mennyivel jobban nézek ki, mint a jelenlegi párja”

–

Nézem, hogy nézed, hogy nézi

Van, hogy az ex nem tudja elengedni a régi történetet, de olyan is akad, hogy az ex új partnere kíváncsi az emberre.

„Az exem aktuális barátnője folyamatosan csekkolja az Insta-storymat. Hat éve szakítottunk, négy év együttlét után, ők meg három és fél éve vannak együtt… nem követ, de mindig néz” – meséli Zsuzsa. És hogy mi motivál arra valakit, hogy a párja volt csajait, pasijait is ellenőrizgesse?

„Az éppen aktuális párom exeire mindig ránéztem, egyrészt, hogy lássam, ki volt az elődöm, miben vagyok én más vagy épp hasonló, illetve megpróbálni leszűrni, hogy mennyire van túl az exén, vagyis azon a pasin, aki most már az én párom” – vallja be Évi.

Aztán olyan is adódik, hogy a sok nézegetés teljesen más irányba viszi el a dolgokat, mint azt az illető feltételezhetően tervezte: „Régen, még a social media előtt blogot írtam egy ideig. A legjobb barátomnak volt egy barátnője ebben az időben, aki állítása szerint nagyon kedvelt engem is, és nem zavarta, hogy egy lány a legjobb barátja a pasijának. Egy nyári napon a srác egyetlen estére feljött a Balatonról ügyet intézni, másnap ment vissza. Mivel kevés időt volt otthon, azt mondta a barátnőjének, hogy nem tudnak találkozni. Végül úgy alakult, hogy velem azért találkozott, társasággal voltunk, beugrott. Csináltam pár képet, feltettem a blogra… Így aztán másnap megtudtam, hogy mégis van rendszeres látogatója az oldalamnak: a barátom barátnője, aki nem volt valami boldog (amúgy jogosan). Végül kicsit később szakítottak, nagyrészt miattam, és igen, ő ma a férjem.”

Mi az oka annak, hogy még jó darabig nem bírjuk róluk levenni a szemünket?

„Akivel nem haraggal váltunk el, annak érdekel a sorsa” – írja Kata, és a szakértők is ezt erősítik meg: a kémkedés egyik lehetséges oka, hogy

nem lehet az érzelmeket, amik olyan mélyek és hevesek voltak még nemrégiben, egyik napról a másikra csak úgy elvágni.

Hiszen, ha szeretsz valakit, akkor azzal törődsz, altruista módon szeretnéd elősegíteni a boldogulását, ráadásul a kapcsolat alatt az agyadban csak úgy tomboltak a különböző vegyi anyagok, mint a szerotonin, az oxitocin, úgyhogy a szakítás után egy kicsit olyan vagy, mint a drogokról épp leszokó függő – kell az idő az átállásra.

Amikor az exed profiljain kutakodsz, akkor hasonló pozitív érzelemhullám söpör végig rajtad, mint amikor még együtt voltatok, állítja egy kutatás, úgyhogy a stalkolás kicsit ahhoz is hasonlítható, mint amikor már leszoktál ugyan a dohányzásról, de azért bele-beleszívsz a haverod cigijébe.

A megszólalóim között azonban olyan is akadt, aki azért leskelődik, mert szeretné  összehasonlítani, ki állt hamarabb talpra a szakítás után: „Igen, szoktam stalkolni, hogy lássam, milyen szarul van nélkülem, hogy mennyire szakadt a feje. Ilyenkor elfog az érzés: lám-lám, én milyen jól tartom magam!” – állítja Gábor.

Ám olyan is akad, akit inkább csak a természetes kíváncsiság hajt, szeretné tudni, mi van a másikkal, és örömmel tölti el, ha az jól van: „Rendszeresen megnézem az exeim oldalait. Örülök, ha jól alakult az életük utánam is. Néha nosztalgiázom, de írni nem írok nekik, nem lájkolok” – írta Betti, de más üzenetekből is úgy tűnik, a természetes kíváncsiság hajt sokakat, szeretnék tudni, jól van-e az, akit egykor mindenkinél fontosabbnak tartottak. „Nem rosszindulatból, de időnként rá szoktam nézni az exeimre, mi van velük, jól vannak-e. Nekem bőven elég ennyi, hogy látom, rendben van az életük, találtak valakit, aki mellett látszólag boldogok.”

A kémkedő emberben az is dolgozhat, hogy megpróbálja elképzelni, mi lett volna, ha nem szakítanak, és azzal az illetővel marad. „Facebookon törlős fajta vagyok, de van, akinek csak itt tudok utána nézni, valakinek meg Instán, de ahhoz külön álfiókom van. Fél-egy évente megnézem, ki hol tart.

Magamnak is fel szoktam tenni a kérdést: mégis, miért foglalkozom ezzel? Azt hiszem, mivel az életem részei voltak, arra is kíváncsi vagyok, hogy milyen lenne az életem, ha velük maradtam volna.

Mindig megnyugtat az érzés, hogy ahol most vagyok, az sokkal önazonosabb. De néha (mocskosul és titkon) meg csak örülök neki, hogy mennyivel jobban nézek ki, mint az illető jelenlegi párja. Bevallom, ez jólesik az önértékelésemnek.”

Így bukhat le a kíváncsi ember

Azok, akik rendszeresen kukkantanak rá az exükre vagy az exük új párjára, rendszerint akkor szoktak lebukni, ha ránéznek a másik Instagram-storyjára (hiszen ott látszik, kik voltak a nézők, szemben a posztokkal), vagy ha véletlenül rányomnak a lájk gombra, netán – szintén nem szándékosan – befriendelik az illetőt.

„Egyszer bejelölt az exem új barátnője. Gondolom, megnézte a profilom. és véletlenül rányomott…” – mondja Olga.

De más módon is lebuktathatjuk magunkat… például, ha elfelejtünk átváltogatni a profiljaink között. „Valaki rámírt Messengeren egy 12 egy tucat nevű kamuprofilról, ám az üzenetben olyanokat írt, amiről biztos voltam, hogy ismer. Amikor megkérdeztem, ki ő, kiderült, hogy általános iskolai osztálytársam, aki elfelejtett átlépni a saját profiljába, miután stalkolt” – számol be róla Hédi.  

Ám az is simán benne van a pakliban, hogy a jó öreg Facebook érti félre az ember szándékait, és ha túl sokszor nézegeted a másik oldalát, mint egy jó szülő, aki szeretné, ha a gyereke a játszótéren új barátokra lelne, megpróbál segíteni kezdeményezni:

„Az exemmel két és fél éve ért véget a majdnem tízéves kapcsolatunk. Onnan tudtam meg, hogy közben valószínűleg új barátnője lett, hogy egy lányt folyamatosan és mindig első helyen feldobált nekem a Facebook: jelöljem ismerősnek. Először csak egy-két közös ismerősünk volt, az exem és még valaki, aztán egyre több, köztük az exem családtagjai és baráti köre, így erős volt a gyanúm, hogy ő lehet az új barátnő. Ez bőven azelőtt történt, hogy felvállalták volna nyilvánosan a kapcsolatot. Gondolom, a lány folyamatosan csekkolgatott engem Facebookon, ezért gondolhatta az algoritmus, hogy ismerem. Nyilván én is megnéztem, ki ő, kíváncsi lettem, miért ajánlgatja nekem ennyire a Face, mert se a neve, se az arca nem mondott nekem semmit. Volt még pár név, akik rendszeresen feltűntek a »kit ismerhetek« szekcióban úgy, hogy nem igazán volt kapcsolódási pontunk. Róluk kiderült, hogy ennek az új lánynak a barátnői, és ők is mind engem nézegettek… Végül inkább teljesen privátra állítottam az addig sem túl sokat mutató profilomat.”

Mikor kell(ene) abbahagyni a kémkedést?

„Az exvőlegényem hét éve követi az összes posztomat, a felesége tiltása ellenére” – panaszolja Sára. Edina hiába próbál megszabadulni egy réges-régi exétől, akivel ráadásul nem is volt egészséges kapcsolata, az újra és újra felbukkan, mint a rossz lelkiismeret: „Pár évvel ezelőtt arra keltem hajnalban, hogy az első kamasz szerelmem (akivel nagyjából négy évig alkottunk egy párt, és rettenetesen toxikus kapcsolatunk volt) az összes létező képemet belájkolta, beszívecskézte Facebookon és az Instagramon. Ez rengeteg értesítés volt hajnali ötkor. Megmondom őszintén, nem is emlékeztem, hogy az ismerőseim között van, ahogy arra sem, hogy került oda. Mindenesetre itt jött el az a pont, hogy letiltsam mindenhonnan. Pár hete újból felbukkant, küldött egy követési kérelmet egy teljesen másik platformon.”

Az is igen árulkodó, ha egy bizonyos idő elteltével még mindig nem tudod a másikat elengedni. Dina azt írja, a volt párjával húsz éve nem beszéltek egymással, az mégis rendszeresen lebukik, hogy az ő közösségi profiljait fürkészi.

„Ezek szerint ő még mindig itt tart.”

Ilyenkor érdemes elgondolkodni, vajon mi lehet annak az oka, ha sehogy sem bírod kiverni a fejedből? Az esetek java részében érdemes túllépni a történteken és a személyen (főleg, ha az ő részéről nincs semmi nyitottság feléd), hiszen ezzel magadat akadályozod abban, hogy továbblépj.

Egy kutatásból is az derül ki, mindegy, ki szakított kivel, a kapcsolat vége után érdemes lehet a Facebook-ismeretséget is megszüntetni, főleg, ha féltékenység kezd el gyötörni, amikor más partnerrel látod. 

De létezik néha Hollywood-szerű happy endje is ennek: „Volt egy exem, akit 25 évvel ezelőtt rendszeresen csekkoltam (akkor még nem a közösségi médián keresztül, a közös társaság hozta-vitte a híreket). Egyszerűen nem bírtam elengedni. Aztán kiderült, ő is csekkolt engem. 22 éve vagyunk házasok” – meséli Lívia. 

Mit tehetsz, ha nem szeretnéd, hogy lásson a másik azután, hogy szétváltak útjaitok?

Nos, van, aki a teljes leválasztásban hisz. „Szakítás után mindig egyből törlöm és tiltom az embert mindenhol, még a telefonszámát is. Állítólag drasztikus vagyok, de nekem ez bevált: így senki nem tud senkit csekkolni.”  

És van, akit az sem akadályoz meg, ha törlöd az ismerőseid közül, a kíváncsiságának semmi sem szabhat határt! „Időnként ránézek az összes exemre, hogy áll az életük, de mivel már nem vagyunk ismerősök és korlátozott a profiljuk, így egyéb trükköket kell bevetnem. Van, akinek az édesanyja és a családja szokott megosztani róla dolgokat, azt látom. Vagy a saját családom telefonját nyúlom le néha, mert ők még mindig ismerőseik a közösségi médiában. Azért nem olyan rendszeres ez, fél évente-évente jut eszembe, vagy ha adódik rá lehetőség, akkor ránézek. Mindig keserédesek az érzéseim, próbálok örülni a boldogságuknak, de azért mégis csak közös múlt… meg minden.”

Szóval, ha nem szeretnéd, hogy a másik lássa a ténykedéseidet, a legjobb, ha törlöd őt és az összes ismerősét, és privátra állítod a profilodat.

Kukkolóktól hemzsegő világ?

Ám mielőtt a cikk alapján azt hinnéd, a közösségi oldalak miatt túlságosan ki vagy téve az exeid vizslató szemének, megnyugtatlak: nem mindenkit hajt egyformán a kíváncsiság. „Aki érdekel, azt nem kell titokban nézni, beszélünk, ha épp van miről. Aki meg nem maradt barát, azt minek nézzem?” – kérdezi Virág.

Végül hadd zárjam e fenti gondolatokat egy igazi feketeövessel, Kata vallomásával, aki a következőt osztotta meg velem a témában: „Én váltogatom a blokkolást a stalkolással!” 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Guido Mieth

Fiala Borcsa