Aaaanyaa! Vedd fel a telefont! – csengőhangok, amiktől falra mászik az ember

–

Mindenekelőtt érdemes kiemelnem: a hozzászólók jelentős hányada teljesen jogosan azt emeli ki, hogy már eleve a csengőhang műfaja erős kérdéseket vet fel bennük.

Összegezve: amióta rezeg a telefon, mi értelme van?

Akad, aki azt írja, ő az első bekapcsoláskor lenémította a készülékét, és nem is tudja, milyen csengőhangja van, hiszen kultúrember nem használja hangos üzemmódban a telefonját. Tény, hogy kevés kiábrándítóbb dolog van, mint a színházban, hangversenyen pittyegő, éneklő stb. telefon – más nyilvános térben, ahol elvileg nem tilos, hiszen eleve nincs csend, nem világos, hol a határ. 

Igazságot tenni ebben a cikkben sem fogok, de annyi bizonyossá vált a kommentek nyomán: akadnak, akik a mai napig nem jöttek le még a csengőhang/üzenethang tematikáról – miközben az emberiség másik, jelentős csoportja felfogni nem bírja, miért akarhatja valaki ezt a mételyt a világra szabadítani naponta többször.

Íme, a legidegesítőbbek mind közül!

A menthetetlen kategória

Amikor először találta ki valaki, talán még vicces is volt. Talán. De inkább nem. Sokadszorra? Agybaj. Idegenek között? Cink. Nyilvánosan? MIÉRT?! És mégis: a tapasztalatok szerint ezek a csengő- és üzenethangok ott vannak mindenütt, egyáltalán nem egyediek, ellenben őrületbe kergetnek napi szinten egy kisvárosnyi embert. 

„Fiatal női hang (nyávogva): »Aaaanyaa! Vedd fel a telefont!!« Egy órán át bírtuk a távolsági buszon, ötpercenként végig csengetve. Végül is a sofőr kérte meg a hölgyet, hogy vagy vegye fel, vagy kapcsolja ki, mert baromira zavaró a háta mögött fél méterrel.”

„Én a buszon hallottam egy nő csengőhangját: »anya, vedd fel! Anyaaaaa! Vedd mááár feeeel!« Gondolom, a kamasz lánya hangja volt. Amikor megszólalt ijedten néztünk egymásra. Bár a java csak utána következett…”

„Darth Vader hangján az »apád hív, vedd fel«, valamint a MÁV-, Malév- és egyéb szignálok, főleg ismétlődve.”

„A férjem telefonjára a riasztási üzenetre beállított tűzoltósági légkürt hangja (ÖTE-tag). Főleg hajnali kettőkor…”

Akik vállalják

Legyen ez bármily meglepő, a hozzászólók túlnyomó többségében munkáló indulatok láttán többen is vállalták a kommentmezőben, hogy ők bizony az irritáló csengőhangos/üzenetjelzéses tábort erősítik. Akadt, aki egyenesen azt is kijelentette: őt aztán nem érdekli, hogy nyilvánvalóan mindenki falra mászik miatta. Igaz, volt, aki utólag megbánta azt, ami elsőre se tűnt jó ötletnek.

„Amikor bejöttek divatba még a butatelefonoknál ezek az egyedi csengőhangok, akkor én is viccesnek gondoltam az ilyen felkiabált szövegeket, úgyhogy egyszer én is beállítottam valami hasonlót. Az extra cikifaktorként azt kiabálta, »Főnök! Főnök! Esemesed jött!«. Egyébként ritkán kaptam üzenetet, így sikerült összehozni, hogy egyetlenegyszer kaptam ezzel a csengőhanggal: amikor késve értem be egy írásbeli vizsgára az egyetemen, és a 180 fős előadóban már mindenki csendben írta a válaszait.”

„Nekem jó ideig volt az üzenet hangja, hogy »Tick, tick, tick, tick, tick, tick, tick, booom!« Az emberek általában már a harmadik ticknél idegesek voltak, viszont én imádtam!”

„Az én csengőhangom a Tollfelvásárló. Biztos nem mindenki szereti…”

Önnek egy új üzenete van – de bár ne lenne!

Tulajdonképpen bámulatra méltó, hogy valaki önként vállalja saját koponyájának napi többszöri meglékelését valami teljes egészében vállalhatatlan, indokolhatatlan és már elsőre is bicskanyitogatóan irritáló hanggal.

„Amikor még nyomógombos telefonok voltak és billentyűkódokkal kellett a különböző egyedi csengőhangokat felrakni a telefonra, a férjem felrakott egy olyan sms-jelzést, amin egy rekedtes halálhörgés azt mondta, hogy »kiszívom a véééredet!«.”

„Múltkor 4–6-os villamos… A nő telefonja másodperceként »meszidzs… meszidzs«. Felfoghatatlan.”

„Szintén vonat, nagyon sok sms-t kapott az úton az ember. Az értesítés lágy női hangon: »mester, üzeneted érkezett«.”

Állatábécé – Na, hogy csinál a kakas?

Talán a gépek és a természet egyensúlyát igyekeznek visszahozni azok (számosan vannak!), akik valamely állat hangján szeretnék értesülni arról: valaki próbálja elérni őket. Szeretjük az állatokat – csak nem naponta 4 782 898 191-szer.

„Nemrég egy rendezvényen voltam, ahol előadást hallgattunk. Mezőgazdaság, szántóföldi bemutató, no de egy hapsinak megszólalt a telefonja a viszonylagos csendben. A csengőhangja lónyerítés volt.”

„Volt kollégám két telefonnal 8-tól 5-ig beszélt. A kedvencem az volt, mikor az egyikkel a fülén sétára indult és az open office-ban otthagyta a másikat HÁPOGNI. Naponta többször. Minden irodai napján.”

„Nálunk a papa vállalkozó, sokat csörög a mobilja. Képzelj el egy hatalmas embert: 190 centi, óriási hordópocak, mély, dörmögő hang, igazi nagy, mosolygósmackó-típus. Imádom. Mindig a mellzsebében hordja az aprócska iPhone-ját. Ami hápog. Amikor először meghallottam, azt hittem, elájulok. Mondjuk, ez más, mint irodában hallgatni az otthagyott kacsát.

Anyám telefonja meg UGAT, ha üzenete jön. Amikor itt nyaral, ahogy a gyerekek írogatnak neki, megállás nélkül ugat. A csengőhangja a 67-es út, az meg annyira halkan kezdődik, hogy én bezzeg hívhatom napestig, sosem veszi észre, hiába kellene.”

„Egyik barátnőm felvette a saját hangját, amint kotkodácsol (a végén egy diszkrét kukorékolással), kb. fél évig ez volt a csengőhangja, amíg egyszer egy kiállításon meg nem szólalt a megnyitó alatt. A táska hátul volt egy asztalon, mi pedig legelöl álltunk.

Nekem egyébként kifejezetten tetszett ez a csengőhang.” 

Popkulturális kedvenceink

Néhány évvel ezelőtt egy (sok) váratlan fordulatot vett lakásfelújítás miatt hosszú hónapokon át egy hostelben laktam. Életmentő volt, hogy befogadtak, ugyanakkor mindkét szomszédos szobát ki lehetett bérelni úgynevezett házibuli-szobának, így heti háromszor két oldalról kétféle dal ordított a fülembe a falon át. Ekkor hangzott el egy éjjeli órán a szállóigévé nemesült kifakadásom: 

„Kész, elég. Az én életem túl rövid ahhoz, hogy még egyszer meghallgassam az I Will Survive-ot.” 

Nos, valami ilyesmi érzés kerítheti hatalmába azokat, akik kénytelenek párjuk, munkatársuk stb. csengőhangként beállított slágereit hallgatni naphosszat. Emberek, sorstársak: átérzem!

„A férjem ébresztője kelta metál. Miért? Mert kelt a metál. Amúgy simán átalussza, csak én őrülök meg tőle kb. fél órán keresztül, mire nagy nehezen felébred.” 

„Egyszer ült előttem srégen egy jól szituált 30-as nő a buszon, az ő csengőhangja az Internacionálé volt. Nem igazán tudtam hova tenni. 

„Múltkor a helyi járaton (itt Veszprémben) szólalt meg egy hölgynél az Úristen című szám mint csengőhang. Le is szálltam hamar.”

„Apukám csengőhangja valami népzenei hegedűszóló, amit ha meghallok, egyszerre kapok szívrohamot és verekednék egy komplett táncházzal, de neki nagyon tetszik, szóval mély levegővel kibírom.”

„A mulatós Fásy Ádám-féle csengőhangokat imádom. Kopp hangerőn, sokáig legszívesebben táncra perdülnék, csak nem merek. Ennél már csak a dicséretes a jobb: »tudja meg az egész világ, mekkora hitem van«.” 

„Mint a villám tépte magááányosfenyőőő. Tikkelek tőle…”

 „A nővérem telefonja a Ganxsta-klip erejével indult, ordítva: »háromra mindenki meztelen«. Imádták a postán…”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / beast01

Csepelyi Adrienn