„Megszámlálhatatlan mennyiségű bárban és klubban buliztam minden este, ahol érdekesebbnél érdekesebb arcokkal ismerkedtem meg ez idő alatt. Minden úgy történt, ahogy a modern tündérmesékben szokott: elindultunk bulizni a barátaimmal, szórakoztunk, megismerkedtünk minden este valakivel, aki izgalmas, lebilincselő... és persze tök részeg volt. Előfordult, hogy egész este táncoltunk, és eljutottunk a csókig is, de végül ennyiben maradtunk, mert nem láttam, hogy lenne értelme ezt folytatni. Mégis telefonszámot cseréltünk, mert az illem úgy diktálta” – írta Victoria a blogján, mielőtt beleállt volna a Valentin-napi emberkísérletbe. Egész egyszerűen arra volt kíváncsi, mi történik akkor, ha több hónap elteltével mégis felveszi a pasikkal a kapcsolatot. Vajon emlékeznek rá? Hogyan reagálnak, ha rájuk ír egy relatíve idegen, akivel egyszer valamikor végigvedeltek egy estét Írországban, aztán soha többet nem látták egymást?

Lehetséges, hogy valaki épp így talál rá élete szerelmére?

Victoria összesen tizenhét reménybeli ifjúnak küldte el ugyanazt az egyetlen mondatot. Egyikőjükkel sincs napi kapcsolatban, nem is randizott még, és mindegyikkel több hónapja találkozott legutoljára, amikor is egy jó kis estét töltöttek együtt. Ennyi. A cseppet sem eredeti, ámde biztonságos SMS-mondat pedig így hangzott: „Boldog Valentin-napot!”.  

A 17 fiúból négyen (azaz négyen válaszoltak). Íme, az eredmény: 

1. Niall, a „túl rendes” srác

– Boldog Valentin-napot!

– Ki vagy?

A cikk a hirdetés után folytatódik!

– Victoria. Niall vagy, igaz?

– Victoria...? Igen, én vagyok Niall.

– Meglep, hogy nem emlékszel az esténkre, amit a Copper’s-ben töltöttünk együtt.

– Na, így már emlékszem, az amerikai lány, ugye? Meglep, hogy ennyi idő után írsz.

– Tényleg emlékszel rám?

– Ja-ja, Dublinban voltál munka-ügyben. Szuper! Na, de hogyhogy rám írtál?

Ezen a ponton Victoria úgy döntött, hogy inkább elköszön tőle, mert rájött: lehet, hogy Niall érdeklődne, ám a fiú nem az esete. És nem szeretné őt megbántani, ugyanis emlékei szerint Niall megtestesíti a „túl rendes srác” fogalmát. Ezért aztán talán nem is olyan nagy csoda, hogy nem válaszolt a Valentin-napi kérdésre. 

Nem úgy, mint a fiú, akit csak „Pingvinemelő”-ként mentett el a telefonjában...

2. A „Pingvinemelő” – jelentsen ez bármit is

A név egyébként a fiú szakmájára utal. Ő ugyanis főállásban állatkerti gondozó, aki pingvinekre vigyáz. Ha a kis totyogósok elesnek, oda kell menni hozzájuk, és talpra állítani őket – legalábbis ezzel a szöveggel vette le Victoriát a lábáról... Hát, akinek ilyen cuki munkája van, az csak jó ember lehet nem? Nem. 

– Boldog Valentin-napot!

– Kössz! Ki az? X (puszi)

– Victoria

– Victoria, ki?

– A Flannery’s-ben találkoztunk egyszer.

– Victoria Amerikából... fehér fogakkal? Xx

– Hahahhaa ez új, kössz, de ja... végül is igen...

– Jézusom, azt gondoltam, sosem fogsz többé szóba állni velem. Xxx Hogy ityeg? Sokat gondolok rád amúgy – persze nem ilyen őrült, fura módon. x Van új csajom, már megbeszéltem vele a V-napot, meg minden. Elég jó csaj, csak seggbuta. Emlékszem, te elég okos kiscsaj vagy. A jövőben még talizhatunk.

– LMFAO, nem hiszem el, hogy ezt komolyan írod.

– Felveszel a LinkedIn-en? Xx

Elég egyértelmű, hogy ebből a „kapcsolatból”, miért nem lett második randi… még hogy pingvinemelő... pfff. Nincs is ilyen meló. És ez a szöveg... „Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a beszélgetést itt hagytam abba – írta blogján Victoria – és nem jelöltem ismerősnek LinkedIn-en sem.”  

3. Ryan, aki mindig politikáról akar beszélgetni

– Boldog Valentin-napot!

– Ki az?

– Victoria

– Lehet, hogy rossz számra küldted, bocsi

– Te vagy Ryan, igaz?

– Öööö, igen, kivel beszélek? Dylan küldött, hogy megszívass?

– Bocsi, nem ismerem Dylant. A Pygmalionban találkoztunk pár hónapja.

Asztakurva, emlékszem rád! A szép mosolyú, igaz?  

– Hát, végül is van szám, szoktam mosolyogni is, úgyhogy jó eséllyel én vagyok, igen.

– Ó, igen, emlékszem, hogy az a száj még mi mindent csinált ;) xx

– Hahahahaa… Ó, igazán? Csak mert még nem is csókolóztunk…

– Ó, baszki. Akkor te vagy az a csaj sárga hajjal és nagy mellekkel, ugye?

– Hahahhahaha… Biztos, hogy nem. Amerikai vagyok, barna hajjal, relatíve keskeny mellkassal.

– A picsába! Megvagy! Az amerikai, külföldi kiküldetésben?

– Igen

– Asztakurva! Hát, ez nagyon jó. Na, és mesélj, mi van odaát, Trump-ra szavaztál?

(Ryan, innen a tengerentúlról üzenném, egy dolgot jegyezz meg: nem sárgának, hanem szőkének hívjuk a hajszínt. – Sz.L) Victoria nem akart a politikai hovatartozásáról értekezni Ryannel. Úgyhogy ennek az üzenetváltásnak ennyi volt.

A négy fiúból már csak egy maradt, ő talán jó fej lesz. 

4. „A feneked, az én igazi gyengém”– Isaac

– Boldog Valentin-napot!

– Ki az?

– Victora. A Copper’s-ben találkoztunk, amikor Dublinban voltál üzleti úton. Én vagyok az amerikai csaj.

– Áh, de jó. Ne is mondj többet, tökéletesen emlékszem rád. Nyáron találkoztunk úgy rémlik… na, de hogyhogy most?

– Hát, egyedül töltöm a Valentin-napot, és gondoltam, rád köszönök, hogy mi újság.  

– Nincs szükséged rá, hogy Valentin-napon egyedül legyél. Főleg, ha valakinek olyan formás feneke van, mint neked! Fel a fejjel!

– Hahahaa, kössz, ez jólesett.

„Isaac egy istentelenül jó orvos! Oda kéne neki ítélni a Nobel-díjat, mert megtalálta a gyógymódot a szinglik Valentin-napi nyomorára. A gyógymód, nem más, mint a bókok bezsebelése" – zárta le Victoria az emberkísérletet rejtélyesen, ugyanis nem derült ki, hogy mi lett Isaac sorsa...

Victoria rögtönzött – és természetesen egyáltalán nem reprezentatív felmérésének eredménye a következő: 17 srácból 13 válaszra sem méltatta. A legalább válaszoló négyből egy egész rendes. Kettő kőbunkó. Egy pedig túlságosan rendes. Ez a mérleg.

Hogy milyen következményeket lehet ebből levonni? Hát... kinek milyet. A magam részéről én ma, a szerelmesek napján a pozitívumra koncentrálok, és nem tartom rossz aránynak, hogy a négyből legalább egy ígéretes randialany adódott. Szerintem ezért már megérte kimozdulnia a komfortzónájából.

Boldog Valentin-napot! xx

Szőcs Lilla

Forrás: ITT.

Kiemelt kép: Flickr/Jim Penucci