„Mindenfelé sebesültek voltak. Rengeteg test hevert szétégve, fekélyes sérülésekkel”

–

1. „Én lettem a halál, a világok pusztítója”

A Manhattan-terv keretében kidolgozott atombomba tesztelése, vagyis a világ első atombombájának felrobbantása 1945. július 16-án történt az új-mexikói sivatagban, helyi idő szerint 5 óra 29 perckor. A Trinity- (magyarul: Szentháromság-) teszt során a Gadget névre keresztelt bomba lökéshullámának ereje még az epicentrumtól 160 kilométerre is érezhető volt.

Egy, az 1960-as években készült interjúban az atombomba atyjaként emlegetett Oppenheimer felidézte a detonáció pillanatát, és azt, ahogy a robbanás hatására a hindu szentírásból, a Bhagavad-gítából jutott eszébe egy sor: „Én lettem a halál, a világok pusztítója.”

A teszt után Oppenheimer állítólag napokra magába fordult, morális kétségei felerősödtek.

2. Miért épp Hirosima?

Amellett, hogy kikötőjével és katonai parancsnokságával fontos stratégiai célpontnak számított, nagyrészt még érintetlen maradt a korábbi bombatámadásoktól – így pedig az amerikaiak abban reménykedtek, hogy könnyebben megfigyelhetik az élesben bevetett atombomba hatásait.

3. A figyelmeztetés, amit senki sem vett komolyan

A hagyományos fegyverekkel való bombázások előtt az amerikai hadsereg röplapokkal figyelmeztette a civil lakosságot. Ám az 1945. július 26-i potsdami nyilatkozat után, ami megadásra szólította fel Japánt, már az ország teljes és azonnali elpusztítására figyelmeztettek, Truman elnök pedig egy rádióüzenetben úgy fogalmazott, hogy olyan pusztítás jön, amilyet még nem látott a világ.

Kifejezetten Hirosima és Nagaszaki városait azonban szándékosan nem figyelmeztették az atomcsapásra, a történelmi tévhittel ellentétben.

És mivel a japán városokat rendszeresen támadta az amerikai hadsereg gyújtóbombákkal, arra számítottak, hogy Truman üzenete és a potsdami nyilatkozat nem kap különösebb figyelmet. 

4. Az ember, aki két atomtámadást is túlélt

Hibakusa – így hívják Japánban az atomtámadás túlélőit. Közülük is az egyik legismertebb ember Jamagucsi Cutomu mérnök, az egyetlen ember, akinek a japán kormány hivatalosan is megadta a kétszeres túlélő címet. A japán férfi huszonkilenc éves volt, amikor a munkáltatója három hónapra Hirosimába küldte, hogy egy új tankerhajó tervezésén dolgozzon. Augusztus 6-án volt az utolsó munkanapja, és ahogy a hajóépítő műhely felé gyalogolt (a detonáció helyszínétől három kilométerre), egy hangra lett figyelmes: a felette elhúzó, bombát szállító repülőgép hangja volt. Látta, ahogyan a B–29-es egy ejtőernyőre rögzített tárgyat dob le, majd fehér villanás vakította el.

Beugrott egy árokba, a robbanás ereje azonban felkapta és egy burgonyaföldre repítette a férfit. Megsérült, de túlélte a robbanást.

Eljutott egy óvóhelyre, ott töltötte az éjszakát, majd miután megtudta, hogy a vonatok még közlekednek, útra kelt az otthona, Nagaszaki felé.

Miután ellátták a kórházban, a híres japán munkamorál élő szobraként a munkahelyére ment, hogy beszámoljon a történtekről.

Épp a főnökének referált, amikor ismét megpillantotta a Hirosimában is látott villanást – azt hitte, őt követi a felhő.

Hirtelen a földre vetette magát, és sérülésekkel ugyan, de ismét túlélte a robbanást. Egészen a kétezres évek elejéig nem tudott beszélni arról, ami vele történt, ám miután a fiát és a feleségét is a rákban vesztette el a radioaktív sugárzás hatására, az atomfegyverek leszerelésének egyik szószólójává vált. Annak ellenére, hogy kétszer is elszenvedte a sugárzást, szép kort élt meg, 93 évesen hunyt el, 2010-ben.

5. Az áldozatok többségével nem a robbanás végzett

A hirosimai robbanás körzetében 1,2 kilométer sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé. Az áldozatokról csak becslések vannak azóta is, számukat az amerikai felderítés 139 ezerre tette.

„Mindenfelé sebesültek voltak. Rengeteg test hevert szétégve, fekélyes sérülésekkel, láttam a robbanás szelétől kitépett szemgolyókat, szájakból előtüremkedő belső szerveket” – írta később a naplójában egy túlélő, Josicuka Micsikó.

A legtöbben azonban nem a robbanásban haltak meg, hanem az azt követő tűzvész, pánik és épületomlás következtében, illetve a radioaktív sugárzás miatt. A sugárfertőzés miatt addig ismeretlen betegségek kezdtek el megjelenni. Genetikai elváltozásokkal születtek gyerekek, és a mai napi szedi áldozatait a „hirosimai rák”.

6. Fekete eső hullott az égből

A robbanást követő nagyjából harminc perc múlva heves esőzés vette kezdetét. Csakhogy az égből aláhulló csapadék fekete volt, tele szennyeződéssel, porral, korommal, radioaktív részecskékkel, ami még a robbanástól távolabb eső területeken is szennyeződéseket okozott.

7. A leander szimbolikája

Hirosima hivatalos virága a leander, ez ugyanis az a növény, ami elsőként virágba borult a radioaktív romok között 1946 nyarán.

8. A „duck and cover” technika

Lebukni és takarni, ezt jelenti a közcímben szereplő kifejezés, amivel az atomrobbanás epicentrumán kívül tartózkodóknak még esélyük van a túlélésre. Ez a gyakorlatban annyit jelentett a hirosimai túlélők szerint, hogy az atomvillanást követően azonnal arccal a föld felé kellett lebukni és a szabadon maradt bőrfelületeket lehetőleg eltakarni. 

9. Nem (kizárólag) az atombomba vetett véget a háborúnak

Annak ellenére, hogy az amerikai történelemkönyvek nagy részében az szerepel, hogy az atombombák bevetése kényszerítette végül Japánt a fegyverletételre, ez csak részben igaz. A korabeli jegyzőkönyvek szerint ugyanis a Szovjetunió váratlan, augusztus 8-i hadüzenete is óriási nyomást gyakorolt Japánra, és valójában ez a két esemény, illetve a hirosimait követő nagaszaki atomtámadás miatt döntöttek a kapitulációról.

10. Az emlékezés napja

Hirosimában minden évben ezen a napon 8 óra 15 perckor megszólalnak a harangok. Három évvel ezelőtt, az atomtámadás hetvenötödik évfordulójára nagyszabású megemlékezést terveztek – már csak azért is, mert sok túlélő számára talán ez lett volna az utolsó kerek évforduló, amit megérnek – ám a koronavírus-járvány felülírta a forgatókönyvet. A tömegrendezvények helyett csendes és kisebb létszámú megemlékezéseket tartottak. Macui Kazumi, a város akkori polgármestere beszédében elmondta: „Az akkori szóbeszéd úgy tartotta, hogy semmi nem fog itt kinőni hetvenöt évig. És mégis, Hirosima helyrejött, és a béke szimbólumává vált.”

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Bettmann

Filákovity Radojka