„Nullának látom annak az esélyét, hogy elkezdjenek egy atomháborút” – Történészek beszélgetése a háború nyolcadik napjának estéjén

–

Először is, amit az aktuális helyzetről most a legfontosabb tudni:

– Az orosz erők két napja elfoglalták az első ukrán nagyvárost, Herszont, amely nagyon fontos kikötő. Ez jelentős hadászati sikernek tekinthető, átkeltek immár a Dnyeper folyón, megnyílt a Fekete-tenger mentén az út a Krím-félsziget felől érkező csapatok előtt a legjelentősebb hajógyárak és hajójavító üzemek, valamint Mikolajiv irányába. A nagy cél ezen a részen az ukrán haditengerészet központja: Odessza. Az elmélet tehát, mely szerint az oroszok a Dnyeperig akarnak menni, megdőlt. „Komolyabb ambícióik vannak” – mondja Rácz András.

– Közben keleti irányban is haladtak a déli részen: végigsöpörtek az Azovi-tenger partján, elfoglalták Melitopolt, amelyet hősiesen védtek az ukránok. Mariupol körül bezárult az ostromgyűrű. Ez is egy közel félmilliós nagyváros, fontos kikötő. A médiában elterjedt a polgármester üzenete:

olyan tűz alatt vannak, hogy a halottakat sem tudják eltemetni.

– A Krím-félsziget felől érkező orosz erők mindeközben északra is haladnak. A cél: bekeríteni a keleten állomásozó ukrán csapatokat.

– Harkivot, akárcsak több kisebb várost is körbe zárták. Harkivban szabályos ostrom zajlik napok óta, mondja Rácz András, olyan, amilyen Groznijban volt a csecsen háborúban; azaz tüzérséget telepítettek a környező dombokra, és rakéta- sorozatvetőkkel, kazettás lőszerekkel lőnek polgári célpontokat, lakónegyedeket is. A történész azt mondja: konkrétan háborús bűnöket követtek el, és várhatóan még fognak is.

– Kijevnél a legsúlyosabb a helyzet. Az ukránok próbálják lassítani a bekerítés folyamatát. A városban az agglomerációt is tekintve három és félmillióan élnek, eddig 6–800 ezer ember menekült el, a többiek viszont ottmaradtak. Az oroszok célja ugyanaz, mint Harkiv esetében, csak itt nagyobb léptékben gondolkodnak. 

– Ekkora ostrom Európában a második világháború óta nem volt. És elképesztő szenvedéssel jár majd a polgári lakosság számára. Amerikai becslések szerint, mondja a szakértő, négy–hat hétig tarthatja magát a város.

– Az oroszok fölénye óriási, ám komoly logisztikai problémáktól szenvednek. Annyi erejük nincs, hogy az elfoglalt területeket megtartsák, ellenőrizni tudják. A hadi számítások szerint 200 lakosonként lenne szükség egy megszálló katonára a kontroll fenntartásához, Ukrajna lakossága azonban 40 millió fő. Csak a megszálláshoz kellene annyi katona, amekkora az orosz kontingens. Most is a főútvonalak menti településeket ellenőrzik, ami messzebb van, az ukrán kézen van, tehát összességében teljesen instabil a helyzet. Az ukránok hatékonyan támadják az orosz erők ellátási vonalait, de az előrenyomulást csak lassítani tudják, megállítani nem. Hősiesen küzdenek (az elnök honvédő törekvésének támogatottsága 94 százalékos), de közben szorulnak vissza. Az elszántságuk ugyanakkor nagy hatással van a világra a közösségi médiának köszönhetően.

– Az oroszok céljai nem, csak eszközei változnak. Szisztematikusabban, lassabban haladnak.

Kapnak-e segítséget az ukránok, és ha igen, milyet?

– Rácz András arra számít, hogy harcoló NATO-erők várhatóan nem mennek majd Ukrajnába. És valószínűleg egyénileg se küldenek a NATO-tagországok katonákat, mert az közvetlen katonai konfrontációt jelentene az Oroszországi Föderációval.

– Fegyver viszont érkezik Nyugatról, például páncéltörő rakéták és mesterlövész puskák.

– Ukrajna közben no-fly-zónáért lobbizik. De Joe Biden amerikai elnök kizárta, hogy létrehoznának repüléstilalmi övezetet. Ennek ugyanis túl nagy lenne a kockázata. Légvédelmi fegyvereket azonban adnak, és komoly információs támogatást is kap Ukrajna. Ezzel jelentősen meg tudják nehezíteni az orosz légierő dolgát.

– 16 ezer önkéntes érkezik a napokban Ukrajnába más országokból. Rácz András elmondta, hogy nem mind harcosok, sok köztük az IT-szakember, akik a kibertérben küzdenek. Másik részük azonban veterán, tapasztalt katona. Sokuk ukrán származású. Ők ezen a ponton Dél felől még be tudnak jutni Kijevbe.  

Mi lesz, ha véget ér a háború?

– A beszélgetésbe bekapcsolódó neves történész, Ungváry Krisztián azt mondja, Oroszország technikailag bármikor képes lenne lerombolni Ukrajnát. Ami számára nagyon érdekes kérdés, hogy vajon mi lehet a politikai cél? Mi lehet a folytatás?

Hogyan fogják működtetni a legyőzött országot és kikkel? Nincs még bábkormány, nincs olyan politikus, akit elkezdtek volna „felépíteni”, hogy átvegye a hatalmat, és oroszbarát kormányzást folytasson.

– Felmerült, teszi hozzá Rácz András, hogy Putyin jelöltje lehet Viktor Janukovics, a volt ukrán elnök, aki Moszkvában él. De a szakértő szerint kizárt, hogy belőle elnök lesz. Több okból. Egyrészt az ukránok „széttépnék pár hét alatt”, annyira gyűlölik, másrészt elitélt bűnöző (nemi erőszakért, rablásért és hazaárulásért), így az alkotmány szerint nem is nevezhetnék ki – az alkotmány módosítását pedig csak egy elnök végezheti el.  

– Kérdés az is, mihez kezdenek majd az oroszok egy megszállás után várható partizánakciókkal? Ukrán kiskatonákkal nem lehet majd rendőri feladatokat ellátni a megszállt országban, mondja Ungváry, és hozzáteszi, amúgy is egy nagyméretű Milgram-kísérlet zajlik épp a szemünk láttára. (E kísérlet lényege az volt, hogy mi történik, ha szakmai autoritást képviselő, fehér köpenyes személyek utasítást adnak embereknek akár halálos erejű[nek gondolt] áramütésre is. A kísérlet folytán is sokan csaltak, számított például, mennyire van közel a fehér köpenyes „parancsnok”.)

Ukrajnában jelenleg olyanokra kell lőnie az orosz katonáknak, akiknek értik a nyelvét, akiknek a városaiban már jártak, és lehet, hogy rokonaik is vannak köztük.

Ezt az egész háborút béketeremtő misszióként eladni nekik nehéz. Ráadásul oroszok etnikai oroszokat lőnek most gyakorta, hisz az ostromlott területen él a legtöbb orosz származású ember.

– Egy amerikai elemzés szerint a katonák 20 százaléka tudta csak, mibe megy bele – említi Orosz Györgyi moderátor.

– Rácz András erre azt feleli: hadifoglyoktól tudni, hogy azt hitték, hadgyakorlatra mennek, és menet közben kaptak Belaruszban éles lőszert. Azért is ilyen magas orosz oldalról is a veszteség, mert azt gondolták, hogy „csak be kell masírozni, erre lőni kezdtek rájuk”. A rossz hír azonban, mondja Rácz, hogy úgy tűnik az ostromból, a hadsereg nagy részének nincs baja azzal, ami zajlik, nem tagadják meg a parancsot tömegével a katonák. Ungváry szerint hetek múlva talán ez változik, amikor bemennek a szétlőtt területekre, és látják a halott gyerekeket… És Oroszországban is van ellenállás, kimennek tüntetni emberek, anyák is gyerekeikkel, pedig elvesztik az állásukat, börtönbe kerülnek érte.

Mi várható a béketárgyalásoktól?

Amelyek nem béketárgyalások valójában, figyelmeztet Rácz, hanem fegyverszüneti tárgyalások.

Cél, hogy a harcok valamennyi időre véget érjenek. Ha az oroszokon múlna, a történész szerint nem lenne tárgyalás.

De nem mondhatnak rá nemet, hisz rajtuk a világ szeme, azonban – a szakember szerint – kompromisszumkészség nincs bennük, mert nincs elviselhetetlen veszteségük. Esetleg egy nyomasztó belpolitikai esemény vehetné rá őket a valós közeledésre. Egyelőre annyi az eredmény, hogy humanitárius folyosót létesítenek az ostromlott városokban, azaz gyógyszert be lehet vinni, a lakosság pedig ki tud jönni. Kérdés, megvalósul-e valóban a terv.

És a világot talán leginkább érdeklő kérdés: kell-e tartani a nukleáris fenyegetéstől?

Rácz András azt mondja, Putyin nem tud „egyedül lőni”. A vezérkarnak tud utasítást adni. A „rajzfilmeken ábrázolt piros gomb” tehát nincs az elnöknél. Lehet remélni, hogy a vezérkar, amely azért egy komoly szakmai szervezet, pontosan tudja, hogy egy nukleáris háború elkezdése öngyilkosság volna.

„Nullának látom annak az esélyét, hogy elkezdjenek egy atomháborút” – mondja a szakértő.

És hozzáteszi, kisebb hatótávolságú atomfegyverekkel lerobbantani ukrán városokat a térképről sincs értelme (a nagyszámú orosz lakossal együtt), az ostromgyűrű miatt ugyanis a saját katonáik is elpusztulnának. Amire viszont használható az atomfegyver, az az információs elrettentés. Szóval várhatóan sokat fognak beszélni róla, erre fel kell készülnünk.

Mi várható a háború után?

– Valószínűleg a NATO növelni fogja a kelet-európai állomásozó erők számát. Ez nem jelent sokkal több katonát. Inkább a botlódrót-logikára kell gondolni, amit a Balti államokban látunk, azaz többnemzetiségű erők települnek a helyszínre. Ezek nem tartóztatják fel az orosz haderőt, ha megindulna, azonban meghalna sokféle nemzetiségű katona. Oroszország tehát átesne a NATO-erőkön, magára robbantaná a szövetséget.

– Ami biztos: egy olyan ország marad a szomszédban, amely mélyen traumatizált, ennek pedig szerteágazó társadalmi, gazdasági, politikai hatása lesz.

– Belaruszban nagy változás várható, hisz az ország hadviselő féllé vált. Nem valószínű, hogy az orosz csapatok kivonulnak majd onnan. Így nagyobb létszámú hadsereg lesz a NATO határán, mint eddig.

– Ha oroszbarát kormány alakul Ukrajnában, az Európa biztonsága szempontjából szintén nem jó forgatókönyv. Igazából nincs jó forgatókönyv, mondja Rácz András.

Kurucz Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/NurPhoto