Nem csak a tinédzsereknek jár a romantika

–

„Kényszerű újjászületés”

Francine Russo: Szerelem 50 felett – Az újrakezdéstől a kiegyensúlyozott kapcsolatig című könyve sok szempontot mutat minden társra vágyó nőnek ahhoz, hogy elhiggye, megéri keresni valakit, akivel majd együtt tölti az idős korát.

A kötet természetesen az amerikai viszonyokat taglalja, azon belül is a New York-i, sőt, a Manhattani csúcsértelmiség körében történt eseteket sorolja föl igen kimerítően. Ezektől mi persze fényévekre vagyunk, de az emberi természet nemigen változik, és a társadalmi tendenciák nálunk is hasonlók.

Ráadásul kutatásokkal támasztja alá a szerző a mondandóját, és tényleg nagyon alaposan körüljár minden lehetséges felmerülő kérdést.

Azáltal, hogy a mostani ötvenes-hatvanas korosztály már jóval tudatosabban él, többnyire sokkal jobb egészségi állapotban van, mint az előző generáció, ezek a kulturális és társadalmi válaszok is elősegítik, hogy a társtalálás tendenciái kedvező irányt vegyenek a kétezer-húszas években. 

Hitelesség

Francine Russo kétszeresen megözvegyült amerikai újságíró, aki most, hetven fölött is új társra talált, és szubjektív bevezetőjében ennek a nem könnyű útnak minden buktatóját megosztja az olvasókkal. Lányainak apja 49 évesen kapott szívrohamot, és évekig tartott, amíg Francine kimászott ebből a gödörből, hiszen rászakadt minden olyan tennivaló, amit eddig megosztottak a férjével: kisebbik lányuk még csak kilencéves volt, a nagyobbik pedig tizenöt, amikor egyedül maradt velük.

A következő évtized azzal telt, hogy megadja lányainak a biztonságot, közben néha randizgatott is, de elsősorban arra koncentrált, hogy felszínen tartsa magát és a gyerekeit.

Átélt eközben néhány depressziós időszakot is, de sosem szűnt meg önmagát fejleszteni, kutatta a boldogulás útját.

Amikor a kisebbik lánya is egyetemre ment, egy online társkeresőn rátalált második férjére, akivel nagyon harmonikus, boldog kapcsolatban éltek. Sajnos csupán négy közös év adatott nekik, a tüdőrák közbeszólt.

„Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy elköteleződtem mellette, akkor sem, amikor teljesen maga alá gyűrt a gyász. Azon viszont eltűnődtem, szabad-e újra megkockáztatnom a szerelmet. Szabadott, és meg is tettem” – írta könyvében.

Új társ, közel a hetvenhez

Francine öt éve újra együtt él egy férfivel, akivel tökéletesen kiegészítik egymást, kiegyensúlyozott kapcsolatukhoz hozzátartozik a teljes őszinteség és az alapos önismeret is.

A kötetben minden olyan szempont szerepel, amit érdemes mérlegelni, mielőtt új kapcsolatra adnánk a fejünket, de leszögezi a szerző, hogy csupán az lesz képes olyan partnert találni, aki rendben van önmagával. Tudja, hogy mit akar, kész áldozatokat is hozni, befektet magába időt, energiát és olykor pénzt is (például terápiára, ha szükség van rá), hogy a legjobb önmagát vihesse bele abba az időbe, ami még megadatik.

„Az élet első fele a felhalmozásról szól. A második fel arról, hogy megszabaduljunk attól, amire nincs szükségünk.”

Ezt a jó gondolatot is idézte könyvében a szerző Mark McGonigle kansasi terapeutától.

Felismerni az érzéseinket

Francine a terápiás folyamat alatt megtanulta például, hogy mi a különbség a gyász és a depresszió között, ahogy azt is tudatosította magában, hogy ne ragaszkodjon olyan tévképzetekhez, amelyek befolyásolják abban, hogy igazán szabadon választhasson életformát és partnert.

„Bármilyen eszközhöz is nyúlunk, a munkát nekünk kell elvégeznünk. Maradjunk nyitottak, legyünk erősek és türelmesek, és akkor elérjük a célunkat.”

Ez így, kiragadva kicsit általános és sekélyes gondolatnak tűnik, a kötet mégis egyfajta mentális tréninget nyújt, sőt, önbizalmat és hitet is ad az olvasójának abban, hogy bátran vágjon bele a társkeresésbe.

Kérdések és válaszok

Szinte minden fejezetben van egy olyan rész, amelyben sok-sok kérdést tesz föl a szerző az olvasónak, és arra kéri, gondolja át a válaszait. Ezek is megerősíthetik a nőket abban, hogy újra higgyenek magukban. Akkor is, ha összetörték a szívüket, akkor is, ha gyászolnak, és akkor is, ha már sokszor kudarcot vallottak.

A szerző megnyugtatja az olvasót, hogy mindenki lehet dühös és csalódott, és egyáltalán nem „hülye”, ha fennhangon szid egy üres széket, vagy püföl egy párnát, esetleg üvöltve tépi ki a gazt a földből.

Gondolkodom, tehát szeretek

Annyi biztos, hogy nem lehet megspórolni az érzelmi munkát annak, aki kiegyensúlyozott kapcsolatot keres életének utolsó szakaszára. Ebbe az is beletartozik, hogy távolabbról is próbáljon magára nézni, elemezze a szülei vagy régebbi felmenői párkapcsolati mintázatait, és keresse meg azokat a pontokat, amelyeket ő is öntudatlan vitt tovább, ezek többnyire mérgező minták, érdemes dolgozni azon, hogy tudatosan elengedje mindegyiket. 

Gyakorlati segítség

Hosszan taglalja a szerző a netes társkeresés lehetséges buktatóit, ahogyan arról is kimerítően ír, melyek azok a jelek, amelyek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nem érdemes belemenni vagy benne maradni egy kapcsolatban. Jó technikákat ajánl a szakításra, és arra is, hogyan építhetjük magunkat újjá egy-egy ilyen csalódás után. Felhívja a figyelmet arra, hogy kerülni kell az áldozatszerepet, és a mindenki számára pusztító bosszút is.

Az inspiráló és felszabadító példák segítenek az önazonosság megtalálásában, bátorságot és hitet adhatnak mindenkinek arra, hogy neki is sikerülhet kielégítő társkapcsolatot találni idősebb korában is.

Ilyenkorra már többnyire letisztul a személyiség, elég bölcs és tapasztalt ahhoz egy ötvenes nő, hogy a jelenben éljen, értékelje azt, ami jó, és megszabaduljon minden olyasmitől, ami hátráltatja a mindennapokban.

A gyakorlatias, alapos és tabuk nélküli kötet átgondoltan, lépésről-lépésre vezeti rá a lényegre az olvasókat. És hogy mi a lényeg? Olvassátok el a könyvet, garantálom, hogy mire a végére értek, ti is megtudjátok majd!

Kiemelt képünk forrása: lira.hu

Both Gabi