–

Kedvenc kérdéseim és tanácsaim éppen nem építkező ismerősöktől

Ha az ismerősötök volt olyan balga és/vagy szerencsétlen, hogy ebben a minden szempontból rémes időszakban vágott bele építkezésbe, felújításba, akkor röviden összefoglalom, hogy mit TILOS megkérdezni tőle vagy mondani neki:

  • Ééééééééés, beköltöztél már végreeeee?
  • Naaaa, eddig mennyi pluszköltségben vagy?
  • Ha ezen múlik, besegítek, mondd, mi nincs még kész! (Ilyenkor érdemes bemondani, hogy lenne egy kis területrendezés, 150 köbméter földet kellene ellapátolni a hétvégén.)
  • Régen volt az igazi, amikor a házak kalákában készültek, most is azt kellene! (Látom magam előtt, ahogy a hozzám hasonló, sokat dolgozó, kisgyerekes ismerőseimet, akik egyébként soha életükben nem csináltak hasonlót, felkérem, hogy akkor 40 hétvégén át YouTube-videók alapján építsük már meg együtt a házat. Cserébe majd én is eljárok 40 hétvégén az ő építkezésükre.)
  • Miért pont most vágtál bele? (Az építkező, felújító emberek döntő többsége nyilván úri kedve szerint dönt erről, pénz és élethelyzet nem számít, és amúgy is előre lát mindent, inflációt, alapanyaghiányt, Covidot, szóval DIREKT akarta ezt a helyzetet, mert túl könnyű volt az élete.)
  • Nem lenne jobb most kiszállni? (Deeee, persze, a rászánt időt, pénzt simán visszaadják, ha most szólok, hogy „bocs, kösz, mégsem”, csak ez eddig a pillanatig nem jutott eszembe napjában ötvenszer, szóval kösz, hogy mondod.)
  • Biztos nagyon sok pénzed van, hogy most vágtál bele ebbe! (Egyrészt nem most, másrészt persze, rengeteg, csak azért nem vettem egy teljesen kész, medencés luxusházat, mert kalandvágyó vagyok.)

Szerencsére vannak sokkal kedvesebb és együttérzőbb ismerőseim és barátaim is, de azért az elmúlt két évben ezek közül mindbe belefutottam már. Gondolom, már kitaláltátok, hogy én magam is érintett vagyok a témában, azért zavarnak ennyire ezek a kérdések. De ez nem lett volna elég ok arra, hogy belevágjak a tapasztalataim megírásába. Ennél ugyanis sokkal durvább a helyzet. 

A szűkebb ismeretségi körömben hat ember, pár vagy család érintett ÉVEK óta valamilyen elhúzódó építkezési munkálatban (senki nem ilyen távlatra készült). 

És igen, mindenkinél sokkolóan hosszú ideje húzódik, senki nem idén vágott bele, sőt a legtöbben ha tavaly is, minimum az év legelején. És nem, nem gondoltuk volna, hogy eddig fog tartani. Mármint persze, már a szerződéskötés is a poszt-Covid (vagy éppen Covid) időszakban történt, így – mint az összes többi hasonló helyzetben lévő embertől megtudtam – kötbérek és hasonlók már a legritkább esetben kerülnek bele, sokkal inkább a különböző vis maior helyzetek, amik miatt gond nélkül csúszhat az egész jó esetben hónapokat, és még csak jogi lehetőséged sincs fellépni ellene. 

Kedves jelenlegi építkezési helyzetekben kevésbé jártas olvasó, ha most azt gondolod, hogy mekkora balfék vagyok, hogy ilyen feltételek mellett belementem egy építkezésbe, elárulom, hogy széles körű tapasztalataim alapján jelenleg nagyjából csak így lehet. 

(Persze arról nincs információm, hogy ha van rá 250 millió forintod, akkor mi a helyzet. Simán lehet, hogy akkor te diktálod a feltételeket. De valószínűleg többen vannak, akik nem így ugranak bele az építkezésbe.)

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel

Elmesélem, hogy mik történtek eddig, vegyesen velem és az ismerőseimmel, csak hogy lássátok, miért érint érzékenyen az összes említett kérdés:

  • Kijött a burkoló, felmérte az épületet, megbeszéltük az árat, az időpontot, mindent, majd soha többé nem lehetett elérni. És természetesen nem jelent meg a megbeszélt időpontban.
  • Kijött a burkoló, megcsinált valamit, nem úgy, ahogy meg volt beszélve (de nem picit nem úgy, hanem nagyon), majd miután kedvesen, de határozottan felkértük, hogy csinálja meg úgy, fogta a cuccait, közölte, hogy ez neki nem ér ennyit, és távozott.
  • Az építkezés x hónapig állt, mert új szabályt hoztak a villanyórával kapcsolatban (csak bizonyos típusút lehetett egy ponttól beépíteni, de az a bizonyos típusú égen-földön nem volt elérhető – legalábbis a kivitelező szerint).
  • A pontos előzetes anyagi felmérés és a gyakorlott másfélszeres szorzó ellenére az ár túl van az eredetileg mondott dupláján, úgyhogy már könnyes nosztalgiával gondol az ember a másfélszeres árra. Illetve gondolkozik, hogy valóban akkora biznisz-e a szervek eladása, mert más út lassan nem lesz.
  • Az asztalos egy teljesen átlagos bútorlapból készült, egyáltalán nem 200 négyzetméteres konyhára, különösebb extra igények nélkül, 10 milliós árajánlatot adott. Egy másik asztalos ugyanezt a konyhát negyedannyiért vállalta – két év múlva.
  • Egy hétig nem járt a tulajdonos az építkezés helyszínén, és ezalatt egyetlen szalmaszál sem mozdult el, pedig természetesen nem erről volt szó.
  • Nem érkezett meg a hőszivattyú/csempe/bútor/szerelvény/kisfaszom/az a biszbasz, amin az egész építkezés múlik a megbeszélt időpont után HÁROM HÓNAPPAL sem. 
  • Különböző szituációk, amikor az építettető (saját vad gondolataiban úgynevezett ügyfél) áll hülyén, és vár valakire, valamire, aki/ami nem érkezik, történik, és teljesen idiótának érzi magát. Mint amikor a boltban azt érzed, hogy az eladó szívességet tesz neked azzal, hogy méltóztat kiszolgálni… csak ez sokkal hosszabban és nagyobb mértékben van. Nap mint nap. Akár éveken át.
  • Tényleg elfajul a helyzet odáig, hogy valamit az ember nekiáll maga megvalósítani, mindenféle előképzettség, hozzáértés nélkül, vagy azért, mert másképp sosem készül el, vagy annyiba kerül, hogy inkább kitanul helyette egy új szakmát a YouTube-ról. 

Azért természetesen léteznek csodálatos szakemberek, akik időben és megfelelő munkát végeznek (csak valamiért mi még nem találkoztunk velük). Olyasmi ez, mint a tökéletes férfi vagy a Loch Ness-i szörny. Egy ismerősöm ismerőse már hallotta, hogy valaki látta egy pillanatra. (Aztán később kiderül, hogy egy bálna pénisze volt – mint a Loch Ness-i szörny.) 

Ármányszövő nők – Nem csak a mesékben léteznek

WMN Life – 2023. március 26. – BM

Ti, akik még ilyen extrém önkínzó alkatok vagytok, és hasonló helyzetben töltitek/töltöttétek az elmúlt éveket, meséljetek, hogyan lehet ezt kibírni! Egyelőre azzal próbálkozunk az érintett ismerősökkel, hogy bizonyos időközönként önszerveződő terápiás csoportban megosztjuk a fájdalmas élményeinket.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: JackF

WMN szerkesztőség