–

Kovács Eszterrel először tavasszal volt szerencsém találkozni egy vezetett meditáció keretében, előtte csak a Instagramon követtem, mivel varázslatos harmónia árad a képeiből, én meg pont ilyen energiákat keresek ezen a platformon. A posztjai között megértésre találtam vagy inspirációt merítettem belőlük a hétköznapok darálásához, de végig ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy személyesen is szeretném megismerni az embert a profilja mögött, mert jól tudjuk, a közösségi médiában mindenki egy kicsit színezett valóságszeletet mutat meg magából. Aztán kiderült, hogy Eszter hangja élőben pont olyan nyugalmat áraszt, mint a virtuális térben a képei, hogy a kedvesség nála nem üres közhely, hanem tényleg az élet mozgatórugója, hogy a nyújtógyakorlatai és légzőtechnikái a valós térben még jólesőbbek, és hogy a frappáns posztszövegeket is mind ő kanyarítja, hiszen a vállalkozás előtt tíz évig marketingterületen dolgozott.

Marketingtől a meditációig

Karrierváltó történetekkel tele a világ(háló), de mindegyik egy kicsit más, mindben újabb tanulságok bukkannak felszínre, ezért nem tudom őket megunni. Kovács Eszter már egy jól felépített karrier csúcsán állt vezetőként, nem kevés nemzetközi tapasztattal, amikor felmerült, hogy elindulna a saját útján. Már épp kezdett megtérülni sok év munkája, nem kellett állandóan magyaráznia a bizonyítványát, elhitték, hogy fiatal női vezetőként igenis ért ahhoz, amiről beszél.

Nagyon szerette az üzleti közeget és a pörgést, de egy ponton azon kapta magát, hogy huszonévesen hátproblémái vannak, és képzeletbeli vitákat nyer meg esténként a plafonnal szemben, alvás helyett.

„Rákerestem az interneten, hogy »burn out symptoms« (kiégési tünetek), meg hogy mit lehet velük kezdeni, és ezt a mesterhármast dobta ki a gép: jóga, meditáció, mindfulness. Gyorsan megnéztem, hazafelé hol tudok elmenni jógázni, meg vásároltam két könyvet a tudatos jelenlétről. Nagyon pedáns diák voltam – jó, akkor ez a feladat, ezt kell csinálni kiégés ellen. A kezdet irtó nehéz volt, így azt már az elején megtanultam: attól, hogy valami jó neked, nem feltétlenül lesz könnyű. Utána viszont mindig jobb.”

Újhullámos jógaoktatás – ahol a tradíció is tökéletesen megfér

Egy-két céges előadás után kiderült, hogy az instruktori szerep is passzol hozzá, amire először a főnöke hívta fel a figyelmét. Addig-addig érlelődött benne ez a gondolat, hogy a koronavírus első hullámában megalapította a Mat on the Moon közösséget. Egy online oázist, ahol békére, az állandó mókuskerék ellenszerére, és pár perces jógagyakorlásokra lelhet bárki, a tematikus workshopokon pedig izgalmas kultúrákba kaphat bepillantást a jóllét és tudatos jelenlét jegyében. Eszter egyik alapelve, hogy előbb a gyakorlásnak kell alkalmazkodnia az emberhez, és ha épp csak tíz perc fér bele a napba átmozgatás gyanánt, az máris tízzel több, mint a semmi. Ettől függetlenül igenis lehet tisztelettel egy jógaoktató a tradíciók felé, még akkor is, ha a gyakorlás után megiszik egy fröccsöt, vagy kikéri az extra adag sült krumplit. 

Ha egy falu kéne egy gyerek felneveléséhez, egy falu kéne az elgyászolásához is – Akkor is, ha alig élhetett

WMN Life – 2022. november 4. – MD

 

A szellemiség másik alappillére a közösség megtartó ereje: hús-vér emberek kapcsolódnak egymáshoz a legkülönbözőbb módokon. Eszter szavaival élve, ők a városi vadak: „Mert visszaengedik magukat egy autentikusabb énhez, ami nem azt jelenti, hogy belátás nélkül élnek, meg önzők, vagy hogy másokon keresztül taposva lesznek vadak, hanem egyaránt megengedik maguknak a jó és a nehéz érzéseket is. Természetesebb lesz, ahogyan élnek és egymással bánnak. Csodálattal nézem ezt a közösséget, hogy mennyire nyitottak, kedvesek és bátrak. Hiszen sok bátorság kell ahhoz, hogy megnyílj egy tabusított témában vagy szembenézz az elakadásaiddal, de fantasztikus, ahogy a résztvevők képesek spontán kapcsolódni velem és egymással is.”

Mosolyogva hallgatom, mert ez résztvevőként is hasonlóan hihetetlen élmény, Eszter kisugárzása valóban ismeretlen ismerősöket vonz egy kupacba. És azért is mosolygok, mert előre sejteni vélem a szkeptikus olvasókat, pedig néha pont arra van szükségünk, hogy egy vadidegen kívülről, kedvesen, de határozottan rávilágítson a monológunk egy kritikus pontjára.

Egy matracon a végtelenbe és tovább

Faggatom kicsit a vállalkozás nevéről is. A matrac nyilván elengedhetetlen kelléke a jógagyakorlásnak, de érzem, hogy a hold (moon) nem csak egy alliteráló frázis. Gyorsan kiderül, Eszter jele már az óvodában is holdacska volt, illetve egy gyerektáboros eltűnésből is az égitesteket figyelve talált vissza.

„A holdban ott vagyunk mindannyian. Te is mindig kerek és egész vagy, a legrosszabb és legjobb napjaidon is – állandó, csak mindig kicsit más megvilágításból. Néha reményekkel teli újhold vagy, néha fogyatkozol, de mindig újrakezdheted, és mindig van egy új perspektíva.

Végtelenül természetes és szép motívuma az életünknek is, ahogy az is szakaszokra bontható” – magyarázza.

Ez a gondolat azóta is sokat visszhangzik bennem. Jó emlékeztető, hogy attól, mert a sötétebb vagy a gondterheltebb oldalam mostanában többször kerül előtérbe, és még ha néha nagyon is „fogyatkozónak” érzem magam, mindig jön egy új nap.

Három az egyben

A munka-suli-lakhatási kérdések tengelyen mozogva nem épp sétagalopp számomra (tudom, senki számára nem az) ez az időszak, a „hogy vagy?” kérdésre ezért sokszor csak automatikusan rebegek valami „köszi, jól”-félét, pedig a közelében sem vagyok a kicsattanó örömnek. Eszter könyve ilyen szempontból talán a legjobbkor érkezett, ugyanis szánt szándéka, hogy a Köszi, jól válasz őszintén jöjjön – illetve, hogy a nehéz érzéseknek is jusson tér. 

A Köszi, jól a Libertine Könyvkiadó gondozásában jelent meg

Ne egy tipikus önsegítő könyvet képzeljetek el, mert sokkal különlegesebb az élmény, amit ad. Az olvasása közben nagyon könnyű beleesni a „csak még egy oldal” csapdájába, annyira sodró a nyelvezete, benne van Eszter esszenciája. Mintha csak ott „ülne” a lapokon, és beszélgetne az olvasójával, jól is esik mellé egy pohár bor vagy egy nagy bögre tea, egy füstölő vagy illatgyertya, meg persze papír, ceruza, hogy az esetlegesen felmerülő feladatokat legyen mivel elvégezni. Ugyanis igazi „három az egyben” ez a kis könyv: ötvözi az olvasmányos sztorikat, a tudományos elméleteket és a gyakorlófeladatokat. Ezek a kategóriák önmagukban is megállnák a helyüket, de az emberben gyakran van egy kis hiányérzet egyik vagy másik irányba, itt viszont minden adott egyetlen olvasatra. Teljesen rendben van, ha valakinek szüksége lehet az objektív tényekre, kutatási tényekre is, míg másoknak inkább az inspiráló szösszenetek hozzák meg a kedvét.

Ha a jóllétünkről van szó, gyakran százlépéses útmutatót várunk, amit serényen pipálgathatunk, pedig Eszter szerint elég csak visszagondolni azokra az egyszerű jótanácsokra, és azokat tudatosítani, amiket nagymamáink tanítottak: legyél kedves, na meg hálás azért, amid van, azaz vedd észre, és tudd ünnepelni az apróságokat is.

Azt mondja, nincs szó drága dolgokról, pici attitűdváltások kellenek, egy-egy mély levegő után például sokkal jobban leszünk a testünkben is.

Ami a formálisabb gyakorlást illeti, minden olyan kapaszkodót nyújthat, ami a pillanattal kapcsolódik össze

Például, ha nagyon stresszes az ember, és szeretné oldani a szorongását, a következő gyakorlat segíthet, mivel egy másféle agyműködést kapcsol be, aktivizálja az érzékszerveket, ezáltal kiránt az előző spirálból. A feladat egyszerű: nézz körbe, és nevezz meg magadban

  • öt dolgot, amit látsz,
  • négyet, amit tapintasz
  • hármat, amit hallasz
  • kettő illatot, amit érzel
  • és egy ízt, ami a szádban van

A könyv felépítése is egy ajánlott út, ami a belső munkával kezdődik. E fejezetek után előbb a közvetlen környezetet vehetjük szemügyre, hogy aztán teljesen eltávolodjunk fizikailag is, és megnézzük, más kultúrákból mit emelhetünk be a mindennapi szokásainkba. 

Csepelyi Adrienn: „Hogy lehet egy ásó csajos?”

WMN Life – 2022. november 3. – CSA

 

Tanuljuk az olaszoktól a pihenést, a japánoktól a tökéletlenséget

Kovács Eszter már csak korábbi munkáiból adódóan rengeteg országot bejárt, azt mondja, pályakezdőként még ez a felszínes karriercél lebegett előtte, hogy minél többet utazhasson. Mindenhol igyekezett és igyekszik a mai napig magába szívni a hely szellemét és gondolkodását, magára szedni a különböző jólléti szokásokat, hogy aztán tematikus workshop formájában elhozza a közösségének.

Mint mondja, itthon is egyre nagyobb a nyitottság mind a tudatos jelenlét, mind a meditáció irányába, és egyre többen hiszik el, hogy önmagunkba időt és energiát fektetni nem úri hóbort. Fontos lenne, hogy ezt át tudjuk állítani a fejünkben, pláne ezekben a nehéz időkben. Emellett pedig akkor már érdemes lenne egy másik gombot is átkapcsolnunk kollektíven, mégpedig azt, ahogy magunkról gondolkozunk. Tudatosítanunk kellene, hogy nem mi vagyunk a panaszkodó házmester népe, igenis nagyon jószívűek vagyunk – teszi hozzá Eszter, majd kitágítja a perspektívát:

„A legfontosabb, amit tanultam az utazásaimból, hogy az emberek alapvetően jók. A világon bárhova mész, a legtöbb ember segíteni akar, kedves lesz hozzád, ha szomorúnak és elveszettnek tűnsz, útba akar majd igazítani, ha éhesnek lát, enni akar majd adni, még ha nem is beszéltek egy nyelvet. Embernek lenni nagyon hasonló a világ minden pontján: ahogy összemosolyog két idegen, ahogy felsóhajt az ember, amikor a hidegről belép a melegbe, vagy ahogy egy kisgyerekkel együtt kacagsz. És ez megnyugtató, hogy egy kicsit az egész világ az otthonod.”

Kiemelt kép: Tolner Zsófia

A többi kép a szerző tulajdonában van

Deli Csenge