Perimenopauzás pocak, avagy mikor ment össze a farmerem?

–

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

A perimenopauza nem csak a ciklust vagy a hangulatot változtatja meg. Az egyik legkevésbé kedvelt „mellékhatása” az, hogy a zsír eloszlása is megváltozik a testünkben – és a korábban csípőn vagy combon raktározott zsírból egyre több kerül a has tájékára. Ennek pedig nagyon is jól ismert biológiai oka van.

Amikor a körtéből hirtelen alma lesz

A termékeny éveinkben az ösztrogén többek között a zsír eloszlását is szabályozza a szervezetben. Ez az egyik oka annak, hogy a fiatalabb nők testzsír-eloszlása gyakran „körte” (olykor „homokóra”) alakot ad: a zsír inkább a csípőn és a combon raktározódik.

Ahogy azonban az ösztrogénszint perimenopauzában elkezdi a már ismert hullámvasút-műsorát, a testünk stratégiát vált, hiszen már nem készül egy lehetséges várandósságra vagy szoptatásra. A zsír fogja magát, és elindul a hasi tájékra, olyannyira, hogy a tudomány igazolta, hogy az átmenet során a testösszetételünk akkor is megváltozik, ha a mérleg nyelve egy grammot sem mozdul.

A gond csak az, hogy ez a viscerális (zsigeri) zsír nem csak egy ártatlan úszógumi. Ez egy anyagcsere-szempontból rendkívül aktív szövet, ami a belső szervek köré telepszik, gyulladásos faktorokat termel, és nagymértékben emeli olyan betegségek előfordulásának az esélyét, mint például a szív- és érrendszeri problémák vagy a 2. típusú cukorbetegség. Szóval a nadrágod nemcsak szűkebb lett: a tested épp egy komolyabb élettani átalakulás közepén van.

Az inzulin sem a régi már

A hormonális káoszhoz csatlakozik az inzulin is, ami ilyenkor hajlamos súlyosbítani a helyzetet. Perimenopauzában a szervezet inzulinérzékenysége gyakran csökken.

Képzeld el úgy, mintha a sejtjeid zárjai beragadnának, és az inzulin – a kulcs – nem tudná bejuttatni a cukrot a sejtekbe, hogy energiát égessenek. Mi történik ilyenkor? A szervezet még több inzulint termel, a magas inzulinszint pedig a leghatékonyabb üzenet a testnek: „Mindent raktározz el zsírként, de azonnal! Lehetőleg a hasadra!”

Ezért van az, hogy ugyanaz az étrend, ami tíz éve még működött, ma már egyenes utat jelent az egyel nagyobb nadrágmérethez.

Kortizol és stressz – túlélő üzemmód a konyhában

A negyvenes-ötvenes éveink nem éppen a relaxációról szólnak. Kamasz gyerekek, idősödő szülők, karrier és a saját testünk lázadása: ez a szendvicsgenerációs lét állandó stresszel és ezáltal kortizolszint-emelkedéssel jár.  

A kortizol a túlélő hormonunk. Azt üzeni az agyadnak: „Veszély van! Gyűjts energiát a legrosszabb időkre!”. És mivel a hasi zsírsejtek ötször több kortizol-receptort tartalmaznak, mint a test többi része, a stressz egyenesen oda pakolja a tartalékot. Ha ehhez hozzáadjuk az alvászavart, ami felboríthatja az étvágyért felelős ghrelin és leptin egyensúlyát, máris ki van kövezve az út az éjszakai hűtőfosztogatáshoz.

Zsugorodó izmok – miért hízunk a levegőtől is?

Van még egy csendes szabotőr: a szarkopénia, vagyis az izomtömeg csökkenése. Negyven felett évente akár 1 százalék izmot is veszíthetünk, ha nem teszünk ellene. Mivel az izom a zsírszövettel szemben még alvás közben is égeti a kalóriát, a fogyó izomzat alacsonyabb alapanyagcserét jelent.

Vagyis: a szervezetünk kevesebb energiát használ fel ugyanahhoz az élethez. Nem a fizika törvényei romlottak el, csak az izmaid lettek kisebbek.

A jó hír: ez nem akaratgyengeség!

Ha úgy érzed, megállíthatatlanul kerekedsz, tudd: ez nem azért van, mert nincs akaraterőd, vagy mert elhagytad magad. Ez egy komplex biológiai összeesküvés, ahol az ösztrogénszint-zuhanás, az inzulinérzékenység csökkenése, a rossz alvás, a kortizol és az izomvesztés kéz a kézben járnak.

A folyamat azonban nem sorscsapás (bár ezzel nem mindenki ért egyet), hanem egy olyan állapot, amin lehet változtatni. A következő részben megnézzük, mit mond a tudomány: milyen konkrét stratégiákkal tudjuk elérni, hogy ne kelljen lecserélnünk a ruhatárunkat.

dr. Sipos Andrea