Egy ügy, amelyben csak nézőpont – és politikai hit – kérdése, hogy ki áll a „rossz”, és ki a „jó” oldalon. Sőt, még az is lehet, hogy mindenki mindenhol áll. Akik viszont nem állhatnak rossz oldalon, egy kicsit sem, azok a válásban érintett gyerekek. Akik ebben az egészben az élethosszig tartó traumát és a kitörölhetetlen digitális lábnyomot kapják a szüleiktől.
Minden felnőtt (és gyerek) megérdemelne olyan tornaórákat, ami nem a kényszerekről, időnkénti megszégyenülésekről (és megszégyenítésekről) szólna. Ami segítene jól kapcsolódni a testünkhöz, és tudatosítani mindazt a csodálatos harmóniát, amibe a mozgás révén kerülhet az ember.
Kutya nehéz dolga van most mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, velük beszélget. És persze a szülőknek is. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember néhány pontban összefoglalja azokat a tanácsokat, amelyek minden felelős felnőttet segíthetnek ebben a kizökkent világban.
Érdemes jól megnézni, amit látunk, mert lehet, hogy csak illúzió. A gyermekvédelem nem politikai termék. Ez a cikk pedig nem jogászkodás.
Utódaink gyerekkorát szétbontotta a digitalizálódott világ. Présben vannak a szülők és az oktatási rendszerek, a társadalom és a családok. A változás már mentálisan és fiziológiailag is kimutatható. De a fejlődést visszacsinálni nem lehet, és az a morális pánik, amiben most vagyunk, sem vezet sehová. A WMN XL új cikkében dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember ered a digitális világban eltűnt gyerekkor nyomába.
Dr. Gyurkó Szilvi egy korábbi cikkét javasoljuk újraolvasásra, amiben elmondja, mit tanult meg abból, hogy pszichoterápiára jár.
A magyar nyelv egy újabb kifejezésének kisajátítását – gyermekvédelem – már szinte megszoktuk. Lehetne vállat vonni és azt mondani: így megy ez. Lehetne hátat fordítani az aktuálisan köréd rajzolt világnak, és csak a buborékod akolmelegében süttetni az arcod. Lehetne elmenni, és nyugodtabban élni máshol. De ha húsz éve foglalkozol egy üggyel, és ez itt a hazád, akkor – hiába múltál negyven – egyszerűen nem tudsz csöndben maradni, és odébbállni.
„… elegem van a »látványpékségekből«, abból, hogy biodíszletként asszisztálok ahhoz, hogy el lehessen mondani, »van itt haladás, hiszen milyen remek női vezetők, szakemberek, közszereplők vannak«. Ja, persze. Csak ne kelljen pisilnem, ha lejövök a színpadról" – szóval: Gyurkó Szilvinek elege van a női vécékben uralkodó állapotokból. És ez nem vicces.
Amitől a gyerekjogász gyógyszere elgurul.
Jó, lehet, hogy a címben írtakat a valóságtól elrugaszkodottnak érzed. De kérlek, értsd jól: előállhat krízis bármikor, és akkor dönteni kell a gyerekekről (is). Ha mozaikcsaládban élsz, akkor többszörösen. Erről szól dr. Gyurkó Szilvi írása.