Ezért hiheti világszerte több millió ember, hogy elrabolták az űrlények

–

Nézzük meg közelebbről!

A legtöbb tanulmány kiemeli, milyen nehéz egységesen beszélni az ufókkal való találkozás humán tapasztalatairól, hiszen az egyes beszámolók különböző aspektusokat hangsúlyoznak. Ugyanakkor vannak vissza-visszatérő jellemzők is. Ezek közé tartozik például, hogy a legtöbb személyt éjszaka rabolják el, és valamilyen különös fizikai-lelki megfigyelést végeznek rajta. Az illető képes kommunikálni az űrlényekkel, főleg telepatikus úton. 

Van, hogy körbevezetik a repülő csészealjban, vagy utazást tehet az idegenek otthonában. Gyakran az emberiség számára fontos üzenettel tér haza, amelyet „terjesztenie kell”.

Reprodukciós eljárások is többnyire szerepet játszanak a történetben: a személy meg van győződve arról, hogy spermiumot/petesejtet gyűjtöttek tőle, vagy szexuális tevékenységre kényszerítették. Az eddigi kutatások tehát arra a megállapításra jutottak, hogy „egy dinamikus, kidolgozott emlékről van szó, amely magas bevonódással jár, gazdag a kontextuális részletekben, illetve számottevő észlelési, emocionális, kognitív és fizikai jelenségek társulnak hozzá”. 

Nem az, aminek látszik

Egy 2007-ben megjelent vizsgálatba 26 olyan embert sikerült toborozni, akiket állításuk szerint elvittek (és vissza is hoztak) az űrlények. Ezek a személyek nem sokban különböztek a kontrollcsoport tagjaitól: nem volt statisztikailag érvényes eltérés köztük az iskolai végzettségben, a fantáziára való hajlamban, az érzelmi intelligencia alskáláiban, valamint az alapvető (Big Five) személyiségvonások többségében. Egyedül az önjellemzéssel mért lelkiismeretesség dimenzióban értek el magasabb pontokat azok, akik találkoztak földönkívüliekkel. A szerzők szerint ez azért lehet, mert ezek az emberek arra vágytak, hogy minél megbízhatóbb tanúként prezentálhassák magukat. 

Korábbi felmérések azt sem igazolták, hogy az idegenek által elrabolt személyek körében gyakrabban fordulnának elő olyan mentális betegségek, amelyek a valóságészlelést torzítják.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy ezek az emberek a pszichés működésükben leképeznék a nagy átlagot. Egyes adatok arra utalnak, hogy azok, akik érintkeztek az ufókkal, nagyobb valószínűséggel tapasztaltak meg saját bevallásuk szerint az életük más területén is szokatlan érzéseket, gondolatokat, attitűdöket; hajlamosabbak gyanakvók és bizalmatlanok lenni; kreatívabbak; illetve könnyebben disszociálnak, azaz szakadnak el a normál tudatfolyamtól, vagy vannak testen kívüli élményeik.  

 

Éber álmodással ki lehet váltani

Egy 2016-os, öt évtizednyi álomkutatást elemző metaanalízis azt találta, hogy az emberek 55 százalékának van élete folyamán legalább egyszer része úgynevezett éber álomban, 23 százalékuknak pedig nem kevesebbszer, mint havonta egyszer. Ez egy olyan állapot, amikor a személy tisztában van azzal, hogy alszik, mégis tudatosan képes befolyásolni az álom történéseit. Tavaly nyáron egy moszkvai magánintézmény, a Phase Research Center kutatói publikáltak egy tanulmányt arról, mi történik, ha magukat éber álmodóként azonosító embereket arra kérnek, idézzenek elő ufókkal való találkozásokat. 

A vizsgálatba bevont 152 résztvevőből 114 főnek minden további nélkül sikerült álmában kapcsolatba lépni idegenekkel. Míg 19 százalékuk arról számolt be, hogy a földönkívüliek hétköznapi embereknek látszottak, 61 százalékuk olyan lényeket írt le, amilyeneket a sci-fi regényekből és filmekből ismerhetünk.

Az igazán klasszikus vonások is előkerültek: a kék szín, a túlméretezett fej és a hatalmas „gülü” szem.

Az álmodókat erős fény vakította el, amikor az űrhajóra léptek, mintha reflektorral világítottak volna rájuk. Többen szédültek, és furcsa testi érzeteik voltak. 

Az egyik fő magyarázat: az alvási bénulás

Bár a fentiekhez hasonló élményeket nemcsak éber álmodással, hanem a halántéklebeny ingerlésével is elő lehet idézni, a legtöbb kutató megegyezni látszik abban, hogy az ufókkal való találkozások legvalószínűbb magyarázata az alvási bénulás nevű neurológiai jelenségben keresendő. Mi történik ilyenkor? 

Egy ilyen epizód meglehetősen rejtélyes és rémisztő tünetekkel társul. 

Általában ébredés előtt közvetlenül fordul elő, a gyors szemmozgásos fázisban. Az illető úgy érzi, a teste egyre nehezebbé válik. Tisztában van a környezetével, de képtelen mozogni, nem bír megszólalni. A pulzusszáma növekszik, légzési nehézségek léphetnek fel, hirtelen szorongást, rettegést él át. Többen a mellkasukra nehezedő nyomásról, vagy egyfajta lebegő érzésről számolnak be. Azt mondják, olyan, mintha más is jelen lenne a szobában. Gyakoriak a vizuális hallucinációk, amelyek különös fényeket, furcsa alakokat, árnyakat foglalhatnak magukba. A hallási hallucinációk közé tartozhatnak a lépések, a zümmögő zajok, vagy a nehéz tárgyak mozgatásának hangjai. 

Ismerős és ismeretlen narratívák

Ha megfigyeljük azt a kétféle élménykészletet, amelyekből az alvási bénulás tipikusan áll, észrevehetjük, hogy ezek a tapasztalatok kísértetiesen hasonlítanak a földönkívüliekkel való találkozásokat megörökítő beszámolókra. Az első élménykészletet intruzívnak, más néven betolakodónak hívják. Szélsőséges félelem, illetve hallucinációk jellemzik, amelyeket a tudósok az amygdala nevű agyi szerkezet aktivitásához kötnek. Az élmények másik csoportját a mellkasra és a hátra nehezedő erős nyomás, a légzési nehézség, valamint a fájdalom teszi ki.

Utóbbiak azért jöhetnek létre, mert a személy megpróbálja ugyan szabályozni a légzését, de ez a bénulás miatt sikertelen lesz, így a nagyfokú erőfeszítés, valamint a visszacsatolás hiánya együttesen vezethet az összetörtség, a fulladás és a görcsösség érzéséhez. 

Borzasztóan hangzik, igaz? 

Jó hír viszont, hogy szerencsére átmeneti állapotról van szó, amely néhány másodperctől néhány percig tart. Valójában a REM-fázisokban alvás közben többször is megbénulnak az izmaink egy-egy éjszaka folyamán, de ennek csak kivételes alkalmakkor vagyunk a tudatában. Nem is kevesen, hiszen becslések szerint az emberek 25–40 százalékának lehetnek ilyen tapasztalatai élete során. Viszont, mivel az alvási bénulásról nem sokan hallottak közülük, inkább olyan narratívákhoz nyúlnak, amelyeket jobban ismernek. Ez pedig a science fiction és az űrlények világa.  

 

Hamis emlékeket gyártunk 

Elizabeth Loftus úttörő kísérletei már az 1970-es évektől kezdve megerősítették, hogy gyakran olyan eseményekre is emlékezni vélünk, amelyek meg sem történtek velünk. Az egyik ilyen vizsgálatban például minden harmadik személy képes volt részleteket felidézni egy epizódról, amelynek során gyerekkorában elveszett egy bevásárlóközpontban úgy, hogy ez a valóságban sosem fordult elő vele. Az emlék csupán a kutatók manipulációinak – sugalmazó kérdéseinek és összemontírozott képeinek – hatására jött létre. 

Valami ilyesmi történhet a földönkívüliekkel való találkozáskor is. Ezeknek az emlékeknek a felidézéséhez ugyanis gyakran egy kiváltó ingerre vagy helyzetre van szükség. Előfordulhat, hogy egy-egy beszélgetés, médiatartalom, hír hatására aktiválódnak, netán hipnózisban.

A pszichológusok úgy vélik, ez az a pont, amikor a hallucinációk emlékei akaratlanul is egységes, ám hamis narratívába rendeződnek.  

A Harvard Egyetem kutatói találtak is erre utaló bizonyítékot. Vizsgálatukban olyan szavak listáját mutatták meg a résztvevőknek, amelyek egy-egy kulcsszó köré épültek, mégsem tartalmazták azt. Például szerepelt a felsorolásban a „savanyú”, a „keserű”, a „cukros” és a „cukor” kifejezés, de az „édes” szó nem. A lista elolvasását követően az emberek 30 másodpercet töltöttek egyszerű számolási feladatok megoldásával, majd arra kérték őket, idézzenek fel minél többet a korábban bemutatott szavak közül, vagy válasszák ki őket egy másik listából. 

Az eredményekből kiderült, hogy azok, akik emlékezni véltek az idegenekkel való találkozásukra, gyakrabban idézték fel a hiányzó kulcsszavakat (tévesen!), mint a kontrollcsoport tagjai, vagy mint azok az emberek, akik gyanítottak ugyan egy ufókkal való érintkezést a saját életükből, de úgy gondolták, elfojtották az emlék konkrét részleteit. 

A félelem viszont valós

Noha a fentiek alapján feltételezhetjük, hogy az űrlényekkel kapcsolatos élmények jórészt az alvási bénulás és a sci-fi jelenetek alapján létrejött hamis emlékezés termékei, lényeges odafigyelnünk arra, hogy ettől még kifejezetten megterhelő tapasztalatok lehetnek. A spanyol Zaragoza Egyetem kutatói például azt találták, hogy 19 érintett közül 9 mutatta a PTSD-tüneteit, mintha egy háborúból vagy természeti katasztrófából tért volna vissza. 

Vajon, ha visszaforgathatnák az idő kerekét, döntenének-e úgy, hogy inkább elkerülik az idegenekkel való találkozást? 

A legtöbben nemmel válaszolnak erre a kérdésre. Hiába intenzívek és gyakorta kellemetlenek ezek a tapasztalatok, ha választhatnának, újból átélnék őket. Hogy miért?

Azért, mert sokan úgy érzik, értelemmel dúsult fel az életük, új céljaik lettek, növekedtek, és megértették, hogy valami rajtuk túlmutató, nagyobb egésznek a részei. Betekintést nyertek az univerzum titkaiba. Azt mondják, olyasmi ez, mint a halálközeli élmények, vagy egy rendkívüli találkozás. Örökre megváltoztatja az embert.

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/FOTOKITA