–

Karnyújtásnyira a szülői háztól, fent, a lombvilágban

Talán egy Kacsamesék-epizódban csodálkoztam rá először, vagy valamelyik amerikai filmben, mindenesetre gyerekkoromban rettenetesen vágytam rá, hogy nekem is legyen egy olyasmi házikóm a fán, mint amit ott láttam: a családi ház udvarán álló terebélyes fa lombkoronája messziről szinte észrevehetetlen kuckót rejtett, ahová vissza lehetett volnulni játszani, álmodozni, olvasni, vagy titokban megfigyelni a környéket. A tervem nem is lett volna megvalósíthatatlan, hiszen a házunk kertjében két nagy diófa is nőtt, apukám pedig kezekész építészmérnök lévén szerintem simán meg tudta volna építeni (én legalábbis nagyon ebbe az irányba kapacitáltam, éveken át, kitartóan).

Az ágak közé okosan megépített házikó már csak azért is rettenetesen vonzott, mert ifjúságom egyik kedvenc regénye A famászó báró kalandjai volt Italo Calvinótól. Ha nem olvastad volna: Cosimo Piovasco di Rondo, egy olasz nemesi család sarja egyik nap annyira megharagszik, amiért kizárólag csigából álló ebédet tálalnak elé, hogy otthagy csapot-papot, elhűlt rokonságot és feldúlt apát, kiszalad a kertbe, felmászik az egyik ősrégi fára… majd le se jön onnan soha többé. Ott érik felnőtt férfivá a lombok között, kialakítva ezen új életét, szó szerint és átvitt értelemben is méterekkel a föld felett lebegve. Közben a talajon, a többi ember szintjén dúl a történelem megannyi vihara, az önkéntes száműzetésben élő Cosimo azonban új, szebb világot teremt magának odafönt.

Kikapcsolódás a lombok között

Talán ezért is vonz engem még mindig, felnőttként is az élet a lombkoronaszinten: mert így, felfelé törve az ember kivonulhat úgy a világból, hogy olyan nagyon azért nem távolodik el tőle.

Pontosan így éreztem magamat nemrégiben, amikor régi, gyermekkori álmom valóra vált, és ha csak egy kis időre is, de végre felköltözhettem egy fa tetejére, ráadásul valóban luxuskörülmények között: a noszvaji Treehouse csendes, békés kabinjába.

Amikor letérsz az útról, és elindulsz felfelé, az erdő irányába, sokáig nem is látszik, merre tartasz, a sárgára festett, fenyőillatú faházak olyan harmonikusan belesimulnak az őszi erdőbe. A tó szemközti oldalán sétálgatva sem tűnik fel, hogy odaát a fák között megannyi kuckó bújik meg.

A kabin maga is, puritán egyszerűségével, letisztultságával, hatalmas ablakaival azt az érzést kelti az emberben, hogy eggyé válhat a természettel. Hiszen az épület négy oldalából kettő valójában nem más, mint hatalmas, faltól falig, padlótól plafonig nyújtózkodó üvegablak, így az ágyban heverészve zavartalanul legeltetheted a szemed a sárga-, narancs-, rozsda- és bíborszín levelekben, amik körbeveszik a fészked. Csend és béke honol a tájon, csak a szemközti kis patak csobogása hallatszik. Ezek után már szinte túlzásnak tűnik az erkélyen található kétszemélyes jakuzzi, a fürdőszobához tartozó szauna, vagy a küszöbre pontban reggel nyolckor leszállított, helyi kistermelők portékáiból összeállított élelmiszeres kosár.

Noszvaji programkavalkád

Nem csoda, hogy az Eger mellett fekvő Noszvaj az utóbbi időben kiemelt turisztikai úti céllá vált. A környező erdők télen, nyáron, ősszel és tavasszal is gyönyörűek, de egyúttal barátságosak is, nem kell feltétlenül teljesítménytúráknak nekidurálnod magadat, hiszen számtalan könnyen bejárható erdei turistaút is vezet errefelé, amit akár kicsi gyerekekkel vagy idős szülőkkel is vígan be lehet járni. Ha pedig a színes avarnál és a földutaknál jobban vonz a város, a falu és a beton, akkor is számtalan program közül választhatsz.

Kezdetnek például Noszvajon ott van a kanárisárga, késő barokk stílusban épült De la Motte kastély, kapuja felett az Almássyak címerét tartó két (kissé levitézlett) unikornissal. 

De mindenképp érdemes ellátogatni Csernus doki helyi vállalkozásához, a Csendülőhöz is (jelenleg csütörtök és vasárnap között van nyitva), és nemcsak a remek ételekért, amit frissen és helyben főznek mindennap,

vagy az élményért, hogy a pszichiátria Gordon Ramsey-je vegye fel a rendelésedet (amit természetesen igyekszel annyira egészséges lélekre valló ábrázattal, vagy úgy is mondhatnám: „normálisan” leadni, amennyire csak lehet), hanem az egészen parádés whiskyfelhozatal miatt is.

Ha Noszvajon jársz, akkor feltétlenül nézd meg a tufakőbe vájt Barlanglakásokat is, a föld alatti építészet e jeles példáit, amely a Farkaskő Noszvaji Barlang Művésztelep Egyesület alkotótelepeként is szolgál, és ahol időnként el lehet csípni kultúrtörténeti előadásokat, a magyar mese- és mondavilágra épülő interaktív meseterápiás, illetve kézműves foglalkozásokat is. De ha csak odacsöppentek a gyerekekkel, szerintem külön szervezett program nélkül is remek játszótér ez a csemetéknek – engem például a Tatuin bolygón élő buckalakók otthonára emlékeztetett a furcsa táj.

Ennyi program után nem csoda, ha megéheztél!

Ha jót akarsz magadnak, ülj be vacsorázni a szomszédos Nomád hotel (a glamping műfaja hazai megteremtőjének) éttermébe, vagy egyél egy jót a Treehouse-szal szembeni Rozmaringban – ami a régi vágású vidéki étteremfeelinget hozza ugyan (mínusz a fatányéron tálalás), de az ételekben nincs hiba, a pincér barátságos és pörgős, a focaccia pedig kivételesen jó, bárhol megállná a helyét. 

Bár jelenleg még a kezdeti lelkesedéstől fűtve dübörög a száraz november, azért mindenképpen meg kell jegyeznünk: ha már kikirándultad, kiművelődted magadat a helyi kultúreseményeken, azért érdemes belekóstolni a környékbeli borászok nedűibe is, akár a Szomolyai úti pincesoron, akár a számos rangos díjjal büszkélkedő Thummerer pincészetben, a Kónya Borházban, Szabó Balázs pincéjében vagy a Fresli Borházban.

Az utóbbi időben – részben a világjárvány, részben a saját érdeklődésem miatt – több ízben is az országon belül töltöttem hosszú hévégéket, felfedezve olyan városokat, falvakat, ahol korábban még nem jártam. Rengeteg üdítő, kellemes meglepetés ért, és ez alól Noszvaj sem volt kivétel, sőt. Úgyhogy ami engem illet, egy cseppet sem hiányoznak a fapados járatok, hiszen annyi felfedezésre váró zeg és zug akad idehaza is elérhető közelségben (és megfizethető áron), amik egyaránt kiérdemlik a turisták olthatatlan kíváncsiságát és figyelmét.

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak