Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy megtanuljuk becsülni, amink van. Igaz ez azokra a természeti csodákra is, amikkel az országunk büszkélkedik, és amiket egyszer látni kell. Filákovity Radojka most ilyen helyeket ajánl.
Valódi hungarikum a Kádár-kocka, tömeges megjelenése a hatvanas–hetvenes években a közhiedelemmel ellentétben nem felülről irányított, hanem alulról jövő kezdeményezés volt. Hogy milyen szerepet tud betölteni a magyar falvak panelje, az kiderül a Ludwig Múzeum kiállításából.
Gyakran hallom, hogy a lehető legrosszabb időszakban költöztem Magyarországra, mert mostanra már a fizetések és az élelmiszerárak is kedvezőbbek odahaza. Ilyenkor legyintek, mert nem a jobb megélhetés reményében érkeztem, hanem a jobb megélések reményében – néha mégis szembesülök azzal, hogy sokkal többet fizetek a lelki nyugalmamért, mint otthon, már ami a létfenntartást illeti.
Áruló az, aki első perctől kezdve otthon érzi magát egy országban, ami nem a szülőföldje? Új kollégánk, Bereczki Szilvia, Erdélyből költözött Magyarországra, és most elmeséli, milyen vegyes érzésekkel küzd az országváltás kapcsán.
Szakemberek lesújtó véleménye a magyar gyerekvédelemről, amiről mostanra bátran kijelenthető: nem létezik. És ezen még az sem változtathatott, hogy százezrek vonultak az utcára a bicskei ügy miatt.
Csak születni, gyógyulni, meghalni ne kelljen ebben az országban. A Direkt36 friss cikkét szemlézzük, amely az eddigi legátfogóbb adatokkal nyújt riasztó képet a kórházi fertőzésekről és a hazai egészségügy állapotáról.
„A biztonság kedvéért bekeretezem a leendő (magyarországi) otthonunk koordinátáit, és a lakás központi részére teszem, hogy mindig szem előtt legyen” – írja Mária, akit németországi életéből hívott végül haza a honvágy.
Kultúrsokk akkor is éri, érheti az embert, ha több év külföldi élet után tér vissza Magyarországra. Hogyan élték meg ezt azok, akik Kanadából, Angliából, Svédországból vagy Norvégiából költöztek haza? Mi volt számukra a legmegrázóbb? És mi az, amiben változtak a külföldi élet során? Pszichológus vendégszerzőnk velük beszélgetett.
„Szabadon szeretnénk lélegezni. De nekünk már csak oxigénmaszk jutott, amit próbálunk a gyerekekre erősíteni, mint a zuhanó repülőn, csak fogynak a tartalékok, és vészesen közelítünk a föld felé” – írja Anna Eszter a hazai közhangulatról.
Hogyan látnak minket azok a külföldiek, akik magyar társsal kötötték össze az életüket?