–

Ha hiszitek, ha nem, de az egészségtudatosságra költöm a legtöbb pénzt

Személyre szabott vitaminokat szedek (legalább tizenkétfélét), sokat költök egészséges élelmiszerekre, külön figyelmet fordítok az alapanyagok minőségére, kiváló és természetes összetevőket tartalmazó krémekkel kenem magam, és gyakran járok különböző vizsgálatokra.

A helyzetem speciális, valószínűleg nem jutottam volna el ide magamtól, és azt is tudom, hogy sokaknak nincs lehetősége mindezt megfizetni. Nekem mindent meg kell tennem azért, hogy a szervezetem a rengeteg durva kezelés és operáció után a helyzetéhez képes jól működjön. Sokáig gyűjtöttem például egy lézeres intim helyreállító műtétre, ami konkrétan megváltoztatta az életminőségemet, és rettenetesen boldog voltam, amikor ki tudtam fizetni. 

Az is az életmódváltásom szerves része, hogy ma már rendszeresen sportolok – nem is tudnám elképzelni nélküle az életem. Ez adja a mindennapi motivációt, és az egészséges elmeállapotomhoz is hozzájárul, amit kéthetente még terapeutánál is ápolgatok. Hetente kétszer infraszaunázom és gőzfürdőbe járok.

Mondhatják persze, hogy ez micsoda luxus, de én tudom, hogy nem érezném magam ma ilyen jól a bőrömben, ha mindezeket nem tenném meg magamért.

A tavaly elkezdett terápia például konkrétan megmentette az életemet, mert krízisben voltam a poszttraumás stressztől, amit a rákom okozott. 

Nem tudom, lesz-e valaha olyan, hogy soha többé nem lesz semmi bajom, és nem kell már többé vizsgálatokra járnom, speciális étrendet folytatnom, hormonpótlók nélkül élnem, vagy kell még több drága beavatkozást tenni a testemen. Feltehetően nem fogok ide elérkezni, hiszen ahogyan idősödik a testem, úgy jönnek ki rajta újabb problémák. 

Ha nem így állnék az életemhez, a testemhez meg a lelkemhez, lehet, hogy már nem is élnék. Nekem az életmódváltás, a tudatosság az életem záloga, hogy ne csak túléljek, hanem minőségi életet éljek.

Azt is tudom, szerencsés vagyok, hogy tudok erre áldozni. 

Amikor nyáron kiderült, hogy az étrendemet jóval szigorúbban kell fognom, hogy alig ehetek zsíros ételt, alig ihatok alkoholt, kerülnöm kell a cukros, tocsogós ennivalókat, akkor egy kicsit megtorpantam: mi marad meg, ha már ennyit se szabad? Mi marad, ha nincs több rántott karaj, jó vörösbor vagy gin-tonikozás? Aztán rájöttem, nem annyira szörnyű ez. Egészségesen kell étkeznem és még jobban odafigyelnem életem végéig? Komolyan a dolce vita miatt aggódom? Különben is, mit jelent a dolce vita? Nem két pohár bort, az is biztos.

Aztán felismertem, hogy ez egy „golden ticket” a hosszú és boldog élethez. 

Sosem gondoltam magamra öregasszonyként. Tulajdonképpen nem is aggódom az öregedés miatt. Minden további gyertya a születésnapi tortámon egy áldás. Nem fogom elfelejteni a harmincadik születésnapomon jelenlévők tekintetét, amikor még úgy volt, hogy nem élem túl a betegségemet. Sosem gondolkozom az életem végén, miközben volt idő, hogy mindennap azon gondolkoztam. Ezek miatt persze nem is terveztem hosszú nyugdíjas éveket, nem spóroltam vidéki házra szép panorámával, nincs hosszú távú tervem sem a pénzügyi tudatosságra. Örültem, hogy élek, és amit megkeresek, azzal megjutalmazhatom magam. Magamba fektetem azt, hogy sokáig tartson az életem, és az minőségi legyen. 

Manapság amúgy is a boldogság a legnagyobb luxus. Jó sok melóm van abban, hogy mostanra boldog embernek mondhatom magam. Jó sok tapasztalaton, traumán, csalódáson át vezetett ide az út, egyiket sem cserélném el senkiével. Ez az én csomagom, tele szörnyűségekkel és sok jóval. Nehéz volt cipelni, sokszor még ma is az, de örülök neki, hogy elbírtam, elbírom. 

És hajlandó vagyok tenni érte, hogy ez így is maradjon.

Szentesi Éva