Tükrözés, MRI, rákszűrés – hogy vértezhetjük fel magunkat a szorongáskeltő vizsgálatokra?

–

A váróban ülök, velem szemben egy idős házaspár, mellettem velem egykorú nő. A pár olyan nyugodt, mintha csak teadélutánra jöttek volna, a szomszédomról ez már kevésbé mondható el: nem kell éles figyelem ahhoz, hogy kiszúrjam, ahogy tördeli a kezét és kapkodja a levegőt. Mélyen tudok empatizálni vele: amióta az eszemet tudom, rettegek az orvosi vizsgálatoktól – erről korábban írtam is már ITT –, de ahogy körbenézek a baráti társaságomban, a nálam jóval stabilabb és reziliensebb emberek sem törnek ki üdvrialgásban, ha kórházi beutalót nyomnak a kezükbe.

Talán józan paraszti ésszel

azt gondolnánk, ez a félelem kizárólag a fájdalmas vagy nagyon nagy rizikójú vizsgálatoknál jelenik meg, azonban a számok és a tapasztalatok mást mutatnak.

Olyannyira, hogy kutatások támasztják alá, hogy míg az objektíve kellemetlen endoszkópiára váró páciensek 35 százaléka számol be szorongásról, addig a teljesen fájdalommentes MRI előtt a várakozók 50 százaléka stresszelt. A helyzetet sok dolog árnyalja, de egy dolog biztos: a szorongásunk tárgya kis túlzással annyiféle dologra irányulhat, ahányan vagyunk.

Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül – beszámolók és kutatások alapján:

• félelem a vizsgálat kellemetlenségétől, fájdalomtól,
• félelem attól, hogy valami rosszul sül el, komplikáció lép fel,
• félelem az orvos hozzáállásától, a kiszolgáltatottságtól – nem túl meglepő, hogy ez a ráta a nőgyógyászati vizsgálatoknál a legmagasabb,
• félelem a diagnózis eredményétől,
• félelem korábbi rossz tapasztalatok mentén – ha például fájdalmas volt egy injekció, vagy rossz modorú az orvos, a következő vizsgálatra már nehezebb szívvel megy a páciens,
• különböző fóbiák – a fiatal felnőttek 20-30%-a küzd tűfóbiával, és az MRI-k 0,8 százaléka végződik sikertelenül, mert a szorongás miatt meghiúsul.

A témát hosszan lehetne még cincálni, ám mivel nem az a célom, hogy további tippeket adjak szorongáshoz, váltsunk egy megoldásfókuszúbb szemléletre – már csak azért is, mert

kutatások igazolják, hogy ha sikerül csökkenteni a vizsgálat előtti félelmet, akkor a beavatkozás fájdalmát/kellemetlenségét is elviselhetőbbnek érzékeljük.

Lóki Eszter egészségpszichológus segítségével most összegyűjtöttünk néhány olyan dolgot, ami segíthet abban, hogy könnyebben vegyük az akadályt – akkor is, ha egy egyszerű vérvételre, és akkor is, ha nyitott szívműtétre várunk.

#1 Azonosítsd be a szorongás tárgyát

Egyszerűnek tűnhet, de mégsem az: ahogy a fenti felsorolás is mutatja, rengeteg különböző forrásból érkezhet a félelem, éppen ezért az önmegnyugtatás első lépése a szorongás okának felismerése lesz. Ha elkap a jól ismert gyomorgörcs, érdemes hátrébb lépni egyet és beazonosítani, mitől is félünk. A vizsgálat kellemetlenségétől? Az eredménytől? Esetleg az orvos attitűdjétől? A megoldás ugyanis valamelyest mindegyiknél másban rejlik.

„Teljesen normális, hogy izgulunk, hisz ez egy kiszolgáltatott helyzet” – mondja el Lóki Eszter.

„Én azt szoktam javasolni, hogy szánjunk egy kis időt arra, hogy előre elképzeljük a szituációt, vizualizáljuk, hogy ott vagyunk, és minden rendben zajlik, és engedjük át magunkat ennek az érzésnek.

Ebben sokat segíthet, hogy eleve jól informáltan, felkészülten érkezünk, és ismerünk önmegnyugtató technikákat, amiket bevethetünk.”

#2 Készülj fel az orvossal való beszélgetésre!

Sokakban kelt szorongást az is, hogy esetleg az orvos lekezelő lesz, nem ad elég információt, vagy kellő óvatosság nélkül végzi a vizsgálatot. Ezeknek okai messzire nyúlnak – és már számtalanszor írtunk is a magyar egészségügy anomáliáiról –, de akárhol is keressük a felelősséget, láthatjuk: a félelem nem alaptalan. Arra sajnos nem biztos, hogy lesz ráhatásunk, hogy a doki hogy viszonyul majd hozzánk – pláne, ha a kapkodós állami egészségügybe kell mennünk –, arra viszont igen, hogy mi magunk hogy kezeljük a helyzetet.

„Ha a tranzakcióanalízisből indulunk ki, ilyenkor az orvos és a páciens között szülő–gyerek-viszony alakul ki, akkor is, ha egyébként egészséges felnőtt működéssel rendelkezünk. Ez a kapcsolat gyakran hat ránk úgy, hogy lemegyünk kicsit gyerekbe, összeszedetlenek leszünk, és olyan helyzetekben is átadjuk az irányítást, amikben nem kellene”

– mondja el Eszter. „Egy kis rákészüléssel azonban egyensúlyba hozhatjuk ezt a dinamikát. Tudatosan dönthetünk arról, hogy nem gyerekként, hanem felnőttként fogunk vele kommunikálni. Sokat segít, ha például összeírjuk előre a kérdéseinket, merünk reflektálni, és felvetni a dilemmáinkat. Az orvos szakértő, de a döntés jogát nem veheti el tőlünk.”

#3 Tájékozódj a lehetőségeidről!

Vannak vizsgálatok, amiken ha törik, ha szakad, át kell esnünk – azonban nem mindegy, megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a kellemetlenségek kivédése érdekében. Egy nőgyógyászati szűrés sosem vágyott program – de ha nem akut problémáról van szó, időzíthetjük például a ciklus első felére, amikor kevésbé érzékeny a szervezet.

Az MRI sokak számára klausztrofób, ám lehet kérni benn fejhallgatót, ami elnyomja a hangos kattogást, és (kevesen tudják, de) bevihetünk magunkkal kísérőt is a terembe. Sőt! Most már nyitott MRI is létezik – bár az sajnos csak magánfinanszírozott formában. A vérvétel szintén sokaknak ijesztő, de ha az ájulástól félsz, kérheted, hogy fekve végezzék a vizsgálatot, és készíthetsz be szőlőcukrot, amit utána egyből megeszel. Apró, szinte bagatell dolgok ezek, ám mégis rengeteget nyomnak a latba – mind pszichésen, mind fizikai szinten.

#4 Merj kommunikálni!

A legtöbb orvos látott már szorongó embert – akár naponta többször is –, és (ideális esetben) mind a képessége, mind az empátiája adott ahhoz, hogy stresszmentesebbé tegye a vizsgálatot, például azzal, hogy elmagyarázza, mi fog történni. Ehhez azonban tudnia kell, mire számíthat tőled.

Szakemberként feltehetőleg rutinos a pánikrohamok kezelésében, ám nem mindegy, hogy az felkészülten éri, vagy akkor, amikor már kilóg a kanül a kezedből.

A kommunikáció a kulcs és – visszatérve a második ponthoz – asszertív, de határozott énközlésekkel egyenrangú kapcsolatot alakíthatunk ki, amiben meghallják a szükségleteinket. Ne feledd: a gördülékeny vizsgálat közös érdek. Az orvosnak is kedvezel, ha szakszerű segítséget nyújthat neked.

#5 Készülj stresszcsökkentő módszerekkel!

„Rengeteg olyan egyszerű, könnyen bevethető eszköz áll rendelkezésre, ami aktivizálja a paraszimpatikus idegrendszert, és ezáltal segít megnyugodni a stresszes helyzetekben. Érdemes minél többet kipróbálni közülük, és aktívan készülni rá, hogy bevethessük őket, ha szükség lenne rájuk.

Ide tartoznak a légzőgyakorlatok, a földelős módszerek, a progresszív izomrelaxáció, a mindful séta és a bilaterális rajzolás is – ezek mind jó szolgálatot tesznek egy nehéz helyzetben”

– mondja el Lóki Eszter.

Márpedig ha a rettegett vizsgálatot még hosszú várakozási idő is megelőzi a kórházi folyosón, egyáltalán nem mindegy, hogy a levegő kapkodásával vagy esetleg meditatív színezéssel töltjük el az időt.

#6 Hívj kísérőt – vagy válj azzá másnak, ha indokolt!

Nem, nem igaz, hogy „egy felnőtt embernek már bírnia kell az ilyenfajta stresszt.” Nem, nem igaz, hogy „terheled a környezeted, ha még egy vizsgálatra sem tudsz önállóan elmenni”. Nem, nem igaz, hogy „nélküle is, vele is ugyanolyan fájdalmas”. Egy biztonsági ember, bizalmas társ jelenléte nagyon erős komfortot adhat – olyannyira, hogy egy 2006-os kutatás rámutatott: ha egy házastárs fogta a társa kezét a kellemetlen vizsgálat alatt, akkor csökkent az agy fenyegetésre adott válasza. Továbbmegyek: még az idegen személyek érintése is segített – még ha nem is azonos mértékben.

Tehát ha azt látod, valaki nagyon szorong, ne légy rest, fordulj felé segítséggel – lehetséges, hogy többet jelent ez, mint gondolnád.

#7 Jutalmazd meg magad!

Emlékszel még a gyerekorvosodra, aki az injekció beadása után ajándéknyalókát vagy matricát adott? Az életkorod és a motivációs tárgyad talán változott, az agyad működése viszont ezen a téren nem: bármennyi idős is vagy, jó dolog büszkének lenni magadra, és megveregetni a saját vállad. A szorongás legyőzése, egy kellemetlen vizsgálat kipipálása nem kis feladat, és bizony ünneplést érdemel.

Takács Dalma