Ha a szüleim korosztályában érdeklődnék, hogy az ő idejükben mikortól vált hivatalossá egy kapcsolat, valószínűleg értetlenkedve állnának, hogy pontosan mire gondolok. A klasszikus forgatókönyv rendszerint az volt, hogy két ember megismerkedett, elkezdtek randizni, és aztán együtt voltak. Pont. Nem volt ez különösebben túlgondolva. A mi generációnkban viszont a digitalizáció és az online ismerkedés révén hatványozottan megnövekedett a lehetőségek száma, a többség párhuzamosan több partnerrel is ismerkedik és randizik. Persze ez nem jelenti azt, hogy harminc évvel ezelőtt ne fordult volna elő, hogy valaki három nőt vagy férfit tartott volna talonban egyszerre, de ez ma jóval egyszerűbben kivitelezhető, és nem is feltétlenül megbocsáthatatlan, hiszen

a randizás szabályai radikálisan megváltoztak. Olyannyira, hogy sokan évek óta próbálják megfejteni őket, mint amikor valami kurva bonyolult társasjátékot kapsz karácsonyra, aminek a leírását órákig tanulmányozzátok, mert fogalmatok sincs, hogy is kéne játszani.

Olyan fogalmak kerültek be a szótárunkba, mint az „exclusive” és az „official” kapcsolatok, amelyek közel sem bírnak ugyanazzal a jelentéssel.

Exkluzívak vagyunk

Amerikai sorozatokban találkoztam először azzal a címkével, hogy két ember kapcsolata egy ponton exkluzívvá válik. Ez lényegében annyit jelent, hogy a felek már nem beszélgetnek, randiznak másokkal, nem keresgélnek tovább, időt és energiát fektetnek a kapcsolatba. Már nemcsak együtt „lógnak”, rendszeresen szerveznek közös programokat, akár egymás barátaival is találkoznak, de még mindig inkább csak ismerkednek, nem köteleződnek el olyan mértékben, hogy hivatalos párkapcsolatnak minősítsék kettejük viszonyát, nem hivatkoznak úgy a másikra, hogy a barátom, barátnőm, párom, kedvesem stb. Nagy valószínűséggel nem törlik a randiappokat a telefonjukról, de inaktív felhasználókká válnak. Egy cikkben olvastam egyszer azt a hasonlatot, hogy ez a periódus olyan, ha a munkakereséssel vonunk párhuzamot, mint amikor az embert felveszik egy munkahelyre, és a három hónapos próbaidejét tölti.

Belekezdesz valamibe, de még nem mered kijelenteni, hogy ez hosszú távon menni fog,

kísérleti fázisként tekintesz rá, amiből bármikor ki lehet szállni, akár különösebb indoklás nélkül is. Tisztára, mint az ingyenes próbaidőszak a Spotifyon.

Jó-jó, és akkor mikortól hivatalos?

Egy igazi monogám kapcsolat következő fázisa az, amikor hivatalossá válik. Tíz évvel ezelőtt ezt legegyszerűbben azzal lehetett kifejezni, hogy a felek Facebookon átállították a kapcsolati státuszokat, de a fiatalok körében ma már ez iszonyatosan boomer dolognak számít.

Ha egy kapcsolat hivatalossá válik, ott sokkal komolyabb mértékű intimitás és elköteleződés van jelen, mint amikor pusztán exkluzívak.

A felek hosszú távra terveznek egymással, ugyanazt várják a párkapcsolattól és egyetértenek olyan kardinális kérdésekben, mint pénzügyek, család, karriercélok, életmód stb. 

 

Az egyszerű forgatókönyv nekem ma is annak tűnik, hogy ha valakivel randizom és elcsattan az első csók, onnantól kezdve úgy tekintek rá, hogy itt valami elindult, és azzal a céllal folytatjuk az ismerkedést, hogy ebből egy tartós párkapcsolat legyen, és kezdettől fogva egyszerre csak egy partnerre fókuszálok. Az élet azonban ennél sokkal bonyolultabb helyzeteket is dob, és ma már egyáltalán nem ördögtől való, ha úgy alakul, ha egyszerre több emberrel ismerkedünk. Sok esetben kevésbé egyértelműek a határvonalak, hogy mikortól számít két ember egy párnak, és az sem ritka, hogy az egyik fél szerint ez teljesen magától értetődő, míg a másik még mindig azon vívódik, mikor hozza fel a témát, és ejtsék meg a NAGY beszélgetést, hogy akkor most hányadán is állnak, hova tart ez a dolog kettőjük között.

Mit mondanak az okosok?

Elmerültem a külföldi női magazinok témában írt cikkeiben, ahol persze minden párkapcsolati szakértő kiemelte, hogy nem lehet általános szabályt hozni, ami minden kapcsolatra érvényesíthető, de többségük azért egyetértett, hogy

jellemzően hat–tíz hét, körülbelül két hónap randizás után kezdenek el kialakulni az érzések, amelyek azt jelentik, hogy a randizás hivatalos párkapcsolattá lépjen elő.

Arról már megoszlottak a vélemények, hogy mi a legjobb módszer ennek megvitatására, ha bizonytalanok vagyunk, hogy vajon a partnerünk is hasonlóan vélekedik-e a kapcsolat fejlődéséről.

Az általam olvasott cikkek mindegyike igyekszik megerősíteni az olvasóit abban, hogy nyugodtan vállalják az érzéseiket, és érdemes szóban is megerősíteni, hogy egy-egy kapcsolat milyen fázisban tart, de azért felhívják rá a figyelmet, hogy csak óvatosan, nehogy elijesszük a partnert az „És neked mik a szándékaid? Hova tart ez az egész kettőnk között?” típusú kérdésekkel, melyekkel idejekorán helyezhetünk nagy nyomást a másikra. Sőt, az ilyen jellegű kérdések helyett, a szakértők szerint célravezetőbb a saját érzéseink megosztásával kezdeni, amire a másik könnyebben rácsatlakozhat. Ezt sem kell halálosan komolyan venni, már az is megtörheti a jeget, ha egy vacsora alkalmával elmondjuk, milyen jól érezzük magunkat az utóbbi időben a másikkal, és megkérdezzük, ő hogyan éli meg az elmúlt heteket. Vagy megemlítjük, hogy éppen meséltünk valakinek róla, és hirtelen nem is tudtuk, miként kéne rá hivatkozni, ő erről mit gondol, és ő hogyan emleget minket másoknak. Akadt olyan tanács is, ami a szemtől szembeni kommunikáció helyett „side to side” beszélgetést javasol, azaz olyan helyzeteket, amikor a pár egymás mellett sétál vagy utazik az autóban, mert így az emberek többsége könnyebben kifejezésre tudja juttatni a legbensőbb érzéseit.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Láttam olyan olvasói kommenteket is, ahol a felek például három éve vannak együtt, de soha nem beszéltek róla, hogy most akkor ők járnak-e, de az is gyakran előfordul, hogy az egyik fél hónapok óta hivatalos párkapcsolatként definiálja a viszonyt, míg a másik azt gondolja, hogy ez egy laza, kötetlen lötyögés kettőjük között. Ha kétségeink vannak, de nem akarjuk a másikat elijeszteni, érdemes egész egyszerűen a jelekből olvasnunk, hiszen, ha a partnerünk egyre több időt szeretne velünk tölteni, bemutat a barátainak, közös jövőbeni programokat emleget, megosztja velünk a mindennapjainak a történéseit, jó eséllyel nem kell túlizgulnunk a dolgot, hogy vajon komolyan gondolja-e. Bár azt a saját bőrömön tapasztaltam, hogy még ha minden tökéletesen alakul is, akkor is

nehéz félretenni a korábbi rossz tapasztalatok okozta prekoncepciókat, és kezelni az egykori sérülésekből fakadó bizalmatlanságot.

Ilyenkor érdemes egyet hátralépni, nagy levegőt venni, objektívan ránézni a kapcsolatra, és mérlegelni, érdemes-e komolyan bármin is aggódni.

Szívesen fogadnám, ha a kommentekben megosztanátok, hogy ti hogyan vélekedtek a kérdésről, a ti ismerkedéseitekből hogyan váltak hivatalos párkapcsolatok, volt-e szükség nagy beszélgetésekre. Kíváncsi vagyok a ti történeteikre, úgyhogy írjátok meg bátran!

Krajnyik Cintia

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás:Getty Images/Motortion