„Kedves Thom,

ma reggel megkaptuk a leveledet. Én most a saját magam szemszögéből írom neked válaszom, ahogy Elaine természetesen leírja majd, ő hogyan látja a dolgot.

Először is: ha szerelmes vagy, az csodálatosan szép, sőt, az nagyjából a legszebb, ami az emberrel megtörténhet. Ne hagyd, hogy bárki elhalványítsa az érzés jelentőségét!

Másodszor: rengetegféle szerelem létezik. Van, amelyik önző, gonosz, egosita és magához láncol. Ebben az érzésben a szerelem csak a saját maga fontosságának kedvéért él. Ez a fajta szerelem rusnya és bénító. A másik viszont mindent jelent, ami csak jó benned; kedvességet, törődést, tiszteletet – nemcsak a viszonyotokban, hanem egy felsőbb rendben. Olyan tiszteletet, amely egy másik ember értékeinek és különlegességének teljes, feltétel nélküli elfogadását jelenti. A szerelem első fajtája megbetegít, legyengít és lekicsinyít. De a második felszabadítja a benned rejlő erőt, bátorságot, jóságot, sőt, olyan bölcsességet is, amelynek létezéséről eddig nem is tudtál.

Azt mondod, esetedben nem holmi tinédzserkori fellángolásról van szó. Nos, ha ennyire mélyen érzel, akkor természetesen nem az! Persze te nem azt kérdezted tőlem, hogy vajon te hogyan is érzel, ezt mindenki másnál jobban tudod te magad. Amit te kérdezel tőlem, az nem más, mint, hogy mit kezdj ezzel az érzéssel – és én ezt meg is tudom mondani neked.

Sütkérezz benne, és légy vele boldog, légy iránta hálás! A szerelem a legjobb, legszebb dolog a világon – próbálj méltó maradni hozzá! Egy szerelmi vallomás pedig semmiféle veszedelmet nem rejt. Még akkor sem, ha számolnod kell azzal, hogy vannak emberek, akik szégyenlősebbek nálad. A lányoknak kifinomult érzékük van olvasni az érzéseidben, de ettől függetlenül tőled is szeretik azokat hallani. Néha bizony úgy alakul, hogy az érzéseid valamilyen oknál fogva nem találnak viszonzásra, de tudd, hogy ettől nem kevésbé értékesek vagy jók.

Végül, pontosan tudom, hogy mit érzel, mert én is így érzek, és nagyon örülök annak, hogy most már te is. Nagy örömmel találkoznánk Susannal. Szívesen látjuk vendégül őt. Ennek megszervezését Elaine-re hagyom, mert ő sokkal jobban ért ehhez, mint én, de egész biztosan nagy örömmel teszi majd. Ő maga is igen sokat tud a szerelemről, talán nálam is többet tud majd segíteni neked.

És még valami. Ne félj a veszteségtől! Ha meg kell történnie, hát megtörténik. A lényeg, hogy ne siettesd! A jó dolgok megvárnak.

Szeretettel,

apa

1958. november 10., New York”

 

A levél eredetije ebben a könyvben található.

 Kiemelt kép: Wikipedia/McFadden Publications, Inc