Mozart 1777-ben szeretett bele egy négygyermekes zeneimádó család egyik lányába, Aloysia Weber-be. A fiatal muzsikus akkoriban kezdte megtalálni saját közönségét, amikor a lány már sikeres énekesnő volt. Mozart udvarlási próbálkozásai ezért, a kezdeti kölcsönös érdeklődés ellenére, végül kudarcba fulladtak.

A következő években Mozart Bécs legelismertebb zongoristájává nőtte ki magát, és zeneszerzőként is egyre elismertebb lett. Amikor 1782-ben Aloysia édesapja elhunyt, a Weber család, némi bevétel reményében, bérbe adta a házuk egy részét. Az ingatlant Mozart vette ki, aki hamarosan – immár –  egy másik Weber-lányba, Constanze-ba szeretett bele. 1782. augusztus 4-én összeházasodtak, és szerelmük egészen Mozart kilenc évvel ezután bekövetkezett, korai haláláig megmaradt.

Az alábbi levelet nem sokkal halála előtt, 1790-ben írta feleségének Frankfurtból, ahová azért utazott, hogy munkát és pénzt keressen.

„Szívem legkedvesebb kicsi felesége!

Bárcsak én is levelet kapnék tőled, akkor minden rendbe jönne… Drágaságom, nincs kétségem afelől, hogy dolgaim hamarosan jobbra fordulnak, de ez korántsem lesz olyan egyszerű, mint ahogy azt te és néhány barátod gondoljátok. Igaz, én itt ismert és nagy tiszteletben álló művész vagyok, de... nos, várjuk ki a végét. Akárhogy is, biztos, ami biztos, szeretném tető alá hozni ezt az üzletet H-val, amivel szert tennék némi pénzre anélkül, hogy nagy kiadásaim lennének. Ezután pedig nem lenne más feladatom, mint hogy dolgozzak, amit nagyon szívesen meg is teszek az én drága kis feleségem boldogságára.

Amikor arra gondolok, hogy újra együtt leszünk mi ketten, hirtelen olyanná válok, mint egy kisgyerek – ha az emberek belelátnának a szívembe, biztosan nagyon elszégyellném magam!

Minden, ami körülvesz engem hidegen hagy, jéghidegen. Ha veled lennék, biztosan képes lennék élvezni az emberek bókjait – de így… minden olyan üres.

A viszontlátásra, drágám!

Maradok örökké a te Mozartod, aki téged a teljes lelkével szeret

Ui.: Amikor az utolsó sorokat írtam, egy könnycsepp hullott a papírra. De föl kell vidulnom! Rengeteg csókot küldök neked, kapd el őket! Az ördögbe is, egy egész erdőnyit küldök belőlük. Ha, ha! És most én is elkaptam belőlük hármat. Isteni finomak. Csókollak milliószor!

Aaawww…

A találatért köszönet a Brainpickings oldalnak.