Nagyon is számít, hogy milyen élmény „az első” – Így érdemes dönteni a diákok nyári munkájáról

–

A nyári diákmunka jó pénzkereseti és szakmai önismereti lehetőség, ami vonzó a kamaszok, az útjukat egyengető szülők, és nem mellesleg a munkaadók számára is. Ha dolgozni akar a gyerek, érdemes elsőként a jogi kérdésekről tájékozódni, hiszen a 18 éven aluliak munkavállalására eltérő szabályok vonatkoznak. A gyerekjogi, gyerekrészvételi szempontok azonban túlmutatnak a munkaügyi kérdéseken. Legyen szó akár adminisztratív, felszolgáló, rakodó, ügyfélszolgálati vagy hoszteszmunkáról, a gyerek legfőbb véleményét, legjobb érdekét és biztonságát szem előtt kell tartani a diákmunkáról szóló döntés és az abban való részvétel során.

1. Segítsük a gyereket a döntéshozatalban!

A diákmunka nagyrészt az önállóságról szól: a saját keresetről, a saját tudás és képességek kipróbálásáról, a felelősségvállalásról. Érdemes segíteni, hogy ez a függetlenség már a munkáról szóló döntésben is megmutatkozhasson.

A jogszabályok szerint 18 éves kor alatt a szülő beleegyezésére mindenképp szükség van a munkavállaláshoz, de a szülők szerepe elsősorban itt az, hogy segítsék a gyerekeket tájékozott, felelős döntést hozni, elfogadva azt is, ha ők máshogy döntenének. Megkérdezhetik a gyerekeket arról, miben örülnének a támogatásnak, de engedjék meg és bátorítsák, hogy a gyerek döntsön arról, mit választ, és miben köti meg a saját kompromisszumait. A döntéshez segíthet átgondolni például:

• Miért szeretne dolgozni, mit vár tőle? Mire lenne igazán büszke? Miben segíti őt ez a munka?
• Szükség van-e speciális ismeretekre, felkészítésre? Biztosítja-e ezt a munkaadó vagy a diákszövetkezet?
• Mit várnak tőle? Milyen feladatai lesznek? Ezek megfelelnek-e a céljainak? Mennyire rugalmasak a feladatok és az időbeosztás tekintetében?
• Milyen beosztás mellett tud majd elég időt, figyelmet fordítani a családra, barátokra, pihenésre, kikapcsolódásra, sportra? Kell-e készülnie valamire a nyáron? Mit tud feladni?
• Milyen a híre az adott munkaadónak a diákok között? Mit mondtak róla a diákszövetkezetben, mi az előnye és mi a hátránya?
• Milyen a közlekedés? Hogyan jut el a munkahelyére, és onnan haza?

2. Gondoljuk át, mi a gyerek legjobb érdeke!

Nagyobb eséllyel tudja egy szülő a gyereke véleményét, érdekét értékelni, ha előbb tisztázza a diákmunkával kapcsolatos saját érzéseit, motivációit. Előfordulhat, hogy ezek a gyerekkori tapasztalataiban gyökereznek (például „Az ő korában én már…” „Nekem se adtak pénzt, hogy…” „Én is azzal kezdtem, hogy…”), vagy például a kamaszok ölébe hulló szabadság miatti aggodalom, irigység befolyásolja őket. Ezek az érzések nem jók vagy rosszak, hanem természetes velejárói a szülői létnek. Legtöbbször már az segít, ha ezeket azonosítjuk és nyugtázzuk. 

A diákmunka nagyon sokat ad a gyerekeknek, az első kereset felett érzett büszkeségen, a szakmai gyakorlaton, az iskolában nem értékelt képességek elismerésén túl is. Akár a gyerek, akár a szülő a munkavállalás motorja, jó emlékezni arra a nyár megtervezésénél, hogy az egyik leggyakoribb kritika az iskolákkal szemben a gyerekek túlterheltsége, ez a tíz hét pedig a gyerekek szabadsága. Lehet, hogy jó lenne behozni mindazt, ami az iskolában elmaradt, és gondoljuk például úgy, hogy „meg kell tanulnia, milyen az élet…” vagy „most megtanulja értékelni a pénzt…”, emellett hasznos mérlegelni azt is, hogy mi a CV building, a pénzügyi tudatosságra vagy a felelősségvállalásra való nevelés legjobb módja, ideje.

A diákmunka – mint az inspiráló vagy társas élmények általában – nemcsak energiát visz el, hanem ad is. Értékeljük annak fényében, hogy a gyerekeknek joguk van a pihenéshez és szabadidőhöz is.

A felnőttekhez hasonlóan a gyerekek között is vannak, akik eleinte nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel, esetleg ettől nyűgösebbek lesznek, vagy nem találják a helyüket. Némely családban a lelassulás, máshol például a bulizás miatt felfordult napirend okoz nehézséget. A karantén alatt mindenki leckét kapott abból, milyen fontos az idő strukturálása, amire jó megoldás lehet egy önkéntesség vagy egy diákmunka. De miként a kisgyerekeknél a szabad játék, a kamaszoknál a strukturáltalan szabadidő adja meg a lehetőséget arra, hogy rátaláljanak a saját ritmusukra, érdeklődésükre. Adjunk időt nekik, és bízzunk az önszabályozó képességeikben.

3. Segítsük, hogy biztonságban érezzék magukat, és jó élmény legyen nekik!

Az „elsőknek” mindig kiemelt a szerepük. Nincs ez másképp a munkatapasztalatokkal sem. Az, ahogy bánnak velük a munkahelyen, hogy használják vagy bevonják őket, kizsákmányolják vagy építenek rájuk, megbecsülik őket vagy átnéznek rajtuk, hogy máshogy bánnak-e velük a koruk vagy más tulajdonságuk miatt, mind kihat a szakmai szocializációjukra. A fiatalok tűrésküszöbe sokszor magasabb, még nincs elég összehasonlítási alapjuk arról, mi elvárható tőlük és a munkaadótól, és nem biztos, hogy értik, miben más vagy hasonló egy munkaviszony, mint egy tanár-diák vagy diák-diák kapcsolat.

Egy rossz iskolai kultúra, a munkajoggal és gyerekjogokkal kapcsolatos ismeretek hiánya, vagy önmagában a megbízás miatti izgalom is elég ahhoz, hogy természetesnek fogadjanak el egy olyan állást, ahol méltánytalan, nem megfelelő körülmények között dolgoznak.

Nemcsak a cél a fontos (a pénz, a karrierépítés, a gyakorlat/közösségi szolgálat kipipálása), hanem a folyamat is, ahogyan a célhoz eljutnak.

Álljon itt végezetül hét olyan jótanács, amelyet érdemes követni, ha úgy döntötök, hogy a gyerek belevág a nyári diákmunkába:

• A fiatalok sokszor bármit elvállalnak, ami jól fizet, közel van, ahová a barátjukkal együtt mehetnek, és ahol van kapcsolatuk, illetve amit „kézhez kapnak”. A szülők bátoríthatják őket, hogy ekkor is járjanak utána, tudnak-e olyan feladatot végezni, ami releváns számukra és ahol építenek az ő tudásukra, képességeikre. Sok munkakör betöltésénél nem a fiatal munkaerő elérhetősége, hanem speciális nézőpontjuk, jártasságuk (például informatika terén) a keresett. Előfordulhat, hogy van lehetőség arra, hogy más dolgokat is kipróbáljanak, ezért érdemes jelezniük, szóvá tenniük érdeklődésüket, céljaikat, azt, hogy mit szeretnének kipróbálni.
• „Ebben a korban bármit kibírnak” – gondolhatjuk, de nem árt meggyőződni arról, hogy olyat várnak-e el a gyerekektől, amire fizikailag képesek. A szülők segíthetnek átgondolni, mire kell figyelniük a gyerekeknek, hogy ne sérüljenek meg, húzzák meg a hátukat, égjenek le, eleget egyenek, igyanak.
• Lehet beszélgetni arról, hogy mitől tartanak a legjobban, és mi lenne megnyugtató vagy megerősítő számukra. A legtöbb speciális szabályozás célja az, hogy a diákmunka gyerekközpontú legyen, és a gyerekek fejlődését elősegítse és ne akadályozza.

• Fontos, hogy a gyerek tudja, hogy senkinek nincs joga bántani őt, és van hova fordulnia. Ha ilyen történik, arról beszéljen egy felnőttnek, akiben megbízik és aki tenni tud valamit.

• Tájékozódjon, van-e kijelölt módja annak, ahol jelezheti a munkaadóinak, ha nem érzi jól magát, ha zaklatták, beszóltak neki akár ügyfelek, külső személyek vagy kollégák, vagy ha bármi akadályozza őt a biztonságos munkavégzésben. A diákszövetkezetnek vagy a szülőknek is szólhat, ha veszélyes helyzetet tapasztal, illetve ha őt vagy valaki mást bántottak.
• Osszák meg a szülőkkel a legfontosabb tudnivalókat (például beosztás, útvonal, másik kontaktszemély), és egyezzenek meg a munkanapokon alkalmazott családi szabályokról (például a szülő nem hívogatja munkaidőben, a gyerek nem bulizik előző este stb.).
• A tájékoztatás szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez a munkaadó és a felnőttek felelőssége, de fontos, hogy a gyerekek tudják, joguk van ahhoz, hogy értsék, megismerjék, milyen feladataik lesznek, mihez járulnak hozzá annak elvégzésével, és hogyan hasznosult az, amit elvégeztek. Tájékozódjanak előre a beosztás rugalmasságáról, ismerjék meg, milyen felelősséggel tartoznak, és milyen jogaik vannak, különösen a munkajogi szabályok megsértése esetén (elmaradt fizetések, a nem megfelelő körülmények, munkaidő átlépése). Ha nem kapnak erről információt, nyugodtan kérdezzenek rá ezekre.

 Németh Barbara

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Emma Kim