Nyári meló: az önállóság ára – Hogyan telik ma egy diák nyara?
Felhőtlen nyár. Egyáltalán van ilyen? Na, ja, úgy 14-15 éves korig. Amikor még olyan szerencsés vagy, hogy anyu és apu egész évi kemény melójának hála, felkerekedhet a család, és közösen elindultok valahová nyaralni. De mi van akkor, ha már külön utakon járnál, külön programokkal? Nos, akkor jön a felismerés, hogy az önálló szórakozásnak bizony ára van, amit neked kell előteremtened. Fáradsággal, felelősséggel és tanulással. Mert bizony nyáron az élettől tanulunk, méghozzá azt, hogy mennyit is ér a munka, amit azért végzel, hogy aztán szórakozhass. Dián Dóri írása.
–
Nyári munka, avagy kulimeló aprópénzért
Életem első nyári melója 16 évesen a helyi strand éttermében volt, amolyan R1-es pozíció: „eredj ide, eredj oda”. Aztán később lefokoztak az egyik büfé „lángoskenő kisasszonyának”, miután telibe öntöttem egy vendéget hideg gyümölcslevessel – de ez a bennem lévő B-faktor megnyilvánulása, és egy előző cikkem témájához tartozik.
A lényeg, hogy már pár nap munka után szembejött velem a kőkemény valóság: a nagybetűsben csak egy-két dobásod van, aztán mehetsz a levesbe. Vagyis hát esetemben: a melegbe. Mert lángost kenni és palacsintát sütni lehet, hogy nem vagonpakolás, de azért a forró tűzhely mellett kánikulában „kutyakemény”.
Persze nem voltam egyedül, a barátaim többsége is diákmunkásként dolgozott. Ki egy nagyáruház pénztárában, mások strandok büféiben, gyorséttermek kasszáiban vagy gyárak raktárában igyekeztek összeszedni a párnapos vízparti buli vagy fesztiválbérlet árát.
És kétség ne férjen hozzá, ezek nem azok a munkák, amikről az iskolapadban elkalandozva lehet álmodozni. A fizetés meg… na, hát az főleg nem. Az ezerforintos órabér sajnos még az állandó munkásoknak is sokszor csak álom, nemhogy egy magamfajta lótifutinak a palacsintasütő mellett.
A recept tehát nagyjából úgy nézett ki, hogy sokat kell melózni kevés pénzért. Persze, ahogy mindennek, ennek is volt jó oldala: a közös gürizések során hatalmas barátságok alakultak ki. Aztán ha a végén a sok hajnali kelés és keccsölés meghozta gyümölcsét, és végre meglett a bérlet vagy a nyaralás ára, akkor az – ahogy a reklám mondja – megfizethetetlen. Illetve dehogy is. Éppen, hogy végre megfizethető.
Enyém lett a döntés, hogy hová megyek
Miután gimisként jó pár szünidőt részben önfinanszírozóvá tettem, az egyetem megkezdését követő nyáron kicsit változott a helyzet. Ezt leginkább talán azzal tudom a legjobban leírni, hogy az „Anya, mehetek a…?” – kérdést felváltotta az „Anya, megyek a…” – kijelentés. Ez akkor tűnt fel, amikor nyári programjaink egyeztetésekor a 16 éves öcsém elkéredzkedett a balatoni buliba, én pedig kijelentettem, hogy más terveim vannak.
Enyém lett a döntés, hogy hova megyek, de az is, hogy hova nem. Mert a vizsgaidőszak sokszor felemészti a június nagy részét, ez pedig lemondásokkal jár.
A nyári melót ekkor már kiegészítette a suli melletti munka, ám a szerencsések – ahová magamat is sorolom – azt csinálhatják, amit tanulnak és szeretnek is. Beköszön az ember életébe a szakmai gyakorlat, és bár ez sem tömi tele pénztárcát, sokkal nagyobb mozgásteret ad abban, hogy hova is tervezzük a nyári kikapcsolódást.
Külföldi nyaralás fillérekért
A saját keresetben az a jó, hogy az ember megtanulja felfedezni a lehetőségeket, és igyekszik élni is velük. A fapados repülőjáratok, a hostelek és az Európai Unió intézménye igazán költséghatékonnyá tették az Európán belüli kirándulás lehetőségét. Míg a szüleim korosztálya még korlátozott keretek között mozoghatott, számunkra már kinyílt a világ. Számos honlap gyűjti össze a jobbnál jobb ajánlatokat, és gyakorta előfordul, hogy Budapestről Londonba olcsóbb eljutni, mint Debrecenbe. És ahogy látom, sokan élünk is ezekkel a lehetőségekkel. Hátizsákkal nekivágni a kontinensnek még most is nagy divat, csak a légiközlekedésnek hála, Európa jó pár órányi utazással közelebb van.
Out of the box – kettő az egyben megoldások
Aztán olyan is van, hogy összeköthetjük a munkát a szórakozással.
A legtöbb hazai fesztivál ugyanis kínál olyan lehetőséget, hogy önkéntesként dolgozhatunk pár órát a rendezvényen, cserébe pedig az időnk többi részében élvezhetjük a programokat, megspórolva ezzel a belépő árát.
De az is találhat költséghatékony megoldásokat, aki határon túli élményekre vágyik. Több olyan szervezet foglalkozik azzal, hogy diákokat közvetít például az USA-ba nyári táborokba dolgozni, ahol a résztvevők a szabadnapjaikon felfedezhetik a környéket és meglátogathatják a közelben lévő nevezetességeket. Aki pedig ennél is messzebb menne, annak ott a Working holiday vízum. Ezzel nyolc országba, többek között Japánba, Ausztráliába vagy Új-Zélandra szerezhet 100 szerencsés (és nagyon gyors) fiatal dolgozói és nyaralói vízumot egy teljes évre. Ahogyan a neve is sugallja, az erre vállalkozók egyszerre fedezhetik fel az ország csodáit, és közben megkereshetik a kalandozások költségeit. Tökéletes választás lehet azoknak, akik rövid távon szeretnék beleásni magukat egy távoli kultúra rejtelmeibe.
A pihenésért tehát meg kell dolgozni
Aki nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy a családja finanszírozni tudja a pihenését vagy a szórakozását, annak bizony meg kell keresnie a nyaralás árát, de ez így is van rendjén. Hiszen később, amikor majd „komoly felnőttek leszünk komoly munkával”, akkor sem lesz másképp. És különben is: kevés olyan jó érzés van, mint amikor kemény munkánk gyümölcsét élvezhetjük… mondjuk, a vízparton heverészve.
Dián Dóri
Képünk illusztráció