„Bocsánat, annyira izgulok, hogy hülye lettem tőle” – A legkeményebb vizsgázós beégések

–

Akinél lazább nincsen

A mi érettséginken kiemelkedő alakítást nyújtott az osztálytársam, akit hiába hívtak szóbelizni, nem jelent meg aznap az iskolában. Osztályfőnököm kétségbeesetten hívta őt, nem vette fel a telefont. Amikor sikerült elérni a szülőket, kiderült, nincs nagy baj, versenyzőnk valószínűleg elaludt. Itt volt egy kis csavar a történetben, a szülők pont akkor nyaraltak. Egy újabb kör telefonálás vette kezdetét, valahogyan fel kellett ébreszteni osztálytársamat.

Mire ez sikerült, és több órás késés után megjelent, lazán besétált a terembe, felelt, majd, mint aki jól végezte dolgát, belakmározott a tanároknak szánt ebédből.

Akik a rövidebbet húzták

Ezzel szemben az én felelésem kicsit sem volt laza. Középiskolában legkedvesebb tantárgyaim közé soroltam a magyart, emiatt bizonyítani szerettem volna az érettségin: az összes tételhez választottam egy szép idézetet, amivel indítani szerettem volna feleletemet. Lelkesen mutogattam magyartanáromnak a jegyzeteimet, szinte lefeleltem neki a folyóson.

Mellékesen megjegyeztem neki, hogy azért csak van egy tétel, amit nem szeretnék húzni, akárhogy tanulom, képtelen vagyok bármit is megjegyezni belőle. Ez volt az Odüsszeia, nyilván azt húztam.

Láttam a magyartanárom arcán, hogy ez kőkemény csapatmunka lesz. Bevallom őszintén, annyira lefagytam, hogy hirtelen felindulásból számolgatni kezdtem, mennyit tudnék elolvasni belőle a felkészülési idő alatt. Kevés dolog rémlik a feleletemből, de egy életre megjegyeztem, hogy Devecseri Gábor fordította magyarra a művet, ez szerepelt a könyv első oldalán.

Patríciának hasonlóan kevés mondanivalója volt a magyarérettségin. Ő jóval szerencsésebb volt, mivel Esztergomba járt középiskolába, így amikor Babitsról kellett beszélnie, kinézett az ablakon és megmutatta a bizottságnak: ott lakott, azon a dombon.

Akik túlzottan lelkesek

Regina Henrik Ibsen Vadkacsa című művét húzta. Ennek kifejezetten örült, tudta, gond nélkül beszámol belőle. Már javában dolgozott a tételen, még a könyvet sem vitte magával. Időközben körbesétált a magyartanár, belelesett a diákok jegyzeteibe, Regináét látva szó nélkül megfogta a kötetet, és lecsapta az asztalára. Ekkor derült ki számára, hogy teljesen más tételt kezdett el kidolgozni…

Akik teljesen lefagytak

Az első szóbeli egyetemi vizsgám online térben zajlott. Elképesztően izgultam, a biztonság kedvéért bekészítettem egy rövid jegyzetet, hogy tudjam, mi az, amit feltétlenül említeni szeretnék a tételemmel kapcsolatban.

Hatalmas hiba volt, ugyanis idegességemben az amnesztia szót antiszemitának olvastam. A professzoromat annyira lesokkoltam, hogy egy pillanatra azt hittem, lefagyott a gépem, azért nem látom őt pislogni.

Végül kimentettem magamat egy „bocsánat, annyira izgulok, hogy hülye lettem tőle” mondattal, és négyessel zártam a vizsgát.

Csoporttársaimmal való beszélgetésem során hamar kiderült, nem vagyok egyedül.

Veronika történelem szóbelin fagyott le annyira, hogy nem jutott eszébe a villámháború szó. A bizottság tagjai hiába rajzoltak villámokat a levegőbe, Vera csak Harry Potterre tudott asszociálni.

Az egyik ismerősömnek földrajzérettségin ment nehezen az asszociálás, amikor arra a kérésre, hogy mondjon egy dokumentumfilmet, válaszként gondolkodás nélkül rávágta a Jurassic Parkot.

Dalmának az 1848-as forradalomról és szabadságharcról kellett beszélnie. Mivel az emelt szintű magyarérettségire jóval többet készült, rögtön elkezdett Petőfiről mesélni. A tanár egy ideig hagyta, aztán próbálta a forradalmi követelésekre terelni a témát. Dalma szépen felsorolta őket, majd monológját azzal zárta, hogy a szovjetek vonuljanak ki Magyarországról.

Az oktató szeme kidülledt, és finoman jelezte, ez már 1956-ban történt. Dalma sűrű elnézések közt zavarára fogta elszólását, folytatta a feleletet. Az utolsó kérdés a forradalmi követelések teljesülésére irányult. Dalma zsigerből válaszolta, hogy a szovjetek végül kivonultak Magyarországról. A tanár pislogás nélkül csak annyit kérdezett: „Maga most szórakozik velem?”

Nyelvi nehézségek

Az idegennyelvű vizsgák esetében gyakori a szavak felcserélése vagy éppen elfelejtése.

Marci például olaszérettségin azt állította, nyakkendőt evett reggelire.

Amikor Réka németből érettségizett, a vizsgáztatók megdicsérték a nyakláncát, mire ő megemlítette, szeret ékszereket hordani. Jött is a kérdés, milyenek vannak még otthon. Mivel Réka csak az ékszer szót ismerte németül, rámutatott a nyakláncára és azt mondta: sok olyan, mint ez. Hamar rátértek a feladatokra…

A szerencse gyermekei

Vera történetében nem ő volt a szerencsés fél, mivel becsületesen felkészült az egyetemi vizsgára. Ellenben a mögötte ülő lánnyal, aki a vizsga végén köszönetet mondott neki, amiért rengeteg választ le tudott másolni róla.

Végül Vera négyessel, az őt másoló lány ötössel zárta a vizsgát…

Tamás emelt kémia írásbeli érettségije annyira borzasztóan sikerült, hogy tanára a megtekintéskor levette szemüvegét, mélyen a szemébe nézett, és annyit kérdezett: „Tamás, miért nem választasz egy hozzád közelebb álló szakmát?” Ezek után győzködni kellett őt, hogy legalább jelenjen meg a szóbeli vizsgán. Itt három témáról kellett beszélnie, ebből kettő szerepelt a függvénytáblázatban. A harmadik egy kísérlet volt, amit pont akkor vettek át, amikor nem lógott kémia fakultációról. Így kapott közel maximális pontszámot a feleletére. Most kémia szakon tanul, nyáron kezdi szakmai gyakorlatát a Magyar Tudományos Akadémiánál. 

Sok embert ismerek, de Omárnál szerencsésebbet nem igazán. Élete első vizsgaidőszakában, januárban volt egy alapozótárgya, amin kifejezetten magas volt a bukási arány. Omár természetesen egyetlen előadáson sem vett részt, így indult vizsgázni. A kampuszon találkozott egy ismerősével, kiderült, ugyanarra a vizsgára tartanak.

A teremhez érkezve Omárnak feltűnt, nem ugyanott van, ahova kiírták a vizsgát, azonban nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget, a tárgy neve stimmelt. Megérkezett a tanár, és bár nem az ő nevére írták ki a vizsgát, két oktató tartotta a kurzust, ezért nem gyanakodott. Miközben a professzor osztotta a vizsgalapokat, megjegyzéseket tett arra, milyen hideg van, nem fűtötték be a termet. Miután kiosztott minden papírt, még mindig morgott. Öt perc után végül azt mondta a hallgatóknak, ilyen körülmények között nem hajlandó vizsgáztatni. Mindenkinek megajánlotta a négyest, aki ennél jobbat szeretett volna, az oktató irodájában megírhatta a vizsgát. Omár boldogan távozott, örömében ivott a négyesre. De másnap kapott egy e-mailt, amiben az állt, nem jelent meg a számonkérésen. Kiderült, rossz helyre ült be vizsgázni. Amint ez tudatosult benne, írt egy levelet tanárának és elindult az egyetemre, személyes konzultációra. Amikor belépett az oktató irodájába, az már kereste volna a dolgozatot. Ekkor Omár finoman jelezte, az bizony nem lesz ott.

A professzor csak annyit kérdezett: „Maga az, Omár?” Ő elmesélte a történteket, mire az oktató mosolyogva felelt: Tudja mit, Omár? Maga bejött, ezt isten is így akarta, és én nem szeretném az ő számításait keresztülhúzni. Elhiszem, hogy maga ezt tudja négyesre.

Így történt, hogy Omár egy vizsga sikerére kétszer is ivott, biztos, ami biztos.

Aki biztosra megy

Peti elfelejtette felvenni a vizsgához tartozó tárgyat, amit a félév végén vett észre. Mostanra hosszas levelezések árán megoldódott a probléma, így nem kizárt, hogy hamarosan általa is bővül a történetek tárháza.

Ti jöttök!

 

 Princz Laura

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Carol Yepes