„Mit adományozgassak én, amikor a politikusok milliárdokat sikkasztanak? Majd jótékonykodom, ha ők bőkezűek lesznek!” – kontra: „Ha nem osztod meg a Facebook-faladon, hogy egy árva kisnyuszi oltásaira gyűjtünk, megátalkodott gazfickó vagy!”. Már megint csak a végletek, igaz? 

Mert mi, emberek, úgy lettünk összerakva, hogy vergődünk a „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!”, és a „Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis” között – ahelyett, hogy megingathatatlanul adakoznánk, annyit, amennyit tudunk, amennyi belefér.

Mert valamennyi mindenkinek belefér – ha nem is pénzből, de időből, energiából. 

Erre persze megint csak mondhatja bárki, hogy „adakozom én az államnak az adómmal”, vagy a túloldalon, hogy „ha »csak« önkénteskedünk, de nem teszünk félre a vagyonunkból jótékony ügyekre, az nem adakozás”, ám a helyzet az, hogy a pénz maga is energia: dolgozunk érte, időt, erőt nem kímélve, így aztán mindannyiunknak szíve-joga eldönteni, mennyit és miből fordítunk a világ jobbá tételére vagy mások megsegítésére, a hitünk, az értékrendünk és a prioritásaink szerint.

Különbözőségeink mentén egyezünk

– ahogy a világvallások is mind egyetértenek abban, hogy mindenkori profitunk nagyjából tíz százaléka egyszerűen nem minket illet.

A spirituális megközelítés szerint nem azért adományozunk, hogy hizlaljuk az önjelölt társadalmi vezetőket, hanem azért, mert kötelességünk visszaadni abból, amit kaptunk.

Valamikor réges-régen a papok, rabbik, imámok elődjei nem csupán a szavak és teóriák, hanem a tettek emberei is voltak: városról-városra járva segítettek a rászorulókon, miközben megtanították őket, hogyan élhetnének teljesebb életet – mert hittek benne: az önfeláldozás az adakozás leghatásosabb, legerősebb módja. 

A kabbala (az Ábrahám-vallások ősi spirituális gyökere), és a keleti vallások karmaközpontú elvei szerint a másokkal való megosztás, mások megsegítése ráadásul nemcsak azok életét gazdagítja, akiken segítünk, de az adakozó életét is. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, sem vallásosnak nem kell lenni, sem pedig hinni a karmában. Elég arra gondolni, milyen lélekmelengető érzés ajándékot adni valakinek karácsonykor, vagy mosolyra fakasztani egy síró kisgyereket. 

Még a legmufurcabb ember is úgy van kódolva, hogy ha akarva-akaratlanul boldogságot, vidámságot, reményt ad valakinek, akkor ő is mosolyog, és „pillangók repdesnek a szívében”.

De akkor miért esik olyan baromi nehezére sokaknak, hogy jótékonykodjanak?

Leginkább azért, mert túl sokan vannak, akik másokon „bosszulják meg”, hogy velük szemben senki sem volt bőkezű – sem a sors, sem a barátaik, sem a vadidegenek.

A gond csak az, hogy aki fukarkodik, annak még kevesebb jut.

Mert lehet valaki dúsgazdag, lóghatnak gyémántok a nyakában, és lakhat kacsalábon forgó palotában, de ettől még olyan üres a lelke, az élete, és a bejövő híváslistája, e-mail- és sms postafiókja, mint egy hólyag. Yehuda Berg: A valódi gazdagság című kötet szerzője szerint nem másokat kellene okolnunk azért, ha nincs elég fény az életünkben:

„Mint a villanykörte, amely csak akkor ég, ha van pozitív-negatív pólusa, neked is szükséged van arra, hogy adj, és kapj is. Ez azonban nem elegendő: maga az égőszál gondoskodik arról, hogy egyensúlyban tartsa a két pólust. A mi esetünkben adakozás és a befogadás közötti egyensúlyról az önuralom gondoskodik.” 

 

Most már csak néhány napunk van eldönteni, hová vándorol az adónk 1+1 százaléka:

valamelyik regisztrált civilszervezetnek, és valamelyik vallási közösségnek.

És bár egyre többen teszik fel a kérdést (joggal), hogy mennyi marad a NAV zsebében az adományainkból, még mielőtt választ keresnénk a kérdésre, szeretnék felvetni pár másik kérdést.

Jogos-e nem adni borravalót egy étteremben a pincérnek azért, mert elképzelhető, hogy a jattot lefölözi az üzletvezető? Elfogadható-e az a narratíva, hogy azért nem adunk 100 forintot egy csontsovány, sápadt csecsemőt a kezében tartó koldus asszonynak az aluljáróban, mert mi van, ha elissza a pénzt?

Elővigyázatosnak, felelősségteljesnek, körültekintőnek lenni szuper, de kifogást kereső fukarnak lenni kevésbé – 

nem, nem fogjuk saját szemünkkel látni, ahogyan Madonna Malawiban nyitott leányiskolájában egy kislány elkiáltja magát: „Köszönöm Jolánka néninek Tatabányáról, az adományából kaptam egy iskolatáskát!” 

és Ferenc pápa sem fog senkire rádobni egy üzit: „Te, Béla, annyira köszi az adományt, a Szent Péter Bazilika nyugati szárnyának másfél méter magasan található freskójának jobb csücskét újítottuk fel belőle”. De hinnünk kell benne, hogy ha bizonyosan vannak is, akik visszaélnek a bőkezűségünkkel, mi megtettük a magunkét.

2022. januárjától amúgy a NAV honlapján bárki megtekintheti, hogy a megjelölt kedvezményezett részesült-e a felajánlott egy százalékos összegből – ennek szellemében csokorba gyűjtök néhány olyan intézményt, kezdeményezést, végtelenül inspiráló szervezetet, amelynél bizonyosan jó helyen lesz az összeg, amelyet úgysem tarthatunk meg… 

Civil szervezetek:

Amnesty International Magyarország 

Az Amnesty hazai csapata főként magyarok közös ügyeiért áll ki, mint például a bérszakadék csökkentése a pusztán a nemük miatt hátrányos vagy előnyös helyzetbe hozottak között, az elfogadó, együttműködő párbeszéd és kommunikációs készség szervezett oktatása, és a tudatos internethasználatra ösztönzés, illetve a személyes adatok kezelése és védelme az online térben. Adószámuk: 19015985-1-41. 

Budapest Pride 

A Pride csapat az LMBTQ-emberek jogegyenlőségéért és láthatóságáért dolgozik – a felajánlásokat a nyári Budapest Pride Fesztivál és Felvonulásra, az ahhoz kapcsolódó rendezvények és programok fejlesztésére, és az előbújás napja és további programok, tüntetések és események lebonyolítására fordítják. Adószámuk: 18174803-1-42 

WWF

„Együtt lehetséges!” – szól a WWF mottója, és ez nem véletlen: rendületlenül hisznek benne, hogy veled, veletek, velünk sikerülhet megóvni hazánk természeti kincseit. Küldetésük egy olyan jövő megteremtése, amelyben az emberiség és a természet harmóniában él egymással. Adószámuk: 18226814-2-42 

UNICEF

A családon belüli erőszak és a cyberbullying ellen folytatott állandó küzdelem mellett az UNICEF a koronavírus hazai megjelenését követően a veszélyeztetett gyermekek ellátását végző intézményeken segít: igénylista alapján számítástechnikai eszközöket, egészségügyi védőfelszerelést, higiéniás termékeket, élelmiszert, tisztítószert és játékokat szállítottak ki a gyerekek számára, összességében eddig 50 millió forintot meghaladó értékben. Adószámuk: 18212718-2-42

KézenFogva alapítvány

Ez az alapítvány egy befogadó társadalomért dolgozik, melyben a fogyatékos emberek képesek méltósággal élni a mindennapjaikat. Segítenek a tanulásukban, az egészségügyi ellátásukban, a munkahely keresésében vagy éppen jogi kérdésekben. Támogatják a családjaikat is, és feladatunknak tekintik a velük foglalkozó szakemberek, az ellátásukban részt vevő szervezetek fejlesztését is. Adószámuk: 18050495-2-43

Egyházak:

Krisna-völgy 

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége az Ételt az Életért Alapítvány nevében is gyűjt: évi félmillió tál meleg étellel és évente többszáz tonna tartós élelmiszerrel segítik a rászorulókat. Az egyház legfontosabb üzenetei: a rászorulók folyamatos segítése, az erőszakmentesség elvének tisztelete, a környezetünk védelme, az önellátás gyakorlatba ültetése, és a lelki értékeken alapuló életvitel. Adószámuk: 18018318-1-14

Magyar Iszlám Közösség

A Magyar Iszlám Közösség a békét, dialógust, együttműködést hirdeti, és bár egy erősen iszlamofób társadalomban sokféle hamis hírt hallunk a muzulmán hitről, Allah szerint „a cselekedetek csakis a szándék szerint ítéltetnek meg, és minden embernek csakis szándék szerint jut jutalma és büntetése”. A közösség az adományokkal – a mecset fenntartása mellett – magyarországi rászorulóknak segélycsomagokat juttat el tartós élelmiszerekkel, ruhaneműkkel. Adószámuk: 18022287-1-42

Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség

A szüleim, Dévényi Katalin és Steiner Gyula által alapított közösség arra törekszik, hogy a szellemi-lelki fejlődés hiteles, gyakorlati ösvényének megtalálásában segítséget nyújtsanak nemcsak a buddhistáknak, hanem minden érdeklődőnek vallási elkötelezettségtől függetlenül – többezer éves buddhista szellemi hagyomány tapasztalataira támaszkodva. A Tiszta Fény Alapítvány adószáma: 19703660-1-41

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 

Mazsihisz több mint 120 ezer magyar zsidó ember negyven zsinagógáját képviseli, és a vallási élet fenntartása mellett fő feladatának tekinti a szociális segítségnyújtást, valamint a hagyományőrző zsidó oktatást is. Képviseli a holokauszt túlélőit a különböző kárpótlási ügyekben, szociális munkájuk során pedig naponta 600 adag ebédet szállítanak rászorulóknak, és évente 2500 élelmiszercsomagot osztanak szét több mint háromezer ember mindennapjait elviselhetőbbé téve – kórházukban és szociális otthonaikban évente közel ezer beteget ápolnak. Adószámuk: 19819600-2-42 

Magyarországi Evangélikus Egyház 

A Magyarországi Evangélikus Egyház egyik fő célja a szeretetszolgálati munka segítése, fejlesztése, a munkatársak szolgálatának támogatása. Mint mondják: „Gyülekezeteink sokfelé kisebbségi- és szórványhelyzetben élnek, így jól ismerjük ennek a létformának minden nehézségét, de áldásait is.” Az egyház lelkésze, Bolba Márta többször vendégül látta a Mozaik Közösség tagjait is, mely egy olyan nyitott, sokszínű, ökumenikus keresztény közösség, amely tagjai között tud LMBTQ- embereket is. Adószámuk: 19719483-2-42

Természetesen ezek csupán a személyes javaslataim

Számtalan civil és egyházi csoport munkáját, túlélését segíti az 1+1 százalék, melyet május 20-ig a www.nav.gov.hu oldalon talált részletes leírás alapján dedikálhatunk az általunk kedvezményezett szervezeteknek. Évente nagyjából tízmilliárd forinttól esnek el közösségek, amiért az adófizetők több mint 60 százaléka nem rendelkezik személyi jövedelemadója 1+1 százalékáról. 

„Kíméletlenül számolj le megrögzött szűkmarkúságoddal! Ekkor a szíved megnyílik, látóköröd az életet illetően kiszélesedik, és újfajta, befogadóbb látásmódra teszel szert.

Megérzed a segítséget, amelyet a szíved lakója nyújt. Megtapasztalod a lelki üdvösség leírhatatlan mámorát, ami hatalmas belső erőt ad” – mondta Szvámi Sivánanda hindu orvos, spirituális tanító.

Törődjünk – egymással, az országgal, a világgal, és az adományozás, a jótékonyság, a bőkezűség gyakorlásán keresztül önmagunkkal is.

Steiner Kristóf

Kiemelt kép: Czabán Máté

A további képek a szerző tulajdonában vannak