Adakozik a sztár: jól bejáratott imázsépítés? – Tegye nyíltan vagy titokban, bírálói mindig lesznek

–

Úgy gondolom, hogy ha valakit tömegek követnek, sokan ismerik a tevékenységét és kísérik figyelemmel a munkásságát, akkor az illetőnek felelőssége van. Onnantól kezdve, hogy megnyitotta az életét  a nyilvánosság előtt, vagy a munkája miatt rengetegen hallgatnak rá, bizony felelősséggel tartozik, de már nemcsak önmaga, hanem a köz iránt is. Talán kicsit meg is szűnik a magánemberi minősége, és minél ismertebb valaki, ez annál jellemzőbb (fojtogató olykor).

Pont ezért szerintem egyáltalán nincs azon semmi csodálkoznivaló, amikor a világ leghíresebb színészei, az igazi A listás hollywoodi sztárok vagy a nagyon híres zenészek és énekesek mindennél jobban meg akarják óvni a kíváncsi tekintetektől parányi privát területüket, az otthonukat, de ez nem mindig sikerül.

Az, hogy a figyelmet és népszerűséget mire használják, sok más tényező mellett gyakorta erős véleményezés tárgya, legyen az pozitív vagy negatív előjelű. 

Mert minden kritizálható, bármit teszel, mindenbe beleköthetnek. Ha nem nyilatkozol a bulvárnak, akkor az a baj, ha nyilatkozol, akkor meg az. Ha nem adakozol, akkor sóher vagy, ha adakozol és nem kötöd a nyilvánosság orrára, az is gáz. Ha adakozol és nagy dobra vered, akkor pedig kizárólag az imázsépítés miatt csinálod, mondják. (Akkor is véleményeznek, ha nem vagy ismert ember, csak akkor több lehetőséged van egy jó nagyot belengetni.)

Nézzük meg Angelina Jolie esetét, aki jóformán Kalkuttai Szent Teréz nyomdokaiba lépett. Évtizedek óta vállal jószolgálati feladatokat, nemcsak szövegel a gyerekek és a bajbajutottak megsegítéséről, hanem tényleg cselekszik, sőt a magánéletéből is jelentős hányadot áldoz erre, hiszen három harmadik világbeli gyereket fogadott örökbe.

Mégis, nem egy helyen olvastam már azt vele kapcsolatban, hogy Angelinának ez a jól felépített arculata csupán, az imázsa miatt csinálja. (Egyébként lehet, hogy ez is benne van a pakliban, és akkor mi van, ha egyszer a segítsége hatékony, a példája pedig ékes?)

Vagy idevehetjük Leonardo DiCaprio környezetvédelemmel kapcsolatos erőteljes tevékenységét is. Egy alapítványt is létrehozott ennek kapcsán, jelentős milliárdokat áldoz e terület megsegítésére, és a több mint negyvenmillió ember által követett Instagram-oldalát csak ennek a témának szenteli. Talán a két legextrémebb példát sikerült kiemelnem az A listás hírességek közül. De egész nyugodtan idevehetjük Jane Fondát, akit a legutóbbi hírek szerint letartóztatták egy-egy klímatüntetésen, vagy Joaquin Phoenixet, aki a SAG-gáláról egy vágóhídra ment tüntetni – úgy, ahogy volt, szmokingban. 

Kylie Jenner híres amerikai dollármilliárdos és valóságshow-ban felnövő celebritás (aki nem mellékesen népszerűségben már megelőzte híres nővérét, Kim Kardashiant) pár hete egymillió dollárt adományozott az ausztrál tűzvészben megsérült állatok megsegítésére. A hírességet előszeretettel vádolták – ahogyan a családját is sok ízben – azzal, mennyire felületes, felelőtlenül nagy fogyasztó, köszönőviszonyban sincs a következetességgel (ezt, mondjuk, bizonyítja is egy-egy tapintatlan poszttal, mint például az állatmentés után posztolt szőrmepapuccsal), túl keveset adakozik, illetve az a minimum, hogy egy milliárdos ennyi pénzt utal egy ilyen ügyben. 

Azzal egyetértek, hogy egy ekkora követőtábort maga mögött tudó embernek jóval nagyobb a felelőssége.

(Jenner egyébként nem a saját döntése, teljesítménye nyomán lett híres, hanem beleszületett egy valóságshow-ba, tehát még csak dönteni sem dönthetett arról, hogy ezt az életet szeretné-e magának, mivel még kiskorú volt, amikor elkezdték forgatni az életükről szóló műsort, a Keeping up with the Kardashianst.)

De azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy valaki, akár egy sztár is, felelősségre vonható amiatt, mennyit ajánl fel jótékony célokra. 

Persze felelősséggel és példamutatással tartozol a világnak. Az élet nemcsak kontúrozás meg Lambóban picsáskodás, hanem valami más is. De a világ ezen a téren sem kiegyenlített. Vannak olyanok, akik az egész életüket és vagyonukat arra áldozzák, hogy másokon segítsenek, míg másoktól az is szép teljesítmény, hogy egymillió dollárt utalnak egy ilyen helyzetben. Bár ezt így vicces leírni: „Szép teljesítmény az is, ha egymillió dollárt utal.” Ezt most azért ízlelgessétek!

New lip alert 👄 lipstick & liner in shade "Girls Trip" launching on the 22nd 🤍

A bajbajutottak egyébként, azt hiszem, nem nézik, honnan jön a segítség. A bajbajutott sok tekintetben beszűkült terébe nem feltétlenül jut el minden információ. De ha lenyirbáljuk az összes sallangot, akkor is több van egymillió dollárral egy olyan bankszámlán, amin akár minden cent életeket ment majd. 

Soha nem értettem egyet azzal, amikor azt mondta valaki az ismert emberekkel kapcsolatban, hogy „nem kell nagy csinnadrattával adományozni, elég azt szép csendben”. Nem, nem elég. A jó példával elöl kell járni. A felelősséghez az is hozzátartozik, hogy példát mutatok abban, hogyan kell segíteni. És mennyiszer kell segíteni!

Akiket sokan ismernek, azok formálhatják hatékonyan a világot. Aki pedig közülük csendben csinálja, az segít ugyan, de a szemléletmód változtatásában nem vesz részt.

Természetesen vannak olyanok is, akik tényleg imázsépítésre használják a jótékonyságot. De séróból nem lehet mindenkit ezzel vádolni. Mindig lesznek, akik azért segítenek másokon, hogy önmagukat jobb színben tüntessék fel, és mindig lesznek olyanok, akiknek politikai sikerek lebegnek a szemük előtt, meg olyanok is, akiket nem ez vezérel, hanem valódi részvét.

Végezetül pedig arról is érdemes szólni, hogy magunk miatt is adakozunk. Mert az adakozás nemcsak azokról szól, akiknek segíteni akarunk, hanem rólunk is, hogy a mi lelkünk megnyugodjon: jó emberek vagyunk. 

A híres emberek pedig ugyanolyanok mint mi: van, aki gyarlóbb, van, aki irgalmasabb. Ami elválaszt tőlük, az annyi, hogy rájuk jóval többen figyelnek. És ha akarjuk, ha nem, ez felelősséggel jár.

Szentesi Éva

Kiemelt kép: Özönvíz előtt című film (2016)