Gondolatban tegyük félre, hogy mit illik és mit nem szabad a hatályban lévő szabályok szerint. És idézzük fel magunkban, hogy mennyire elemi szükségletünk a társas érintkezés. Mind magányosabbak vagyunk egy év bezártság után – a rokonaink, szeretteink kínzó távolsága mindannyiunkra hatással van.

Még mielőtt mindent a vírushelyzetre fognánk, a digitalizáció miatt már régóta jelen van az érintés utáni fokozott vágy, és az érzelmi éhség, ahogy kollégám Marossy Kriszta fogalmazott a legutóbbi cikkében (itt tudjátok elolvasni), ez a bezártság miatt most még inkább felerősödött.

Senki sem látja előre, milyen hosszú távú mentális és egészségi következményei lesznek a bezártságnak, de semmi jót nem jósolnak a kutatók. Ezt pedig mi is érezzük. Mindannyian ügyeskedünk, alkudozunk az ördöggel, hogy tarthassuk a szeretteinkkel a kapcsolatot a lehető legbiztonságosabb módon, és ismerkedhessünk, szeretetteljes kapcsolatot építhessünk a vírushelyzet alatt is. 

Égnek a randivonalak, füstölnek a billentyűzetek, éjszakába nyúló csetpartik mennek Messengeren.

Zárt csoportokban faggattam Z, Y és X generációs egyedülálló felnőtteket, akik az elmúlt egy évben párkereső státuszban voltak, árulják el, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. 

Aki a csíkra lép, az szerelmes

Nézzük először is a számokat és változásukat, és azt, hogyan hatottak a randioldalakra a szigorítások!

A szórakozóhelyek bezárásával az ismerkedés szinte kizárólag a randialkalmazásokra tevődött át. Ennek meg is lett az eredménye: soha nem látott forgalmat bonyolított le a Tinder.

Az elmúlt tizenkét hónap legforgalmasabb napja 2021. január 3-án volt, amikor is világszerte 3,4 milliárdszor húzták jobbra/balra az emberek egymást huszonnégy óra alatt.

A népszerű randiappok zöme a vírushelyzet kezdetén a lehető leggyorsabban reagált a helyzetre. A Tinder felelősségteljes viselkedésre intette a felhasználóit, figyelemfelkeltő és edukatív üzenetekkel bombázta az embereket (ezeket persze felhasználóként könnyű ignorálni). Talán némi ellentmondást fedezhetünk fel abban, hogy egy randiapp felhívja a figyelmet a távolságtartásra is, de egy felelős vállalat így viselkedik, még akkor is, ha pont az érintésből él. 

A konkurens randiapp, a Bumble jóval liberálisabb házi szabályokat hozott, mint a Tinder. Amellett, hogy közvetlen link vezet a WHO oldalára, hogy feltérképezhesd, miként ismerkedhetsz a legnagyobb biztonságban – például: viselj maszkot, fertőtlenítsd a kezed, és lehetőleg dolgozz otthonról, hogy ne válj kontaktszeméllyé –, egy frissítéssel az app szemérmetlenül a felhasználók igényeire szabhatóvá teszi a felelősséget. Egy gyors kérdőív segítségével beállíthatod a profilodban, hogy a vírushelyzetben mik a randipreferenciáid. Például hol találkoznál szívesebben a másikkal: videócseten, zárt térben, vagy ragaszkodsz a szabad térhez? Mit gondolsz a maszkviselésről: ragaszkodsz hozzá, megengedő vagy, vagy lekerülhet-e néha (értelemszerűen, hogy lásd a másik arcát)?

Na és milyen szabályok érvényesek itthon?

Ritka ugyan, de volt példa arra is, hogy a politika beleszólt a randizási szabályokba. Áprilisban futott körbe egy érdekes hír a világsajtóban New York város vezetőinek intelmeiről: a megfertőződések megfékezése érdekében azt (is) tanácsolták a lakosságnak, hogy helyezzék át az online térbe a randikat.

A felhívásban hangsúlyozták: „A bezártságban a legjobb randipartner saját magad vagy! A második legjobb partner pedig a házastársad/párod lehet.

De lássuk, mi a helyzet itthon!

„A szerelmi életet ugyanúgy menedzselni kell”

„Vírushelyzetben ismerkedni kihívás, hiszen benne van a levegőben, hogy bármikor elkaphatod a betegséget. De közben magányos is vagy, ismerkednél, ugyanakkor meg kell oldanod valahogy a gyerekek elhelyezését is egyedülálló anyaként, hogy kufircolhass” – osztja meg velem a tapasztalatait N., egy negyvenes anyuka, aki két fiút nevel, és mellette belevetette magát az online randizásba.

„Egy év alatt ledobtam a szégyenlősködést és moralizálást, hogy lát-e valaki fent a Tinderen.

A válásom után sokan kétkedően, megvetéssel néztek, hogyan próbálok talpra állni, ismerkedni, egyedülálló anyaként új életet kezdeni. Az arcukra kiült a sajnálat és a »de jó, hogy én nem vagyok ebben a helyzetben« tekintet. Nyomot hagyott bennem ez az időszak. Még tanulom, hogy senkinek sem tartozom elszámolással, ha háromhavonta új pasim van.”

A szerelmi életet is ugyanúgy menedzselni kell, mint bármi mást, állítja N.: „Be kell tervezned a napirendedbe, szánnod kell rá időt. Minőségi időt. Pont ezért annyira dühítő, bántó és bosszantó, ha valaki online semmibe veszi az idődet, parkoltat téged, vagy egyszer csak eltűnik.

Az elmúlt évek randiappos tapasztalataiból azt látom, általánossá vált, hogy egyik párkapcsolatból hintázunk át a másikba. Nem engedjük el az előző kezét, míg meg nem fogtuk az újét. A vírushelyzetben pedig ez halmozottan igaz.

Szerintem kell egy picit egyedül lenni egy kapcsolat után, míg újra felépíted magad.”

Vajon hány szerelmet bír még el a rakpart?

Az érvényben lévő szigorításokat elnézve: jelenleg keveset. Nagyon keveset. N.-nel egyetértve K. is úgy tartja, hogy a szerelmi életet menedzselni kell, mindamellett a sok sikertelen randi után ki is lehet égni. Időmenedzselési szempontból szerinte a pesti rakpart és a városi parkok a legmegfelelőbb randihelyszínek. A figyelmeztetések ellenére mindenki arra törekszik, hogy személyesen is találkozzon a „matchével”.

K. harmincas férfi, aki a következőképp vázolja nekem a párkeresés esszenciáját a harmadik hullám alatt:

„Mit tudsz a vírushelyzet alatt csinálni? Hát sétálni. Nagyon nehéz mit kezdeni jelen helyzetben a másikkal. Látsz egy embert, alig látod a gesztusait, a kezét, a testbeszédét, a mimikáját. Iszonyat személytelen így a találkozás. Mi a következő lépés? Be szoktam vetni, hogy hívjon át magához, vagy menjünk fel hozzám. Ha nem lenne Covid, akkor beülnénk egy helyre, meginnánk valamit, ismerkednénk, este tizenegykor pedig eldöntenénk, kinél tovább. Vagy azt, hogy egyáltalán itt van-e már az ideje, hogy felmenjünk a másikhoz. Elcsattan-e a csók, lesz-e e még következő randi…

A Covid előtt az ismerkedés hetekig elhúzódott, ma simán kikötsz a második randin a másik lakásán. Egyszerűen azért, mert fáztok kint, és elegetek van már a sétálásból. Így viszont sokkal gyorsabban eljutunk a szexig, mint korábban.

Már simán a második-harmadik randin.

Engem nagyon zavar, hogy kénytelen vagy egyből beengedni a másikat az intim szférádba, a lakásodba, holott ez normális esetben sokkal lassabban történik. Kevés is az idő a randizásra, mert hatig mindenki dolgozik, nyolcra pedig már otthon kell lenni. Úgyhogy, amikor eljön az este nyolc, átmegyünk egymáshoz, és marad a kanapén alvás, ha »lassítani« szeretnénk a tempón.” 

 

Mi az a „wokefishing”?

A Covid idején ott is félre tud siklani az ismerkedés, hogy makacs módon csimpaszkodunk egymásba csak azért, hogy ne legyünk magányosak. N. így mesélt egy ilyen élményéről:

„Az online randizásnak az is rákfenéje, hogy egész más így kiönteni a lelked a másiknak, és éjszakákon át csetelni, hosszú telefonbeszélgetésekbe bocsátkozni, majd a hatodik randinál, vagy amikor épp két hullám között kinyílik az ország, az addig tökéletesnek hitt választottadról kiderül, hogy végig »wokefishingelt«, és ráébredsz, hogy ez egy teljesen más ember valójában, mint amilyennek mutatta magát.”

A „wokefishing” nem más, mint amikor valaki nyitott, haladó embernek állítja be magát, épp, amilyenre vágysz, de mélyen legbelül nem az. (A kifejezés a woke, azaz „ébredt” és a fishing, azaz „horgászat” szavakból ered.) Azt állítja, hogy törődik a környezettel, feminista, vegetáriánus, vagy szociálisan érzékeny, majd a valóságban, amikor találkoztok, kiderül, hogy hazudott. Bort iszik és vizet prédikál.

Covid ide vagy oda, nem lehet sokáig húzni a csetelést. Fontos, hogy lekerüljön az ismerkedésről a maszk. Lásd a másik arcát, mimikáját, halld a hangját, belenézz a szemébe, és követni tudd, mire hogyan reagál. „Fontos látni, hogyan bánik másokkal, hogyan kér egy kávét az eladótól, azt mondja, hogy »Lesz egy kávé, szia, uram!«, vagy tisztelettudó és illedelmes mindenkivel” – véli N. A másik személyiségének rétegei a szabályok lazításakor derülnek csak ki, és ez sokkoló tud lenni – értenek egyet a megszólalók.

Online sokkal bátrabbak vagyunk, nagyobbat mondunk

Arctalanul bármit leírunk, könnyebben megnyílunk. Ennek megvan a hátulütője is. Vajon igazat ír? Mennyire mutat nagyot magáról? Egyáltalán létező profillal beszélgetek?

Míg a férfi válaszadók egyáltalán nem tartanak a catfishingeléstől vagy zaklatástól, addig a női beszélgetőpartnereim mind óvatosak, nehogy valaki tőrbe csalja őket online. Catfishingnek azt hívjuk, amikor valaki kamuprofilt hoz létre, teljesen más személynek adva ki magát, és így férkőzik a bizalmadba. Majd amikor találkoztok (ha egyáltalán találkoztok), jön a megdöbbenés. 

„Rengeteg olyan profilt látni Tinderen, ahol ordító betűkkel írják ki a lányok, hogy »ha balra húztalak, ne keress meg élőben!«” – mesélik a férfi megszólalók. Ez a jelenség pedig több mint aggasztó, eléggé rossz képet fest arról, milyen a randizás táncrendje itthon, mennyire sok a zaklatási eset online.

Amellett azonban, hogy dolgunk van azzal, hogyan fogadjuk a visszautasítást egy randiappon, sokkal gyorsabban belemegyünk egy kapcsolatba, mint normális esetben, és figyelmen kívül hagyjuk az ordító jeleket – állapítják meg a párkeresők.

„Sokkal gyorsabban kitárulkozunk, mert el vagyunk magányosodva. Kapaszkodunk a másikba. Ki vagyunk teljesen készülve ettől a helyzettől. Éppen ezért nem is vesszük észre a figyelmeztető jeleket. Kapcsolódni akarunk. Sokkal több az alkalmi szex, mert kell az érintés és a gyengédség.

És sokkal több a szakítás, a súrlódás, a zaklatás” – vonja le a következtetést a harmincas éveiben járó lány, Z.

A zaklatások és az álprofilok miatt akinek az anyagi helyzete engedi, inkább a fizetős oldalak felé fordul. Olyan klubokat és társkeresőket használ, ahol ezt a biztonságot garantálni tudják.

Parkoltatás

Ami az Y és a Z generációnak természetes, az a X generáció tagjainak még egészen vad dolog.

„A negyvenes generáció tagjaként nem úgy szocializálódtam, hogy egyszerre több csávóval randizhatok és feküdhetek le. Le kellett vetkőznöm a gátlásaimat, hogy ne maradjak magányos.

Nekem ma is fura, hogy általánosan elfogadott szokás, hogy egy randiappon mindenki párhuzamos csetablakban ugrál. Függetlenül attól, hogy én is megtehetem ezt bárkivel, jobban szeretek egy emberre figyelni. Csak ha eldöntöttem, hogy nem tetszik, akkor lépek tovább a következőre. De ki tudja, lehet, hogy ez nem is korosztályos kérdés, pusztán az én személyiségem ilyen” – meséli N.

Részben igaza is van. Az online ismerkedés etikettjét túlnyomórészt az eszköz határozza meg. Megvan a lehetőséged rá, hogy egyszerre több embert is jobbra húzz, és miután matcheltetek, elindul a beszélgetés, sőt kell is, hogy elinduljon, hiszen a másikat váratni illetlenség. Az átlátható, asszertív kommunikáció az online ismerkedés alapja – az viszont már személyiségfüggő, hogy ki műveli, és ki nem. Fontos, hogy tisztázd a szándékaidat a másik előtt, hogy milyen céllal vagy fent az alkalmazáson, mit keresel. Így, ha rátalálsz az „igazira”, akkor sem lesz kellemetlen, amikor elengeded a másik randipartnered kezét.

Persze ennek van egy igazán szemét módja is, amit a megszólalók csak „parkoltatásnak” hívnak.

Ez az, amikor egyszerre több csajt/srácot fűz valaki online. Közülük egyvalaki ígéretesebbnek, szebbnek, jobbnak tűnik, de nem tudni még, hogy kölcsönös-e a vonzalom, ezért a többieket „parkoltatja” az illető.

Nem közlöd velük egyértelműen, hogy hányadán álltok, nehogy eltűnjenek. Úgyhogy felületes csevejjel fenntartod a kapcsolatot, arra az eshetőségre, ha a fő kiszemelteddel mégsem jönne össze a randi. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A magánytól az unalomig

Ez az egész nemcsak a magányosságról szól, hanem az unalomról is – árnyalja tovább a képet egy, a húszas évei közepén járó fiatal srác, csatlakozva a többiek mondandójához.

„Én is mentem bele unalomból alkalmi kapcsolatokba az első hullám alatt, pusztán azért, mert nem volt mit csinálnom, unatkoztam. Lehet, hogy ez gáz, de vállalom.

Ez a korosztályomban elég gyakori. Párkapcsolatot kerestem egész évben, de nem találtam meg. Aztán egy év alatt, irgalmatlanul sok randit követően, azt vettem észre magamon, hogy kiégtem. A randizás elveszítette a varázsát.

Az ismerkedés alatt nincs elég tér és idő fenntartani a vágyat, a kíváncsiságot. Kevés a lehetőség, kevés az inger, ahova randizni mehetünk, be vagyunk zárva. Úgy érzem, mindegyik lány ugyanolyan, és már nincs bennem motiváció, hogy meg akarjam ismerni a másikat.”

A vírushelyzet hatással van a vágyainkra, az intimitási szükségleteinkre is – mutatnak rá a párkeresők. Sokan érzik úgy, hogy a harmadik hullámra már elfáradtak a sok sikertelen randi után. „Iszonyatosan kiégtem benne, és nem látom a végét – meséli F., egy harmincas férfi. – Ami nagyon pozitív, hogy szereztem randirutint. Kapásból van öt kérdésem, amit szemrebbenés nélkül felteszek a másik félnek. Mégis egy év után mára csömöröm van a randiappoktól. Úgyhogy most egy picit visszavettem, nem ezzel foglalkozom.”

Nemtől és korosztálytól függetlenül az online randizástól való kiégést minden megkérdezett megtapasztalta már. Túl nagy a kínálat, rengeteg időt fektetnek a pártalálásba, és nagyon alacsony a sikerességi ráta – mesélik.

Az elmúlt egy év tapasztalatait levonva: az érettségi előtt álló kamasztól a negyvenes éveiben járó, egyedülálló anyáig mindenki egyetértett abban, hogy ez nem igazán a párkeresés ideje.

Úgyhogy talán van némi igazság New York város vezetőinek intelmében – fűzi tovább a gondolatot L., egy érettségi előtt álló lány. Ez az időszak nemcsak az unalomról és a magányról szól, hanem az önbecsülésünkről is, hogy mennyire vagyunk jóban magunkkal. Meg kell tanulnunk egyedül teljesnek lenni. Megbarátkozni és jóban lenni magunkkal.

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/EmirMemedovski