„Bármit megtehetünk, a bőr is mulandó, miért ne foghatnánk fel játszótérként?” – Újra hódít a „börtöntetoválás”
Könnycsepp, öt pötty, torokra szorított kés – ha ezeket a tetoválásokat pár éve láttad valakin, szinte biztosra vehetted, hogy az illető börtönben járt. Azonban az, ami egykor cikinek számított, most a legkúlabb divat az undergroundban: a budapesti fiatalság pólója alól furcsa kontúrok és „nonfik” kandikálnak ki. A stílus két hazai képviselőjével, a patika collective tagjaival, Hepp Ildikóval és Sükösdi Bencével beszélgettünk. Takács Dalma írása.
–
Balhé és Mad Max mint inspirációforrás
A ’90-es évek Franciaországában járunk. Ezúttal nem a romantikus muskátlis utcácskákra kell gondolni, hanem a gettósabb városrészekre, ahol alapfelszereltség a boxer és a kés, ahol a lakóknál életforma az erőszak. Itt él Fuzi Uvtpk és bandája is, a hírhedt UV, azaz ultra-violent gang, akik előszeretettel fújják tele graffitivel a házak falait.
Az UV csapata elkeseredett és dühös, ott folytatják, ahol a '70-es évek anarchista punkjai abbahagyták: felszólalnak az elnyomó és kapitalista hatalom ellen, újraélesztik a „do it yourself”-mozgalmat, és a kukákkal együtt a klasszikus szépségideálokat is felrúgják.
Fuzi graffitijeit, képregényeit és kedvenc vicceit barátai bőrére varrja, mégpedig úgy, hogy azzal beint az addig ismert tetoválókultúra esztétikájának. Azt mondja, az ő inspirációforrása a balhé és a Mad Max, és soha, senkire nem szeretne sellőket tetoválni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A direkt rontott, szépséghibás, börtöntetkószerű krikszkrakszok egyre több ember bőrén megjelennek, és az undergroundból a mainstreambe szivárognak. Hamarosan már csak „ignorant style”-ként, azaz „tudatlan, műveletlen” stílusként emlegetik Fuzi stílusát, ami igencsak megosztja a tetoválók közösségét: míg sok művész kiakad, amiért ilyen csúnya munkákkal házal, mások zseniálisnak és autentikusnak tartják. Olyannyira, hogy többek között Scarlett Johansson is viseli a mintáit, az ignorant-vonal pedig számos más országba, többek között hozzánk is begyűrűzik.
Hiperrealisztikus 3D-tetkótól a leegyszerűsített firkákig
Figyelemreméltó az az út, amit a tetoválás művészete az elmúlt potom ötezer évben bejárt.
Az első tetovált ember Ötzi volt, az utolsó pedig még gondolatban sem született meg, közben pedig rengeteg eltérő stílus és hagyomány alakult ki szerte a világon.
Miután sokáig az alacsony társadalmi helyzetben lévő emberekkel – prostituáltakkal, bűnözőkkel, matrózokkal – kötötték össze a tetoválás kultúráját, a valóban elhivatott művészek mindent megtettek a műfaj újradefiniálásáért. Rengeteg gyakorlással csodálatos munkák születtek, bejárták a netet a fotónak is beillő tetkók, a TattooCon-versenyeken pedig a legügyesebb művészek mérettetnek meg. Van, aki a színesre, van, aki a fekete-fehérre esküszik, van, aki a realisztikusban, esetleg a trash polkában vagy minimalistában mélyedt el, egy dolog azonban összeköti a szalonkultúra arcait: a minta legyen gyönyörű és nagyon precíz.
Éppen ezért ilyen megosztó, és elsőre érthetetlen az, amit az ignorant style képvisel: ahogy a patika collective alkotója, Sükösdi Bence hirdeti Instáján, ezek „szar tetkók, szar embereknek”. Na, tessék, szegény tetoválók évekig küzdöttek, hogy elismerjék a művészetüket, erre jön egy csapat deviáns fiatal, aki meg továbbélteti a börtönsztereotípiát. Szinte látom, ahogy végiggördül az izzadságcsepp a sokszorosan díjazott tetoválóművészek arcán. Azonban egyvalamiről nem feledkezhetünk meg: attól, hogy valami nem felel meg a klasszikus értelembe vett esztétikai szabályoknak, még lehet profi munka.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mégis miért varratnék magamra valamit, ami csúnya?
Mindig is hatalmas energiát tettem a tetoválásaimba: mindegyik mintámnál több év tervezgetés és legalább tíz skicc előzte meg, hogy tű alá feküdjek. Érdekes, hogy a tetoválás, ami akár a lázadásról és szabadságról is szólhat, ekkora kontrollmániát váltott ki belőlem. Bár én ezt a kontrollt nem tudnám (és talán nem is szeretném) elengedni, nagyon elgondolkodtat, amit Hepp Ildikó és Sükösdi Bence mesélnek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ildikó a hand-poke (tehát gép nélküli tetoválás) szerelmese, és legszívesebben egyszerű, szürreális motívumokat varr. Bence eredetileg festő, de most már szívesebben alkot bőrre, mint vászonra. Ami pedig a közös bennük, hogy mindketten az „accidental creation”-elvben, azaz a „véletlenszerű alkotásban” hisznek, így hosszas fontolgatás és mély jelentéstartam nélkül készítik el tetkóikat. Számukra a bőr egyfajta festővászon, amit kedvünkre díszíthetünk különféle motívumokkal: a varratáshoz bőven elég indok, ha megtetszik egy minta, vagy ha a pillanat heve elragad.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Nem varratom fel, hogy mikor született a cicám, vagy milyen tragikus esemény történt velem. Ezekben a mintákban humor van, nem akarnak megfelelni senkinek” – meséli Bence. Ildikó szerint mára lebomlott az a jelentésréteg a tetoválásról, ami régebben volt, és nem maga a minta, hanem az esemény a lényeg.
„Szerintem sokkal többet jelent, ha egy részeg estén a barátnőimmel a konyhában egymásra varrunk egy kört, mintha évekig tervezgetek egy hiperrealisztikus madarat, és egy vadidegennel felvarratom egy fancy szalonban.”
Az ignorant style hűen tükrözi a Z és Y generáció alapvető egzisztenciális krízisét. Ahogy a párválasztásunkat, a karrierünket, a nemi identitásunkat is behálózzák a társadalmi elvárások, úgy a megjelenésünk sem teljesen sajátunk már. Tehát: itt az idő, hogy „visszavegyük azt”, ami a miénk, és újraértelmezzük a bőrünk jelentőségét.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Mi van, ha ide akarok varrni a könyökömre egy random dolgot, ami semmit sem jelent, de itt lesz örökre? Ez egy fricska azzal szemben, hogy társadalmilag korlátozva vagyunk egy csomó szempontból. Meg akarják mondani, hogyan éljük az életünket, hogy nézzünk ki, éppen ezért annyi és olyan mintát gyűjtök a testemre, amennyit akarok. Ez egy erős reakció arra, ahogyan most változik a társadalom. Persze ez az attitűd egyben azt is jelenti, hogy egzisztenciális nihilizmussal küzd ez a generáció. Minden mindegy, ha varrok valamit a bőrömre, legalább történik valami. Bármit megtehetünk, a bőr is mulandó, miért ne foghatnánk fel játszótérként? Ez egy reakció, hogy ne vegyük ilyen komolyan az életet” – meséli Ildikó.
Az ignorant style szépsége és egyben kritikája, hogy mindenki számára elérhető. Míg a fancy szalonokban elismert, portfólióval rendelkező profik dolgoznak, az ignorant DIY-módjára terjed, és bárki elsajátíthatja. Bence szerint a szalontetkósok értékrendje és elvárásai sokszor nem igazodnak a mai művészeti világ változásaihoz, ám ettől függetlenül az ignorant-vonalon belül is fontos, hogy az alkotó megüsse azt a színvonalat, amiért etikus pénzt kérni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ártó nihilizmus vagy a túlagyalás elengedése?
Jogosan merül fel a kérdés, hogy jó-e az az irány, amit a Z és Y generáció képvisel, és ahogy a művészet változik. Azáltal, hogy tűt és tintát bárki vásárolhat, könnyen elfilléresedik a tetoválás művészete, és egy laikus számára kihívást jelenthet a megfelelő tetoválóművész kiválasztása.
Ugyanez vonatkozik a dolog pszichológiai oldalára: vajon jó az, hogy a Z és Y generáció tagjai a nihilizmust választják a kontrollmánia helyett? Hogy pillanatnyi döntéseik egy életre szólnak?
Mit jelent a carpe diem – felelőtlen nihilizmust vagy felhőtlen szabadságot? Jobb lenne, ha néha tényleg csak belelazulnánk a nagybetűs életbe? Azt hiszem, ezekre a kérdésekre mindenki egyénileg, saját magából kiindulva adhat csak választ.
Takács Dalma
