Tetováló, képzőművész, tanár, óvó bácsi, állatvédő egy személyben – ismerjétek meg Kárpáthegyi Istvánt
…és ha minden jól megy, idén belekezd a kinológiába is.
…és ha minden jól megy, idén belekezd a kinológiába is.
Az elmúlt évtizedben a lézeres tetoválás-eltávolítás drága eljárásból egy mindenki számára elérhető lehetőséggé vált, ebből adódóan pedig egyre kevésbé tekintünk úgy a mintákra, hogy azok örök életre szólnak.
Klimt festményei nemcsak a múzeumban, de a bőrön is jól mutatnak. Pláne, ha a tetoválóművész kellően bátor és kreatív ahhoz, hogy a vendég személyiségéhez igazítsa a műalkotásokat. Takács Dalma gyűjtötte össze a kedvenceit:
Johnny Depp azt mondta: a teste egy könyv, amin a tetoválások a történetek. De mi van akkor, ha csak azért szeretnénk magunkra varratni valamit, mert tetszik?
Szerzőnk egy budapesti kis szalonban tartja tű alá a karját, képzeletben viszont bejárja a Fülöp-szigeteket, Tahitit és Észak-Amerikát, felidézi a leghíresebb tetovált nők történetét. Nagyon más jelentések, nagyon más kontextusok, valami mégis összeköti őket.
A meg nem élt érzések előbb-utóbb felszínre törnek – néha a szó szoros értelmében. Mert míg van, aki a teste díszítéseként, önkifejezési módként használja a mintákat, a varratás motivációja lehet a trauma is:
„Így adtam engedélyt magamnak arra, hogy kidíszítsem ezt a testet. A testet, amit, mint valami átmeneti albérletet, sosem mertem belakni. Aminek a falait sosem mertem a magam kedvére átfesteni, ahol nem mertem otthon érezni magam, amiben csak mint helytartó éltem, éveket várva a nagy felújításra, ami után érdemes leszek majd hazát építeni benne.”
Szerzőnk szerint a tetoválás hasonlatos a szüléshez: azért lehet elviselni a fájdalmat, mert a vágyott cél lebeg a szemünk előtt. És egy jó tetoválóművész pedig olyan, mint egy jó orvos–szülész–dúla, aki segít elérni a célt, ami aztán egy életen át elkísér.
Hajvesztés, hegek, égési sérülések… A tetoválás az önkifejezésen túl gyakran egy betegség vagy sérülés utáni gyógyulás eszköze is lehet. Riportunkból kiderül, mennyi lehetőség rejlik benne.
„Nem félsz, hogy ronda lesz, ha megöregszel? Sosem akartad visszacsinálni? Minek tetováltatni?” Jöjjenek a legtipikusabb tetkó-kérdések és Anna Eszter őszinte válaszai.