„Azt mondjátok, ez a szeretet ünnepe? Bizonyítsátok be!”

–

Mintha az univerzum próbára akarna tenni minket:

„Azt mondjátok, ez a szeretet ünnepe? Bizonyítsátok be!”

Normális esetben azért december első napjaiban már megszólal sokak fejében a vészcsengő, vagy legalábbis egy minimális sokk éri az embert, hogy itt az idő, lassan illene elkezdeni készülődni, és legalább a húsvéti dekorációt le kéne szedni, ha már a karácsonyit még fel sem tettük. Az ajándékkérdésről megint beugrik, hogy bakker, tavaly is elhatároztuk, hogy következő alkalommal semmit sem hagyunk az utolsó pillanatra, októberben már mindenkinek meglesz, mit kap. Persze idén sem lett így. (Nálunk biztosan nem.)

Ám most az egészet megspékelte az élet egy járványhelyzettel, mindenhonnan azt harsogják, hogy MARADJUNK OTTHON. Ne legyen kóricálás, vásárolgatás, forralt borral bandukolva szemezgetés a vásárfiák között, maradjunk otthon. Ööö, oké. Akkor újratervezés. És jöhet az újratervezés újratervezése is.

Miután valaki kimatekozza, hogy fog kinézni a karácsony, ki kivel (nem) találkozik, mi (nem) lesz a menü, ki hova (nem) megy, érzelmileg már teljesen kimerül, mintha önmagában a készülődés nem lenne amúgy is stresszes sokszor.

Pedig papíron ez a lelassulás időszaka

De igazából már jó ideje nem az, csak most megfűszerezték egy nyomasztó, fullasztó plusz vendéggel, a koronavírussal. A bizonytalanságról, a katasztrófákról, a rémes szenzációkkal egymásra licitáló szalagcímekről, szorongásról, fájdalmakról, igazságtalanságokról, veszteségekről – mondhatni a (szellemi, mentális, érzelmi, egzisztenciális, fizikai) túlélésről szólt ez az év. És a hónap java még hátravan.

Amúgy is fontos lenne visszatalálni a lelassuláshoz, a melegséghez, amiről ennek az egész karácsonynak szólnia kellene, de most… most ez a visszatalálás még a mindenkorinál is fontosabb. Akár terápiás is lehetne. Mindannyiunkra ráfér egy kis nyugi. Egy mély levegő, jó illatokkal, puha, meleg érzésekkel.

Úgyhogy összeszedtem pár dolgot, ami talán segíthet abban, hogy ne egy nyomasztó hajsza legyen ez az ünnep, ne csak a hiányokról szóljon, a kompromisszumokról, vagy a „maradj otthon” és a decemberi rohanás közti ellentétekről.

Ne a karácsonyért, önmagunkért lassuljunk le!

A kisfiam waldorfos ovija óta és ebben az időszakban jöttem rá, hogy mit is kell érteni lelassuláson és várakozáson. A karácsony szinte csak egy ráadás. De ez az időszak valóban, szimbolikusan is a várakozásról szól. Rövidek a nappalok, hideg van. Várjuk, mikor lesz újra több fény, mikor lesz újra meleg. Addig is őrizzünk minden pislákoló fényt, teremtsünk minél melegebb atmoszférát.

Nem tudjuk megváltoztatni az időjárást, hát hozzuk ki belőle, amit lehet! Éljük meg a téli napokat úgy, hogy ez az időszak ne lehúzzon, hanem feltöltsön. Tudom, könnyű mondani. De nem kell ehhez lakberendezési magazinok adventi kiadásának címlapját produkálni, ezt belül kell megteremteni. Nem a karácsonyért, nem külső kényszerek miatt, magunkért kell lelassulni. A mentális épségünkért.

Hogy hogyan? Apróságokkal!

• Ha megiszunk egy bögre forró teát, azt ne csak kortyonként, két telefonnyomkodás között tegyük! Takarózzunk be, tegyünk fel egy jó lemezt, vagy hallgassunk egy nyugis podcastot, nézzük egy régi kedvenc filmünket, vagy egy jó kis karácsonyi limonádét. Ahol gyerek van, ott nyilván nem ilyen egyszerű a dolog, de ők is kaphatnak valami finom meleg italt, közösen is betakarózhatunk, és lehet együtt olvasni, hangoskönyvet hallgatni (például a Tíztőlmese és a Pár perc mese oldalak/csatornák egészen szuperek!). A lényeg, hogy forduljunk befelé, éljük meg, hogy kint hideg van, bent meleg, amiben egyedül és együtt lenni is jó. Éljük meg, milyen szerencsések vagyunk, ha összejön egy-egy ilyen békés pillanat.

• A késő délutáni egészségügyi sétánkra vigyünk magunkkal egy termosznyi forralt bort, forró csokit.

• A gyerekekkel amúgy is próbáljunk többet olvasni a szokásosnál, vagy ugye hangoskönyvet hallgatni közösen betakarózva, de ha mi nem érünk rá, vagy nincs hozzá hangulatunk, az is szuper, ha őket alaposan betakarjuk, kapnak teát, forró csokit, mézeskalácsot, kekszet, mandarint, és ők hallgathatnak, vagy nézhetnek valamit.

• Bagatellnek tűnik, de fektessünk súlyt az illatokra, a „körítésre”! Párologtassunk, a fürdővízbe is csepegtessünk illóolajat, a fények legyenek melegek, lágyak. Próbáljuk értékelni az olyan szimpla dolgokat, mint a meleg, a fény, a jó illat… Amikor Berlinben laktunk és én a költözésen túl a lakással sem voltam kibékülve, rögeszmésen narancshéjat és fahéjat főztem, hogy legalább az illatok legyenek otthonosak. A kenyérsütőgépet is ekkor használtam időzítővel a leggyakrabban, hogy reggel frisskenyér- vagy kalácsillatra jöhessünk ki. Nagyon is számítanak ezek az apróságok!

• Vegyük észre, mennyire nem kell sok a nyugalomhoz, a békéhez, az ünnephez! Gyújtsunk gyertyákat, csináljunk hangulatvilágítást, és hívjuk fel szeretteinket, osszuk meg velük is a melegséget legalább vizuálisan. Osztozzunk egymás fényeiben, az külön jó, hogy egyszerre élvezhetjük a saját atmoszféránkat és a szeretteinkét, amikor videócsetelünk.

• Sok a teendő, sokszor emiatt nehéz kikapcsolni, akár csak pár percre is. Ha túlfeszülök, én néha azt csinálom, miközben bepakolom a mosogatógépet, vagy kipucolom a kádat, hogy elszavalok magamban egy verset, felidézek egy kedves dalt, szóval fejben valami kellemessel eltávolodom attól, amit épp csinálok. Ez pont az ellenkezője annak, hogy éljük meg a pillanatot, na de nem kell minden pillanatot megélni, amikor valami olyasmit csinálunk, ami automata üzemmódban is megy, olyankor nyugodtan lehet trükközni, akár csak képzeletünkben, de úgy is, hogy fülessel meghallgatunk pár dalt, vagy egy podcastot, miközben elmosogatunk, vagy kiteregetünk.

• Ha ragaszkodunk az ajándékvásárláshoz, azt lehetőleg tegyük online. Mégiscsak jobb betakarózva egy forró tea mellett vásárolni, mint a neonfényben, a Last Christmasre tikkelve a kígyózó sorok között izzadni a csomagokkal és kosarakkal. És amúgy is, ugye, maradjunk otthon. Csak idejében rendeljük meg az ajándékokat, nehogy aztán azért kelljen rohanni, B tervet gyártani, mert nem érkezik meg kellő időben a csomag. Szóval az ajándékozás kérdésében is teremtsük meg a lehető legnyugisabb környezetet.

• És hát a csend. A csend a legfontosabb. Hiába voltunk, vagyunk sokan iszonyúan elszigeteltek, mégis, ha belegondolunk, az idén borzalmasan nagy volt a zaj. Hírek, hírek, latolgatások, spekulációk, megint hírek, sok-sok rossz hír, bizonytalanságok… Aki tud, az meditáljon, aki nem, az csak kapcsolja ki vagy tegye repülő üzemmódba a telefonját, és ne csináljon semmit. Ha már alszanak a gyerekek, akkor a kedvenc fotelunkban, vagy a gyerekek mellett az ágyban, vagy a saját ágyunkban, a fürdőkádban, a konyhában, a teraszon, a vécén, mindegy, de picit ne csináljunk semmit, ne nézzünk, ne hallgassunk semmit. Csak lélegezzünk, figyeljük a testünket, hogyan viselt el egy újabb nehéz napot. Értékeljük, amikor épp nem kell, vagy nem tudunk semmit sem csinálni. Lélegezzük be a csendet, és raktározzuk el magunkban!

Új játékszabályok

A minap meglátogattam egy barátnőmet és a családját. Ők évek óta egyáltalán nem ajándékoznak karácsonykor. Ahogy mondják, üres kézzel és teli szívvel akarnak eljönni minden ünnepkor a családtól. Idén nyilván sokan nem tudjuk ezt hiányérzet nélkül megoldani, hiszen a személyes találkozások nélkül aztán pláne mi marad, ha még csak nem is ajándékozunk, gondolhatnánk.

Pedig 2020 elég világosan az arcunkba tolta, hogy az idén megváltoztak a játékszabályok. Ami egyben azt is jelenti, hogy mi is változtathatunk. Üljük le, gondoljuk át, mi tenne minket boldoggá. Milyen lenne számunkra az éppen megfelelő karácsony, az éppen megfelelő készülődés? Aztán gondoljuk át, hogy ahhoz képest milyen, és milyenek a kilátásaink. Majd jön az, hogy min kellene és min lehetséges változtatni. És változtassunk.

Ha kimerültünk 2020-ban, és minden vágyunk az ünnepekkor csak feküdni, pihenni, nem csinálni semmit, hát mikor tehetnénk meg, ha nem most? Ha nincs se kedvünk, se pénzünk költekezni, rohanni, akkor ne csináljuk.

Persze ennek kölcsönösnek kell lennie, másképp furán venné ki magát. Meg kell beszélnünk a környezetünkkel, hogy ez most (vagy úgy általában) nem megy. És ha nem megy, erőltetni pont ezt annyira méltatlan. 

Ha valakiről eszünkbe jut valami, aminek örülne, az év bármelyik pontján jobban kifejezi a szeretetünket, mint valami, amit a tizenkettedik boltban veszünk meg, mert a keresztapánk második feleségének nincs más ötletünk. Abban az esetben, ha a család ezt nem fogadja el éppen a szeretet ünnepén, egy ilyen év után, akkor lehet, hogy érdemes lenne többet beszélgetni. Hogy adhassunk a megértésnek egy kis esélyt, ezáltal akár közelebb kerülve egymáshoz, jobban megismerve egymást. Ha a gyerekeket nem akarjuk kihagyni az ajándékozásból, akkor például összefoghat a család és vehetünk közösen valami nagyobbat, valami igazán nagyon jót, hogy ne legyen ajándékhalmozás (amit amúgy is érdemes kerülni), és érvényesüljön, hogy a kevesebb több és a családi összefogás eredménye lehet az elégedett széles mosoly. 

Az év vége slágermondata: „Az idei karácsony más lesz”

Igaz. Még akkor is, ha a címlapokon, a posztereken, kirakatokon ez nem látszik. De ebből akár előnyt is kovácsolhatunk. Felszabadíthatjuk magunkat! Éppen idén, éppen most, végre megtehetjük, amire esetleg már egy ideje vágyunk: hogy másképp csináljuk. Elengedhetjük azokat a felesleges dolgokat és tennivalókat, amelyekről sejtjük, hogy nélkülük is menne az ünneplés. Tesztelhetjük, hogy abból sok-sok családi igényből, abból a sok-sok kellből, meg az „azért, mert így szoktuk”-ból mi az, ami tényleg fontos.

A legeslegfontosabb pedig az, hogy bárhogyan is, de görcsölni – na, azt nem kell az idén. Van bajunk elég. A karácsony ne legyen egy közülük.

Hiszen pont nem az a lényege. Hangsúlyozzuk: ez a szeretet ünnepe, nem a pánikrohamoké és a beledöglésé. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a családunkat, a környezetünket szeretjük, hanem magunkat is. Törődjünk magunkkal is. Ajándékozzuk meg magunkat idén karácsonykor nyugalommal. Egy ilyen év után igazán megérdemeljük.

Valami ilyesmiről szól az a videónk is, amit a napokban forgattunk Szentesi Évivel és Filákovity Radojkával – benne a mi, saját ünnepi terveinkről, és még néhány tippet is adunk, hátha nektek is hasznos lehet. Nézzétek meg, és jó készülődést mindenkinek!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

Szabó Anna Eszter

 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/AleksandarNakic