„Nem tudom, hogyan mentsem meg a lányomat abból a helyzetből” – Lehetetlen elválni a tálib rezsim alatt

–

Fatima 2025 végén érkezett a bíróságra Észak-Afganisztánban, szüleivel az oldalán. Abban reménykedett, hogy egy bíró végre engedélyezi a válást. Férjét soha nem látta esküvője előtt, 2024 nyaráig. A férj családja azt mondta, a férfi félénk, ezzel mindig lesöpörték a menyasszony családja által kért találkozót. Az esküvőn derült ki, hogy a vőlegény súlyos értelmi és fizikai fogyatékossággal élt, önállóan enni, mosakodni, öltözni sem tud. Így a fiatal nőre hárult a férje teljes körű gondozása, a háztartás vezetése és a család állatainak ellátása is.

Valahányszor szülei meglátogatták, sírva könyörgött nekik, hogy segítsenek. Végül a szülők bírósághoz fordultak.

„A bíró mindenki előtt csak egyetlen kérdést tett fel a vejünknek: »Ki ez a nő?«” – idézte fel az édesanya, Shirin.

„Azt válaszolta: »A feleségem.« Ekkor a bíró a vőlegény családjához fordult, és azt mondta: »Vigyék a menyasszonyukat.«”

A család beszámolója szerint két tálib fegyveres a szülőkre fogta a fegyverét, miközben a férj rokonai erővel az autójukhoz hurcolták a síró és tiltakozó nőt. „A lányom sikított és zokogott, hogy nem akar velük menni. De senki sem hallgatta meg” – mondta az anya.

Fatima sorsa idő közben csak rosszabbra fordult. Egy rokon, aki négyszemközt tudott vele beszélni az udvaron, azt látta, hogy az arca csupa zúzódás. „Rendszeresen verik. Azt mondta, figyelmeztették: ha a szülei megpróbálkoznak a válással, a tálibokat hívják, hogy tartóztassák le őket" – mondta a rokon.

Az apja utoljára hónapokkal azután látta, hogy a bíró visszaküldte a lányát. „Nagyon rosszul volt, lelkileg és fizikailag is. Szorosan átölelt, és könyörgött, hogy vigyem magammal" – árulta el.

„A kezem meg van kötve. Nem tudom, hogyan mentsem meg a lányomat abból a helyzetből. Nagyon meggyengült, és félek, hogy valami még rosszabb fog történni vele.”

Férfiak kezében a döntés

Fatima esete nem egyetlen bíró önkényes döntése volt, hanem az egész rendszer működését tükrözi, az afgán nőknek ugyanis nincs joguk megszüntetni a házasságukat. A tálib uralom előtt a válás nehéz volt ugyan, de néhány szűk lehetőség azért nyitva maradt.

2026 áprilisában Hibatullah Akhundzada, a tálibok legfőbb vezetője rendeletet adott ki a házassági szétválásról, amelyben 12 feltételt sorol fel, amelyek alapján egy házasságot meg lehet szüntetni, de a végső döntés úgyis a férj és a férj családjának kezében van, a váláshoz ugyanis szinte minden esetben a férj beleegyezése, egy bíró mérlegelése, tanúk vallomása vagy férfi rokonok hozzájárulása szükséges. Még bántalmazás vagy elhanyagolás esetén is kimondja a rendelet, hogy a bíró és a döntőbírók nem adhatnak válást kizárólag a nő kérésére, a férj beleegyezése nélkül. A rendelet emellett törvényessé teszi a gyermekházasságot is.

Kiút lehet a fizetség

A 22 éves Mina vőlegényéről eljegyzés után derült ki, hogy drogfüggő. A tálib rendszer ugyan továbbra is elismeri a khul nevű eljárást – amelynek során a nő pénzt fizet a férjnek a válásért cserébe –, de semmilyen felső határt nem szab a követelhető összegnek.  

A férfi családja rengeteg pénzt követelt a szakításért, így Mina két éven át dolgozott egy iráni hímzőműhelyben, két műszakban, hogy kifizesse a férje családja által követelt összeget. „Megvettem a saját szabadságomat” – mondta. De sokaknak erre sincs lehetősége, Afganisztánban ugyanis a 12 évesnél idősebb lányok nem járhatnak iskolába, nem dolgozhatnak az otthonukon kívül, férfi családtag nélkül nem utazhatnak el 72 kilométernél messzebbre, így a pénzkereseti lehetőségeik is szűkösek. 

Ruqya 16 éves volt, amikor anyja és nagyanyja elfogadott egy ajánlatot egy 31 éves rokontól, a lány hiába tiltakozott a Törökországban élő rokonnal kötendő házasság ellen. A jegyesség ideje alatt azonban a férfi sértegette Ruqya szüleit, figyelmen kívül hagyta a lány hívásait, és egy másik nővel is kapcsolatban állt – amikor a menyasszony szülei ezt megtudták, fel akarták bontani az eljegyzést, de a vőlegény családja 800 ezer afgánit, azaz kb. 3,9 millió forintnak megfelelő összeget követelt

Ruqya szülei eladták a házukat, és a fiatalabb lányukat is férjhez adták, de így sem sikerült előteremteni az összeget. „Amikor az anyámra és apámra nézek, úgy érzem, tönkretettem őket" – mondta Ruqya, aki még mindig annak a férfinak a felesége, akitől évek óta próbál szabadulni.

A családon belüli erőszak sem ok a válásra

A helyzet különösen nehéz azok számára, akik családon belüli erőszak elől menekülnének. A 27 éves Habiba négy éve próbálja elhagyni bántalmazó férjét. Hiába fordult rendőrséghez és bírósághoz, a hatóságok végül arra kötelezték, hogy térjen vissza a férjéhez, vagy fizessen 1,6 millió afgánit.

„Még mindig itt vagyok” – mondta.

„Arra várok, hogy ez a kormány megbukjon, vagy hogy valahonnan pénz kerüljön elő. Az egyiknek meg kell történnie.”

Nagy Andi