–

Nincs szerethetőbb, mint egy jó kis komfortsorozat

Fél epizód az ebédszünetben, hogy kiszakadjunk a mókuskerékből, pár részes kis esti összebújós Netflix and chill a partnerünkkel, binge-watching maraton a hétvégén. Számos formája van annak, hogyan, kivel és milyen hosszan nézünk sorozatokat, de nekem speciel a legkedvesebb az elalvás előtti komfortsorozat-nézés, ami azt jelenti, hogy tizenöt éve mindennap ugyanarra a három sorozatra hajtom álomra a fejemet.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem annyira egészséges, de sajnos nem tudom elengedni azt az otthonos melegséggel eltöltő illúziót, hogy elalvás előtt még a „barátaim” duruzsolnak, civódnak és nevetgélnek a fülemben. Az én szívemben mindig is a Jóbarátoknak volt örökös, foglalt helye – és valószínűleg sokan vagyunk, akik minden hasonló szitkomot ehhez a popkulturális mérföldkőhöz mérünk. Nagy ritkán fordul elő, hogy valami képes megközelíteni azt, amit a hat főszereplő iránt érzek.

Ezt idén júniusban a Netflixen futó Négy évszak című dramedysorozatnak sikerült megugrania, a második évad végére pedig rájöttem, hogy miért is szerettem meg ennyire.

Ez a sorozat ugyanis rengeteg hasonlóságot mutat a Jóbarátokkal, csak éppen a húszas helyett az ötvenes korosztály, az ezredforduló helyett pedig a jelenkor tipikus élethelyzetein sírhatunk és röhöghetünk. Úgyhogy nézzünk még néhány szerethető hasonlóságot és különbséget a két sorozat között.

Mit szólnának a többiek, ha felrúgnám az eddigi életem...?

Míg a Jóbarátok szereplői éppen csak elköltöztek a szüleiktől, és megalapították a maguk hasonlóan fontossá váló „választott családját”, addig a Négy évszak középkorú párjainál éppen hogy kirepültek a gyerekek otthonról – mindkét élethelyzet egy korszak fontos kezdete, ahol kitalálhatjuk, mégis mit kezdjünk az életünkkel.