–

Kristen Cook, USA-beli gyermekorvos megírta a saját gondolatait a témában a Psychology Today-re, ebből is összeszedtem néhány fontos gondolatot, és 2024-ben készült egy kutatás arról, hogy az anyák reakciója a kudarcra mennyiben határozza meg a gyerekek hibázással kapcsolatos attitűdjét, erről is beszélek... meg persze a saját tapasztalataimról. 

 A szülői perfekcionizmus ára

„A szülői szerep nem valami, amit elsajátíthatunk vagy teljesíthetünk – ez egy valós időben kibontakozó kapcsolat, amelyet útközben alakítanak a helyzetek, amikbe kerülünk, a stressz, a hibák és a javításuk is. Biztosan lesznek olyan pillanatok, amikor magabiztosnak és képességesnek érzed magad ebben szerepben, de lesznek olyan pillanatok is, amikor mélyen megkérdőjelezed magad, és elgondolkodsz azon, hogyan jutottál el idáig” – mondja Cook, és teljesen igaza van. Bizonyos pillanatokat és az arra adott reakcióinkat egyszerűen nem láthatjuk előre, nemhogy a gyerekvállalás eldöntésekor, de sokszor akár percekkel a szituáció előtt sem. Ez persze nem ment fel bennünket az összes szülőként elkövetett vétkünk alól, csakhogy szerintem a jelenlegi szülőgenerációban a perfekcionizmus és az ebből fakadó őrült stressz gyakrabban van jelen, mint az olyan mértékű hibák, amelyek valóban veszélyeztetik a gyerekek megfelelő testi-lelki fejlődését (és ez persze nem zárja ki azt, hogy vannak, akik mégis több ilyen hibát vétenek).

Már többször írtam erről, és tudom, hogy egy icipici gyerek mellett nagyon nehéz ennél messzebbre látni, de itt is szeretném elmondani, hogy az nem végzetes szülői hiba, ha a gyereked nem kap minden alkalommal igény szerint anyatejet, ha nem kapod fel minden alkalommal 10 másodpercen belül, amikor felsír, ha nem blw-zel, és bolti babaételt kap, ha méregdrága babahinta helyett olcsó utánzatban ül, ha néha nem győzöd végigvárni, amíg maga totyog végig egy úton, hanem felkapod és viszed... és még 1000 ilyen helyzet van.

„A szülői perfekcionizmus mindenütt jelen van – és ennek ára van. A tökéletesség iránti könyörtelen törekvés irreális elvárásokat és állandó önkritikát eredményez. Emellett nagyon kevés teret hagy a tanulásnak, a rugalmasságnak vagy a fejlődésnek. Nem ítélkezően mondom ezt. Mély empátiával mondom.

Sokunknak azt tanították – explicit vagy implicit módon –, hogy a hibák kudarcok, és a jó szülői nevelés azt jelenti, hogy ezeket teljesen elkerüljük. Az igazság viszont nem ez, mint ahogy lehetetlen is tökéletes szülőnek lenni” – foglalja össze Kristen Cook azt, amit én is gondolok erről.

És akkor nézzük, hogy mit mond a kutatás a kudarckezelésről

Na, és itt jön be az, hogy ha átlag Y generációs perfekcionista szülőként (ami én is vagyok) rosszabb időszakokban akár napi többször elbukunk a saját mércénk szerinti szülőségben, akkor vajon mit profitálhatnak a hibáinkból a gyerekeink. Képzeljétek el, sokat.