Az, hogy a zene terápiás hatású, nem új keletű felfedezés. Már jó pár kutatás alátámasztotta, hogy egyebek között a krónikus fájdalom enyhítésében, autista kisgyerekek készségfejlesztésében és mentális eredetű problémák kezelésében is segítséget nyújthat.

Ahogy korábbi írásaimból sejthetitek, engem az utóbbi érint: fekete öves szorongóként és pánikbetegként mindent kipróbáltam már a gyógyfüvektől a pszichiátriai kemikáliákig, de a zene, mint mankó, mindig velem volt. Eleinte csak mint élvezeti cikk, később mint legjobb barát, most pedig mint használati eszköz.

Ha a dolog gyakorlati oldalát tekintjük, elég egyszerű a képlet. Pánikroham hatására megemelkedik a pulzusszám, kapkodni kezdjük a levegőt, fulladás- és ájulásérzet kerülget, összeszűkül a gyomrunk, a figyelem ide-oda cikázik. Ezzel szemben – ha hihetünk a kutatóknak – a zene serkenti a szerotonin- és a dopamintermelést, lassítja és teltebbé teszi a szívverést, mélyíti a légzést. Tehát, kis túlzással, egy az egyben képes visszafordítani a pánikreakció testi tüneteit.

Nem állítom, hogy a legsúlyosabb pánikroham közben death metal koncertre kell menni, de egy szeretett dal gyakran árnyaltabbá teszi azt az állapotot, ami elsőre fekete-fehérnek tűnik.

Íme, az én segítőim:

Cymande – Dove

Hallottál már a vibrációs terápiáról? Ez az, amit hétköznapi nevén hangfürdőként emlegetnek, és a meditáló közönség teste szó szerint átveheti a hangtálak, dobok, orgonasípok rezgéseit. Orvosi tény (!), hogy a technika szöveti szinten hat, modulálja az agyműködést, kiüríthetővé teszi a sejtek salakanyagait. Nos, hangfürdőn általában nem Cymande-dalokat játszanak, de a soul zene lüktetése segít felidézni az ősi, természetes erőt, amit a sámánok használnak gyógyításra. Ja, és ráadásul tíz és fél perc, úgyhogy nyugodtan hátradőlhetsz.

Pro tipp: feküdj a hátadra és képzeld el, ahogy szó szerint átfolyik rajtad a zene, és megrezegteti minden egyes testrészedet.

John Frusciante – Before The Beginning

Az Oxfordi Egyetem egyik kutatója, Peter Sleight kiderítette, hogy azok a zenék, amikben minimum tíz másodpercig ismétlődő szakaszok vannak, pozitív hatást gyakorolnak a vérnyomásra, ugyanis ennyi idő alatt ér célba az agyból szívbe küldött jel is.

Egyik kedvenc gyakorlatom, hogy csukott szemmel a szőnyeg közepére ülök, elképzelem, hogy egy búzaszál vagyok, és úgy ringatom magam, ahogy a szél fújna a réten. Na, ilyen érzés lehet Frusciante gitárszólójának lenni. Nagyon megengedő, békés állapot ez, amit ha testi szinten tudatosítasz, lelkileg is megérkezik szépen lassan. A dal egyébként Gaspar Noé Love című filmjének szerelmes jelenetéből lehet ismerős.

Pro tipp: ha szégyellős vagy, először egyedül gyakorold ezt, és mozogj úgy, ahogy csak jólesik. Ez lehet laza hajlongás, de aktív tánc is.

Fun Lovin Criminals – Passive Aggressive

Közkedvelt módszer a pszichológiában az átkeretezés, azaz a nézőpontváltás, a kontextus újraértelmezése. És ezúttal nem a helyzetet, hanem saját magadat kell átkeretezned: ahelyett, hogy „apu ökölbe szorított kezének” képzeled magad, most csavarj egyet a perspektíván, és „öltözz át”. Vesd le a begubózott ember pizsamáját, és bújj bele a harcos amazon bőrdzsekijébe, aki beint a depressziónak, a nehéz napoknak, és lazán kiüti az ellenségét. Ha ezt a számot hallgatom az utcán, mindig automatikusan kihúzom magam.

Pro tipp: az egyik kedvenc pszichológusom szerint ez olyan, mint az „az vagy, amit megeszel” elv. Csak éppen itt az vagy, aminek magadat látod.

Kispál és a Borz – Presszó rock

Elevenen él bennem az emlék, amikor egy tábori éjszakán pánikolva felriadtam, és erre a dalra sikerült csak visszaaludnom. Azt hiszem, csupán annyi történt, hogy elhittem Lovasinak, hogy „nagyjából minden a helyén”. Akkor életre szóló szövetséget kötöttem ezzel a dallal (a Kispál és a Borzzal már korábban), azóta is mindig velem van, ha nagy a baj. Polus Enikő mentálhigiéniás szakember Életünk mellékszereplői című könyvében a meghatározó találkozásokról, impulzusokról ír, amik alakítják személyiségünket és egy életen át kísérnek bennünket. A Kispál nekem ilyen: mint egy nagy testvér, akinek minden nehéz helyzetre van pár jótanácsa, vagy szimplán csak empatikusan vállon vereget.

Pro tipp: a szövegcentrikus dalok nagy előnye, hogy sokszor megfogalmazzák helyettünk azt, amit mi nem tudnánk.

Deftones – Sextape

Ne tévesszen meg a cím: a dalban nincs semmi obszcén, sőt talán az egyik leggyönyörűbb és legromantikusabb felvétel, amit valaha metál bandától hallottam. A szöveg központi eleme pedig kedvenc motívumom: az óceán. Az imaginációs terápiákon szinte mindig az óceán képét hívtam elő magamnak mint megnyugtató szimbólumot. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül: a mély kékség, a hullámzás, a ringatás a szabadság, a végtelenség, a nyugalom szimbólumai egyszerre emlékeztetnek a halhatatlanságra és a múlandóságra. Nehéz helyzetekben, ha megfeszül a testem, gyakran felelevenítem magamban ezt a testérzetet.

Pro tipp: ha van olyan táj vagy élethelyzet, amiben kifejezetten jól érzed magad, figyeld meg, milyen szimbólumok kötnek hozzá, és próbáld előhívni őket szorongás közben.

The Doors – Moonlight Drive

Mivel lehetetlen feladatnak érzem, hogy giccsmentesen beszéljek a Doorsról, csak annyit mondanék: mindig, minden körülmények között. Bár sokak szerint lehangoló a zenéjük, én megértést és empátiát kapok tőle, Jim Morrison versei pedig sokszor megfogalmazzák helyettem azt, amit képtelen vagyok kinyögni a pszichológusnak.

Zenéjüket hallgatva gyakran az az érzésem, mintha a hatvanas évekből üzennének a huszonegyedik századi embernek.

Minden téma, amit a civilizált társadalom tabuként kezel – halál, félelem, szexualitás –, egy pillanat alatt felszabadul és természetessé válik.

Pro tipp: gondold át, számodra mely témákról a legnehezebb beszélni. Vajon ez akkor is így lenne, ha egy másik korban, egy másik kultúrában nősz fel?

AGAVOID – Pearl

Tudtad, hogy a zene ugyanazt a részét stimulálja az agyadnak, amit a drogok? Daniel Levitin pszichológus szerint ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy mindkettő a dopamin nevű neurotranszmitter felvételét serkenti, így az agy saját természetes opiátját is befolyásolják. Magyarán mondva: a zenétől is betéphetsz, és még csak pénzt sem kell rá költened.

Számomra az AGAVOID zenéje egy gyönyörű utazás: napszakból napszakba (ami új lemezük koncepciója is volt), fájdalomból elfogadásba, frusztrációból elcsendesülésbe.

Pro tipp: hangold össze a légzésed a zene lüktetésével, és figyeld meg a ki- és beáramló levegő hőmérsékletét az orrodban. Instant nyugtató.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Oasis – Stop Crying Your Heart Out

Bár ez a lista nem szomorú dalokat gyűjt (elvileg), fontos megemlíteni, hogy a stresszfeldolgozás elengedhetetlen része a negatív érzelmek és a fájdalom megélése és megértése is. Ezt megspórolni nem lehet, maximum szőnyeg alá söpörni. Az elmúlt években megtapasztaltam, hogy ha beengedem ezeket az érzéseket, attól se gyenge, se megkeseredett nem leszek. Szóval senki se hallgasson a Gallagherékre – teljesen oké sírni, teljesen oké elengedni a kontrollt, és teljesen oké kiüvöltözni a problémákat.

Pro tipp: a kutatók is alátámasztják, hogy a sport, a művészeti tevékenység és az ölelés mellett a sírás a stresszlevezetés leghatékonyabb módja.

Takács Dalma

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images